6. Rész - Szerelem?

- Fúú.. nagyon hideg van, nagyon fázok és már nem bírok tovább menni. - reszketve mondtam. Találtam egy nagy fát a környéket, lekuporodtam alá, összehúztam magam. Az eső még mindíg ugyan úgy esett, ezzel megszűnt az aszály is. Hetekig nem volt ilyen nagy vihar... Fájt a fejem és a lábaim is. Alig bírtam megmozdulni. Lecsuktam a szemem. Egy kis idő múlva egy kocsi hangját hallottam, viszont már ahhoz sem volt elég erő, hogy kinyissam a szemem. Hangokat hallottam, kérdéseket. "  Zoe, hallasz, jól vagy? " Ott voltak mind a négyen. Már ők is teljesen eláztak, de nem törődve semmivel, Adam berakott a kocsiba és hazavittek. Félúton sikerült egy kis erőt nyernem és felébredtem. Ha jól láttam két nagy pléddel voltam betakarva, a jobb kezemmel egy forró teás üveges szorítottam, a bal kezemmel pedig Adam kezét. Fejem Tommy ölébe volt, így legjobban ő mondta hogy nyugodjak meg, már nincsen semmi baj. Beck hátraszólt, hogy csukjam le a szemem és aludjak. Mivel alig voltam magamnál, nem is tudtam mást csinálni. Legközelebb már csak hajnali háromkor keltem fel, a saját ágyamban. Maria és becy nem voltak ott, csak Tommy és Adam, amit nagyon furcsáltam.
- Felébredt. Igyál teát, nagyon átfagytál. - mondta Adam, majd elmosolyodott és a forró teát a kezembe nyomta. Szótlanul néztem magam elé, majd Ad szemébe néztem és így szóltam:
- Köszönöm. - Ezzel Tommy kisétált a szobából, az indok pedig nem volt más mint hogy fáradt, amit meg is értek. Én is az voltam.
- Ugyan már. Maria vette észre hogy nem vagy itt.
- Szóval fel se tűnt nektek, hogy már régen elmentem... jó.
- Jajj, buta. Dehogy is. Idd a teát, mielőtt kihülne.
- Rendben. És, ne haragudj hogy a kocsiban... ööö...annyira szorítottam a kezedet, de nagyon fáztam.
- Semmi baj. - röhögött Adam.
- Most meg mi van?
- Semmi. - mosolya elárasztotta a szobát, majd jött a nagy kérdés: - Maradjak itt veled estére? Majd hozok neked meleg teát meg fagyit... ja... azt most nem, de bármi mást ami kell.
- Nem is tudom... egy feltétellel.
- Bármit.
- Enyém a fürdőszoba reggel elsőnek.
- Ohh nee.. - szomorodott el. - De oké, legyen. Hozom a takarómat meg a cuki kis párnámat és meghúzom magam itt a földön.
Adam átpakolt és hozta a maci mintákkal kirakott csillogó párnáját.
- Macik?? - röhögtem el magam.
- Naa.. ne röhögj. A végén mér megsértődnek.
- Jól van na. Kapcsold le a villanyt.
Adam lekapcsolta a villanyt, de furdalt a lelki ismeret, hogy megmentette az életem az esőtől, most pedig a földön kell aludnia mikor vendég.
- Nem lesz kemény ott a földön? - kérdeztem.
- Nem tudom...
- Gyere fel...
- Most ezt komolyan gondolod?
- Igen, de reggel visszamész a földre.Ja! És ne közelíts!
Adam felmászott és megtartotta a kellő távolságot is.
- Jó...
- Mi jó..? - kérdezte.
- Hát... ritka az ilyen ember mint te. Szóval, jó hogy itt vagy most. És szükségem is volt arra a fejtágításra is.
- Azt hiszem te vagy a legjobb barátnőm... Cam után. - nagy röhögésbe kezdtünk.
- Jó éjt. - köszöntünk el egymástól. Az óra természetesen reggel kilenckor csörgött. Ad azt mondta,  tartja a távolságot, de reggelre semmi sem látszott belőle. Igaz, én is megígértem... Mikor felébredtünk Ad épp átkarol én pedig fogtam a kezét. Nagy meglepődésembe gyorsan felültem.
- Hümmm.. - sóhajtottam.
- Bocsi, bocsi, bocsi. Ne haragudj. - mondta.
- Jól van, nyugi. Nem baj, nincs semmi.
- Ma megy a gép vissza LA-ba. Nem akarsz kijönni megtanítani lovagolni?
- De, szívesen. De most húzz vissza a szobádba és enyém a fürdőszoba.
Tommy ekkor betoppant a szobámba és ott talált minket.
- Hujjuj.. - mondta Tommy.
- Nee, ez nem az aminek látszik.. Csak nem akarta hogy egyedül legyek este.
- Pontosan. Kapott meleg teát is. - röhögött.
- Ahha, persze. Tudodmit mondtam Adam.. - emlékeztette Tommy Adamet.
- Na jól van, akkor én most megyek a fürdőbe. Max. fél óra.
- Oké, de délután hatkor megy a gép!
Ügyes bajos dolgaink elintézése után 11 órakor már előkészítettem a lovakat. Adam félve közelítette meg őket, hiába mondtam neki, hogyha fél akkor nem fognak benne bízni. Kis idő után megszerette őket, majd nehezen felszuszakolta magát rá.
- Jajj Zoee. - ordibált.
- Te akartad... csak húzd már ki magad, le fogsz esni.
Alig hogy kimondtam, Adam le is esett. olyan görbe háttal ült ott szegény, nem is csodálom.
- Nem ülhetnék fel inkább mögéd?
- Na gyere.. te ülsz hátulra, különben nem fogok látni.
Adam arcára mosoly került.
- A lábad nyomd a ló hasához, a kezeddel meg karolj át, ha nem akarsz megint leesni. És figyelmeztetlek.. ha most leesel akkor csúnyán összetöröd magad, mert a ló a hátsó lábaival összetapos...

- Vigyázok, mehetünk.
Elindultunk. Először csak lassú séta, mire Ad megszokta a helyzetet már vágtattunk, közben rengeteget beszélgettünk. Az idő nagyon hamar eltelt, 4 óra volt és menni kellet a repülő térre. Elvittem őket. Soha életemben nem láttam még idáig ilyen sok paparazzót. Adamet nagyon nehezen engedtem el, belopta magát a szívembe, pedig tudni kell rólam, hogy kevés ember érdemli ki azt a helyet nálam, amit ő csupán két hét alatt szerzett meg. Itt volt az idő, BB odalépett hozzám és kaptam tőle egy puszit, meg egy aranyos kis karkötőt, olyan macikkal mint ami a kispárnán vannak. Eközben biztos rengeteg fotó készült, majd meglátjuk. Tommy csak integetett nekem. Visszaintettem. Szomorúan néztem előre, hogy ilyen hamar eltelt a két hét, majd halkan megszólaltam.
- Ne menj...
Furcsa érzés volt kimondani, hisz Adam nem is szerethet engem. Egy könnycsepp gördült ki a szemem alól. Hátat fordítottam és kisétáltam, beültem a kocsiba és elmentem egy kávézóba. Rengeteg érzés kavargott bennem, hogy mi is lehet ez. Nem tudtam eldönteni, hogy szerelmes lettem-e egy olyan fickóba, aki nem tudja viszonozni az érzéseket, vagy csak olyan közel engedtem magamhoz  akit - mint barát - eddig még soha. Három teljes órán át punnyadtam a kávézóba, fel akartam őt hívni, de nem mertem Megrémültem. Eközben Maria állandóan hívott, hogy mikor megyek haza. A kész vacsira sikerült hazaérnem, már Adamék nélkül. Hiányoztak a jó nevetések és az a sok vicc Tommytól.

5. Rész - Esőben

Miután a fiúk egész éjjel fent voltak, alig tudtam elaludni. Csak a rengetek röhögést meg poént hallottam. Valahogy mégis sikerült elaludni, aztán olyan furcsa volt minden. Mikor felkeltem már 10 óra volt. Kimásztam az ágyból, ilyen félkómás fejjel és egyenesen a fürdőszobába vettem az irányt, ahol kisebb meglepetést kaptam. Adam épp zuhanyozott. Nagyra nyílt szemekkel felordítottam és kirohantam onnan. Rávágtam az ajtót és leszaladtam a lépcsőn. Többiek kérdezgették, hogy mi a baj mire csak annyit tudtam válaszolni, hogy Adam zuhanyzik, én meg pontosan jókor léptem át a küszöböt.
- Mii? Láttad Adamet ahogy... - kérdezgették a csajok.
- Ajj... hagyjatok már. Ennyire érdekel titeket, menjetek fel hozzá, biztos örömmel veszi majd a látogatásotokat. - válaszoltam elnyomott hangon.
- Amúgy ki állította át az órámat? Már régen kint kéne legyek...
Felpattantam majd Tommy elállta az utatamat.
- Naa... engedj ki.
- Nem lehet. - ellenkezett. - Adam megtiltotta...
- Miért?
- Nem tudom... szegény srác összekavarodott mostanában.
- Jól van... akkor megvárom míg végez a fürdőben.
- Arra várhatsz. Neki kell legalább még fél óra. - közölte.
- Ajj... akkor kiszökök.
- Ahh.. csak hiszed!
Tommy azzal lepakolta a kis cuccát az egyetlen teraszra vezető ajtóhoz és leült. Akárhogy próbáltam kimenni nem tudtam. A másik ajtó pedig, természetesen beragadt. Adam pedig csak egy óra múlva volt hajlandó kijönni a fürdőből.
- Adam Lambert!!! - ordítottam rá.
- Te állítottad el az ébresztőmet? - ráförmedve kérdezgettem.
- Igen. És ne haragudj.. tegnap láttam rajtad hogy fáradt vagy. Csak azt akartam hogy kipihend magad. De ezek szerint nem kellett volna... - mondta, majd leült a kanapéra. Tommy kisétált a nappaliból a konyhába.
- Jajj, dehogynem. Jó volt sokáig aludni. - mondtam, és leültem mellé.
- Nem akartalak ezzel megbántani. De légyszíves.. ha zuhanyzol, zárd be azt a hülye ajtót magad után.
- Hopszi. Bocs. - hülye fejjel mosolygott, mire én csak a szemeimet forgattam.
Észhez kaptam és rájöttem, hogy eltelt egy teljes hét. Adamék egy hét múlva elmennek. Pedig jól elszórakozunk mostanában. Felálltam és kimentem. Mondhatni helyet cseréltem Tommyval ,mert ő beült Ad mellé. Én pedig siettem be a városba, gondoltam veszek estére valami kaját.
- Mi a baj BabyBoy? - kérdezte Tommy.
- Nem tudom.
- Hülye kérdés lesz, de ugye nem vagy szerelmes?
- Lányba nem tudok szerelmes lenni. Zoe csak egy nagyon jó barát lett. Ennyi.
- Ahha, persze. Erre kíváncsi leszek..
- Már hogy lehetne?
- Tudod Adam, az embert bármi megváltoztathatja. Ez esetben Zé téged. Csak akkor ha bejönne a dolog, akkor nagyon vigyázz rá, mert mióta itt vagyunk, úgy óvod mint Neil és anyukádat. - Kacsintgatott majd kiment. Elindultam a kerítésekhez, hogy megjavítsam. Felnéztem az égre és láttam, hogy vihar közeledik, ráadásul lóval indultam neki. Gondoltam mire ideér a vihar visszaérek. Mikor megérkeztem a kerítéshez, egyből elkezdett szakadni az eső. Nem tudtam, hogy hogy fogok visszajutni a házhoz, több mint 2 kilométerre van innen, Cukor pedig annyira megrémült hogy elszaladt.
- Szép. Esik az eső, lovam nincs. Még a telefonom is otthon maradt. Hajj...
Ezzel neki indultam a szakadó esőben. Eközben otthon:
- Szakad. Zoe merre van? - kétségbe esetten kérdezte Maria.
- Azt hiszem hogy kerítést javít... - monda Ad. - Nem kéne őt megkeresni?
Becky belépett a házba.
- Zoe lova, Cukor hazaszaladt. - kiabálta. - Meg kell keresnünk. Már lassan egy órája csak esik és nagyon sötét van odakint. Nem hiányzik, hogy összefusson valamelyik elszökött ragadozóval a szomszédból...
- Itt ilyenek is vannak? - kérdezte Tommy nagyra nyílt szemeivel.
- Sajnos igen, de most: Maria te Adammel mész én pedig Tommyval. Muszáj lesz megkeresni...
Maria és a többiek Zoe keresésére indultak. A nagy viharban Zé nagyon átfagyott.

4. Rész

A fiúk számára korán volt, nekem viszont már a nap rég elkezdődött. Eszembe jutott, hogy tegnap nem fejeztem be a kerítés javítását, és még Adamék furgonja is ott van. Felkaptam a szerszámokat, kocsiba ültem Adammel.
- Messze van? - kérdezgette elég sűrűn, mire csak anyit tudtam válaszolni, hogy - Nem. Ugyan úgy mint tegnap, két kilométer. Ilyenkor mindíg elmosolyodott. Nem tudom, hogy mi tetszett neki annyira, de ahányszor megkérdezte, annál lassabban haladtunk. Mikor odaértünk előszedtem a kis szerszámos ládát és helyretettem néhány vezetéket és a hűtővizet is kicseréltem.
- Wao.. te ilyet is tudsz?
- Farmon élek 20 éve. Néha az állatorvos szerepét játszom, van hogy kocsi szerelő vagyok meg gazdálkodó is tudok lenni ha kell. A gimit ott kellett hagyjam, anyukám és a nővéreim miatt. De a többit tudod...
- Szuper. Én csak énekelni tudok. Még lovagolni se.. - célozgatott Ad.
- Ha gondolod, délután ráérek.
- Délelőtt miért nem? - csodálkozott.
- Roy-t állatorvoshoz kell vinnem. Van jó néhány bolhája...
- Értem.
Adam abban a pillanatban ahogy kimondta a szót, hogy 'Értem' a kis üveg olaj a ruhámra borult. Egyből elkezdtem káromkodni.
- Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? - kérdezgettem magamtól.
- Azt hiszem, hogy a kocsiban van egy pár ruha és ing is.. ami csak kell. - ajánlotta fel Adam.
- Nem kell, mindíg van nálam egy pót felső, az ilyesmi balesetekre.
Odamentem a kocsimhoz és hevesen kutatni kezdtem.
- Ömm... mégis kellene az az ing. - mondtam, majd elpirultam.
- Még jó hogy itt vagyok. Tessék.
Azzal a kezembe nyomta a kék, rózsaszín és fekete kockás ingét.
- Ebben volt a fotósorozatod.. miért pont ezt?
- Mivel csak ez van itt... meg egy dzseki.. ja, meg még egy fehér kivágott póló, de gondolom ezek nem kellenek. Ezt legalább be tudod gombolni.
- Jójó... csak fordulj el...
- Miért? A fák bezzeg láthatnak.
Adam megfordult én pedig nyugodt szívvel cseréltem le az olajos ruhámat.
- Kész vagyok. Kicsit nagy.. - panaszkodtam el magam, de mit tehettem volna. Ő egy 190 cm magas ember, én meg csak 175.
- Megvárod míg megcsinálom a kerítést vagy visszamész?
- Megvárom. Még a végén eltévedek itt.- mondta. Fogta a fejét és körbenézett. - Ez mind a tiéd?
- Mostmár igen... Látod a kis tavat? Arra nem mentünk tegnap. A nagy fa mögött van egy kút, ott van a babám is. Elástam alá. Hogy majd ilyenkor előszedjem szegényt, és csak a jóra gondoljak. De a baba helyett jöttél te. Még egy teljes hétig itt leszel. Addig te emlékeztetsz a jó dolgokra, jó? * Miket beszélek? Jajj... *
- Rendben! De a kerítéssel mi lesz?
- Jajj. Tényleg.
Azzal nekiálltam a kerítés megjavításának. Fél óra múlva végeztem is, így hazavittük a kocsit is.
- Beck... elmentem az állatorvoshoz.
- Oké, de ahogy látom Roy nem akar menni! - jelentette ki Becky.
- Merre van? Royy!!!
- Hát... a lovaknál. Tommyval. Nagyon összebarátkoztak.
- Lehet, hogy Tommy megtalálta az igaz szerelmét. - kuncogott Adam, mikor Tommy épp hozta Roy-t.
- Ha-ha-ha. - gúnyolódott.
- Úgy látom, Roy imád téged Tommy. Akkor most muszáj leszel elkísérni minket az állatorvoshoz.
- Mi baja van? - kérdezte Tommy.
- Bolhás. Jujj, nem szóltatok neki, hogy ne simogassa?
Mecky és Maria elmosolyodtak majd el is mentek.
- Akkor pláne hogy jössz. Veszünk neked valami bolha elleni spray-t.
- Köszi lányok, hogy figyelmeztettetek... viszketek.
Tommy a két órás utat végig panaszkodta. Mire visszaértünk megint csak besötétedett. Négy órányi vezetés is sok, és igen, a város két órára van innen. A kormány mögött pedig majdnem elaludtam. Kiszálltunk a kocsiból én pedig letettem magam a teraszon lévő hinta ágyra. Hajnali háromkor arra keltem, hogy valaki idézőjelben 'gitározik'. Nem nagyon sikerült neki, gondoltam ez nem lehet Tommy. Odamentem a garázshoz és ott találtam Adamet.
- Hát te? - kérdeztem, mire bohókásan válaszolt.
- Csak gitározok. Vagyis próbálok. Mert nem tudok, de ez inkább Tommy szerepe.
- Értelek. Nem vagy álmos?
- Nem. Los Angelesben csak most van reggel. Tegnap reggel.
- Hát igen... de majd úgy 6 óra múlva bezzeg álmos leszel.
- Nem nem. Hat óra múlva csak dél lesz. Vagy mi...
Elröhögtem magam és ő is nevetett velem.
- Nem jössz be? Mindjárt elalszok, reggel pedig korán kelek. - kérdeztem, mire felállt és együtt besétáltunk.
- Mikor kelsz?
- Reggel hatkor, csak mint mindíg.
- És mi a program holnapra?
- Hát... nem tudom. Valószínű hogy folytatom a kerítés javítását, de lehet hogy ki viszem nővérem lovát egy körre. Régen volt már kint...
Ekkor Becky kisétált Tommy szobájából, mire mind a ketten csodálkoztunk. Adam megszólalt:
- Tommy, neked barátnőd van!
- Tudom. - válaszolta - De nyugi már. - ezzel elmosolyodott - Csak kártyáztunk.
- Tudtátok hogy Tommy király a Fekete kártyában? Háromszor is megvert, pedig errefelé én vagyok a legjobb. - szomorkodott Beck majd lesétált.
- Na jól van fiúk. Én alszok egy kört, aztán majd meglátjuk mi lesz reggel.

3. Rész

Adam még mindig kitartóan ült mellettem a földön a szobámban és próbált felvidítani, kicsalogatni onnan.
- Zoe, nem lehet mindig ilyennek lenni. Az a múlt. Gondolkozz a jövődön. Mit szeretnél csinálni? Mi az álmod?
Kérdezgette Ad, majd felkaptam a fejem, felálltam és az ajtó elé mentem.
- Anyának gyönyörű hangja volt, nagyszerűen énekelt. Én is énekelni szeretnék. Hogy mindenki ismerjen.
Ezzel elárultam Adamnek az én kicsi titkomat, majd kirohantam a szobából. Becky épp felfelé tartott, ahogy láttam bement Adhez.
- Mosolygott és röhögött. Mit mondtál neki? Régen volt már ilyen. - kérdezte Beck.
- Csak.. megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne a legjobban csinálni. Tudtad, hogy énekel?
- Igen. Gyönyörű hangja van. Kérd meg, hogy énekeljen neked. Biztos örömmel teszi majd, hiszen imád téged.
- Sokan imádnak.. - szomorodott el Adam.
- Biztos találsz magadnak egy helyes srácot te is. - válaszolt viccesen Becky, majd kisétált a szobából. Adam elmosolyodott. Mintha valami megváltozott volna körülötte. Még csak egy napja voltak itt, de mégis.
Kis idő múlva Adam lebaktatott a lépcsőn, egyenesen ki a teraszra. Zoe épp lovagolt, lassan oda sétált hozzá.
- Nem akarsz nekem énekelni? - kérdezte Ad, mire elmosolyodtam és odabaktattam hozzá
- Szeretnéd?
- Igen. Becky szerint gyönyörűen énekelsz. Szeretném meghallgatni. Bár tudom, hogy amit mondanak az igaz.

- Amit a szobámba mondtál... kevés ember tud ilyet. Köszönöm, hogy eszembe juttattad mit is akarok valójában. - Ezzel elpirultam, majd énekelni kezdtem. Adam gyönyörű szemei csillogtak mire a dal végére értem. Leszálltam a lovamról, és odamentem hozzá. Nagyokat nyelve kérdezgettem tőle, hogy milyen volt. 

- Jobban énekelsz mint én! - mondta.

- Ohh, persze. Anyától örököltem. Amúgy nővérem is énekelt. 

- Gyere el velem Los Angeles-be. Elviszlek egy stúdióba. - mondta, majd elutasítottam.

- Nem. Nem lehet. Most itt van szükség rám. Nem is tehetném meg, mit kezdenék én egy akkora városban ott?! Semmi értelme... meg semmi pénzem. - szomorúan indokoltam.

- Értelek. De ha kell valami...

- Ha neked kell valami, akkor te most nekem szólsz. Vendég vagy. Hagyjuk is a témát. Inkább gyere, megmutatom neked a többi lovat. - előreindultam próbáltam elterelni a gondolatait, olyan fura volt. Mintha a szemei rajtam ragadtak volna, mire nagyon halkan megszólalt:

- Gyönyörű szemeid vannak. - suttogta. Hátrafordultam és ránéztem, csak találgattam, hogy mit is mondhatott, hiszen alig értettem. Lassan ő is utánam jött, majd körbevittem őt a lovaknál. Megmutattam neki a kis kunyhót, ahol kiskoromban rengeteget játszottun, ezalatt szinte mindent elmondtam neki, ami velem történt. Kitártam neki a lelkem. Mire visszaértünk már besötétedett és Maria elkészítette a vacsorát is. 

Elég nehezen tudtam elaludni, egész végig csak gondolkoztam. Találkoztam a kedvenc énekesemmel, itt van a mellettem lévő szobában, ráadásul a gitárosa is. Csak azon kattogott az agyam, hogy neki egy nap alatt szinte mindent elmeséltem, mikor még Becky és Maria se tudnak mindent. Furcsa... ő a lelkembe hatolt. Ezzel oldalra fordultam és kijelentettem magamnak: - Nem lehetek szerelmes belé. Ő más. Majd elaludtam.

Eközben Tommy és Adam kipakolták a hűtőben lévő jégkrémeket. A 13 órás időeltolódás megártott nekik. Reggel mindkettejüket megtaláltam a kanapén, egy szál kisgatyában, olvadt jégkrémmel a kezükben. Gondoltam, ott hagyom őket. Aztán eszembe jutott, hogy még két hétig itt lesznek, és egész nap aludni fognak. Azzal fogtam egy kis vödörnyi vizet és leborítottam őket. A víz szerencsére megtette hatását, egyből fel is pattantak. 

- Hány óra? - kérdezték. 

- Hát... fél hét. De jobb lenne a felöltöznétek meg a sok jégrémet eltüntetnétek magatokról. - mondtam halkan.

Ekkor Becky megérkezett és ránézett a fiúkra, majd ordítani kezdett:

- Mit tettetek a jégkrémemmel?? 

- Beck.. nem tudták, hogy ez a kedvenced. Ne legyél annyira mérges.

- Ne haragudj, mi csak.... izé.. nem tudtunk aludni. - mondta Tommy.

- Mivel így is volt, te ész. - tette hozzá Adam. 

A fiúk elindultak az emeletre, közben hangosan beszélgettek.

- Ragadok.

- Legalább finom volt.

- De még milyen jó volt.

- Mi?

- A fagyi.. - válaszolt Tommy.

- Ja.. azt hittem a játékunk.

Ezzel nagyot néztem. Végigvittem a szemeimet a szobán, majd az egyik sarokban megtaláltam egy régi társasjátékot. A fagyi visszanyalt. Becky számára így érthető lett, hogy mire kellet az a két egész doboznyi jégkrém, én pedig megértettem hogy mi is volt annyira jó. Mert valljuk be, a kis beszélgetésük elég félreérthető volt...

2. Rész - Fájdalom

A srácok már épp félúton voltak, mikor Tommyból megint kitört a hiszti.
- Mond csak Zoe... hány embert bír el a lovad?
- Kettőt simán..
- Akkor felülhetek melléd? Annyira fáradt vagyok! - Könyörögte Tommy, mikor Ad közbe vágott.
- És akkor én meg gyalogoljak, mi? Persze, még mit nem...
Abban a pillanatban Zoe leszállt a lóról, majd felültette rá a két fiút. Meglepődtek, hiszen nem gondolták, hogy csak így oda adja nekik szeretett lovát. A sok köszöngetés meg egy kis séta után, már meg is érkeztek, és Adamék meglepődtek, egy hatalmas ház előtt találták magukat, hatalmas terasszal és medencével.
- Itt lennénk! - kiáltott fel Zé.
- Fúú, nagyon szép. - csodálkozott Adam.
- Ja, csak kár, hogy én lakok itt, meg a gazdaságvezető, Becky. És anyukám régi barátnője, aki szintén itt dolgozik, Maria.
Maria és Becky hirtelen előkerültek a nagy semmiből és meglepődötten bámulták a fiúkat.
- Zoe... - Zé hirtelen Maria szavába vágott.
- Most.. most, hagyjatok békén. Köszönöm. - sírva távozott egyenesen fel az emeletre.
- Mi baja van? Mindíg ilyen? - Kérdezte Ad.
- Hát, hogy is mondjam nektek.. 1 hónapja egy autóbalesetben elvesztette a nővérét és annak lányát, ahol sajnos ő is ott volt. Ott ült mellettük szegény. Ő még ki tudott jönni a furgonből, de sajnos Lisa és a kis Sharlott nem.. Azóta ilyen. - mesélte Becky.
- Van hogy látszólag semmi baja nincs, van hogy a szobájában vagy a fürdőben sír, vagy pedig magába roskadva ül Lisa szobája előtt. De menjünk, kaptok tőlünk egy-egy szobát, ahol lehettek. - szakította meg a témát Maria.
- Szegény lány. Nem ezt érdemli. - mondta Tommy.
Ezzel Maria megmutatta nekik az új szobájukat, majd a srácok le is pakoltak. Ezalatt Zoe a szobájában, hangosan zokogott, mikor Ad benyitott hozzá.
- Hagyj Adam! Ezen nem segíthet senki... - pityeregte Zé.
- Tudom, hogy nehéz, de muszáj tovább lépned. Anyukád mit mondana most neked? - vígasztalta Adam.
- Azt, hogy lépjek tovább. Amit te mondtál. De nem tudok, egyszerűen nem megy. Annyira fáj a múlt. És bele se merek gondolni, hogy mi lesz velem holnap, holnapután vagy 1 év múlva. - bőgte el magát Zoe, majd hátat fordított Adamnek.

1. Rész - Ismerős idegenek

Ez a kis történet egy olyan lányról szól, aki elveszítette családját. Nővérei autóbalesetben meghaltak, édesapja otthagyta őket, édesanyja pedig 6 éve, legkisebb lánya születésekor meghalt. Főszereplőnk neve Zoe Taylor, aki épp a ráhagyott farmon szorgosan javítja az út menti kerítést mikor váratlanul egy kocsi robban le odébb, majd ismerős híres emberek szállnak ki belőle, hogy segítséget kérjenek.

- Nem igaz, hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Csoda, hogy túléltem egy hónapja a balesetet, erre én meg itt szidok mindent... - bőgte el magát Zoe, mikor furcsa, kocsitól származó hangot hallott, később pedig két idegen, de mégis ismerős srác sétált oda hozzá, fekete napszemüvegben.
- Ömm.... Szia! Tudnál nek... - vágott Adam szavába Zoe, aki még mindíg hangosan dörmögött és szorgosan javította a kerítést.
- Nem és hagyjatok békén! - ordibált. A lány felnézett, nagyra nyitott szemekkel bámulta a fiúkat. - Ho-hoppá.    Adam Lambert? * Istenem, hát ők meg hogyan kerülnek ide? Jujj, szegények, úgy rájuk ordítottam... * Dadogva elkezdett halandzsázni, mikor végül sikerült magából kibökni azt a mondatot, amit már annyira keresett. - Hogy kerültök ide? - kérdezte.
- Lerobbant a furgon, nem tudunk továbbmenni. Tudnál segíteni nekünk esetleg? - kérdezte Tommy.
- Persze! Mindjárt megnézem, hogy mi lehet a baj. És bocsánat, hogy az előbb kiabáltam, mostanában kicsit összekuszálódott az életem... Itt maradtam egyedül egy ekkora farmmal. Na tessék, megint csak magamról meg a gondjaimról dumálok...
- Semmi baj. Legalább mi meghallgatunk. - Mondta Adam, miközben nézegette a kocsit.
- Ezzel ma már nem mentek sehova. Hagyjuk itt, szerzek nektek holnapra új motort, ugyanis ennek annyi.
- Hogy-hogy hagyjuk itt? Nem akarom, hogy ellopják. - Szomorúan és meglepetten nézett Zoe-ra Ad.
- Nyugi, itt nem lesz semmi baja, errefelé úgyse kéne senkinek.
- És akkor most mi lesz? A hotel túl messze van, ahogy látom neked meg csak egy lovad van.- mondta Tommy.
- Csak két kilométert kell sétálni, és elviszlek titeket a 'lakásomra'. De enyém a ló... - jelentette ki Zoe, a fiúk pedig nagyot néztek.
- O-oké.. - mondta Ad.
- De-de én nem akarok sétálni, túl messze van és így is fáradt vagyok. 11 órás repülőút.. - akadékoskodott Tommy.
- Nagyon szépen kérlek, ne idegesíts fel. Így is teljesen kivagyok már... - szólította le.