18. Rész - Eberéknél

Nehezen felbicegtünk, Becky ideges volt. Letettem magam, hogy pihenjek a laptoppal természetesen.
- Mondanom kell valamit. - komoly fejjel nézett rám.
- Hallgatlak. Mi a baj?
- Maria kirúgott.
- Mii? Mit csináltál? - kérdeztem.
- Hát tudod...
- Nem tudom. Ezért kérdeztem.
- Van egy banda, aki a a  farmokat járja. Egész jól össze is barátkoztunk.
- Ez eddig nem baj.
- Többször voltak nálunk a házba, buliztunk párszor. Aztán megkérdezték, hogy nem akarok-e csatlakozni hozzájuk. Ezt Maria meghallotta. Persze azt mondtam hogy nem, mivel egy csomó olyan dolgot csinálnak ami miatt börtönbe is kerülhetnek. De nem várta meg a válaszomat, hanem elment és a múltam miatt úgy gondolja, hogy a válaszom az 'Oké, benne vagyok'
- Értem. Van még valami?
- Van... 2 nap múlva tüzet csináltak a silós tartályoknál és felrobbant. Maria a legelőn én pedig a silótól nem messze. Azt hitte én voltam és nem hisz nekem. Elküldött és ne akard hogy vissza menjek. Úgy is el akartam jönni.
- Felrobbant? Hülye barmok.
- Tényleg nincs hozzá közöm. Már nem vagyok olyan, mint akkor.
- Tudom. Nyugi. Biztos nem akarsz vissza menni? - kérdeztem.
- Ezer százalék. Kell egy kis nyüzsgés. Hiányzott a nagyvárosi élet. Meg te is. Robbal meg szakítottam, szóval jó is hogy eljöttem.
- Megértelek. Ide adod az innivalóm? Köszi. Alszok egyet.

Délután 1:40

A délelőtti szunyóka déli alvássá húzódott el. Mire felébredtem Adam ott csücsült mellettem az ágyon.
- Dél van csipkerózsika. Beszélnünk kell.
- Valami rosszat csináltam? - kérdeztem, majd felültem.
- Nem, dehogy. Nekem és Tommynak ma New Yorkba kell repülnünk, a holnapi koncert miatt.
- Akkor vigyáz rám Beck.
- Nem nem. Ő az esti géppel megy haza a cuccaiért. Csak holnap este jön. És mi is.
- Értem. Akkor egyedül maradok.
- Nem. Nem hagynálak egyedül.
- Akkor? - kérdeztem.
- Mész a szüleimhez. Neillel el fogsz szórakozni, amilyen hülye szokott lenni velem, veled se fog kivételezni.
- Nem akarok a szüleid terhére lenni.
- Nem leszel. Mindent elintézem. Ebéd után megyünk, elviszlek.
- Szuper. Legalább megismerem apukádat is közelebbről. - mondtam. Lementünk az ebédlőbe, Tommy kaját csinált. Ezt az egy dolgot nem hittem volna. Ő főz? Vicces, megnéztem volna. Ebéd után összepakoltam, majd elindultunk. Adam szülei egy nagy kertes családi házban laknak, fent észak Hollywoodban. Gyönyörű kert és nagy medence, a kilátás pedig tökéletes. Mikor megérkeztünk, épp hogy ki tudtam szállni a kocsiból. Még mindig nagyon fájt az oldalam. Eber, Ad apukája nyújtotta nekem a kezét, majd ő segít kiszállni. Elmosolyodtam. Nagyon kedves volt tőle.
- Vigyázzatok ám rá... - szólt Adam.
- Nem lesz semmi baj. Holnap pedig megyünk az orvoshoz. Nem felejtettem el. - mondta Eber.
- Ajj.. pedig bíztam benne.
- Mennünk kell. - jelentette ki Ad, majd beült a kocsiba, mire megfordultam.
- Héé... ennyi? Beülsz és el is gurulsz a kocsival? És én? - kérdeztem.
- Ööö... - hihetetlenül aranyos fejjel nézett rám. Odasétált, megvolt a búcsú csók. Visszament a kocsihoz majd elmentek.
- Kapsz egy külön szobát, hogy tudj pihenni. Leila épp főz, Neil meg ahogy látom videó játékokkal játszik.
- Akkor szerintem csatlakozok hozzá, már ha megengedi.
Eber bekísért, leültem Neil mellé játszani. Két órán át Marioztunk, persze mindig ő nyert. Bekapcsolta a TV-t, egyből a napi Sztárhírek jöttek be. Az első hír, Gaga zöld cipője volt. Na, mondom jó ég. Ot röhögtünk, mikor már nem tudtam min. Megláttam magamat a képernyőn, 'Zoe életveszélyben' címmel.
- Nem is vagyok életveszélyben. Csak meglőttek. Mit kell parázni. - fűztem hozzá. A sok paparazzó fotói és videói mind bekerültek a műsorba. A műsorvezető elmondta, mit kell tudni a Leoval közös kapcsolatomról. Elmondtak mindent, hogy mi történt, nem tudom hogy jutott a fülükbe, biztos ő volt az.
- Kapcsold ki! Hallod, kapcsold már ki!! - parancsoltam. Leila odajött, próbáltam megnyugodni, nem túl sok sikerrel.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Leo kitálalt a médiának. Az.
- Legalább ebből csak neki lesz baja. - mondta Neil.
- Tudom, de most akkor mindenki ezen fog rágódni. Még jó, hogy nincs telefonom. Ajj, azt is venni kéne.
- Majd mindent megoldunk. Először is gyógyulj meg, ráadásul egy hét múlva klippet is forgatsz.
- Tudom Leila...

Este 8:58

Késő esti hamburger sütés a kertben. Imádom. Lassan Leila Olyan lesz nekem, mint anyukám volt. Eber mesélt nekem Ad gyerekkoráról, amiket talán még nem tudok. Nézegettünk fényképeket, egész véletlenül nálam is volt egy fénykép album a családomról, úgy gondoltam megmutatom nekik, ismerjék meg ők is a szüleim. Apámról nem találtak képet, ezért jött a kérdés. Mi van vele?
- Nem tudom. Öt éves koromban ott hagyott minket. Valahol Kanadában van. Többet nem tudok és nem is szeretnék. Nem bánjátok ha lefeküdnék?
- Nem, dehogy. Felkísérlek. Megint lépcsők. - Neil segített felmenni, megmutatta a szobámat, ami még régen Adamé volt. Körbenéztem és lefeküdtem.

Másnap reggel Leila keltett, vár az orvos.
- Nem megyek. - fogtam a fejem.
- Ne csináld... kelj fel.
- Utálom az orvosokat.
- De Davet ismered.
- De utálom ha orvos. - nevettem.
- Na jól van, gyere szépen.
- Ha sikerül kimásznom innen, megyek, de ígérd meg.
- Mit? - kérdezte.
- Nem hagysz ott. Vele. Egyedül.
- Jól van, csak siess.
10 perc múlva a kocsiban ültünk. Sose szoktam ilyen hamar felébredni a kómás állapotomból. Nem is voltam fáradt, csak Adamre éhes. Fél napja ment el, de már nem bírom nélküle. Úgy volt, hogy csak Leila és én megyünk, de csatlakozott Neil is, azt mondta, Majd ő elintézi a kíváncsiskodókat, ahogy anno Adamnél is. Elég hatásos módszere van, sikerül fotók nélkül megúszni az egészet. Fel lifteztünk az emeletre, Dave már várt.
- Ki szedjük a varratot.
- Mimimi??? Hozzám ne érj. - mormogtam neki.
- De nem maradhat ott. - mondta.
- De igen is ott maradhat.
- Ne, dőlj hátra. Nem fog fájni. - nyugtatott meg.
- Na ilyenkor utállak.
Dave neki is látott, szemeimet nagyra nyitottam. Még hogy nem fáj? Legszívesebben sikítottam volna.
- Kész vagy már? Nem bírom tovább. - kérdeztem.
- Igen. Ugye hogy nem is fájt?
- Úgy nézek ki mint akinek nem fáj? - már majdnem bőgtem, iszonyatosan rossz volt.
- Ne haragudj.
- Tudod, hogy nem bírom a fájdalmat. Ismersz, nagyon jól.
- Tudom. Mehettek is. Holnap nem kel jönni, majd utána. Viszont majd meglátogatlak ha Adam itthon lesz.
- Majd nem engedlek be a lakásba. - mondtam közben kisétáltunk az ajtón.