2011. december 27., kedd

2. Rész - Fájdalom

A srácok már épp félúton voltak, mikor Tommyból megint kitört a hiszti.
- Mond csak Zoe... hány embert bír el a lovad?
- Kettőt simán..
- Akkor felülhetek melléd? Annyira fáradt vagyok! - Könyörögte Tommy, mikor Ad közbe vágott.
- És akkor én meg gyalogoljak, mi? Persze, még mit nem...
Abban a pillanatban Zoe leszállt a lóról, majd felültette rá a két fiút. Meglepődtek, hiszen nem gondolták, hogy csak így oda adja nekik szeretett lovát. A sok köszöngetés meg egy kis séta után, már meg is érkeztek, és Adamék meglepődtek, egy hatalmas ház előtt találták magukat, hatalmas terasszal és medencével.
- Itt lennénk! - kiáltott fel Zé.
- Fúú, nagyon szép. - csodálkozott Adam.
- Ja, csak kár, hogy én lakok itt, meg a gazdaságvezető, Becky. És anyukám régi barátnője, aki szintén itt dolgozik, Maria.
Maria és Becky hirtelen előkerültek a nagy semmiből és meglepődötten bámulták a fiúkat.
- Zoe... - Zé hirtelen Maria szavába vágott.
- Most.. most, hagyjatok békén. Köszönöm. - sírva távozott egyenesen fel az emeletre.
- Mi baja van? Mindíg ilyen? - Kérdezte Ad.
- Hát, hogy is mondjam nektek.. 1 hónapja egy autóbalesetben elvesztette a nővérét és annak lányát, ahol sajnos ő is ott volt. Ott ült mellettük szegény. Ő még ki tudott jönni a furgonből, de sajnos Lisa és a kis Sharlott nem.. Azóta ilyen. - mesélte Becky.
- Van hogy látszólag semmi baja nincs, van hogy a szobájában vagy a fürdőben sír, vagy pedig magába roskadva ül Lisa szobája előtt. De menjünk, kaptok tőlünk egy-egy szobát, ahol lehettek. - szakította meg a témát Maria.
- Szegény lány. Nem ezt érdemli. - mondta Tommy.
Ezzel Maria megmutatta nekik az új szobájukat, majd a srácok le is pakoltak. Ezalatt Zoe a szobájában, hangosan zokogott, mikor Ad benyitott hozzá.
- Hagyj Adam! Ezen nem segíthet senki... - pityeregte Zé.
- Tudom, hogy nehéz, de muszáj tovább lépned. Anyukád mit mondana most neked? - vígasztalta Adam.
- Azt, hogy lépjek tovább. Amit te mondtál. De nem tudok, egyszerűen nem megy. Annyira fáj a múlt. És bele se merek gondolni, hogy mi lesz velem holnap, holnapután vagy 1 év múlva. - bőgte el magát Zoe, majd hátat fordított Adamnek.




4 megjegyzés:

  1. Szia megint *-*
    Tök izgatottan léptem fel, mert már nagyon vártam az új részt, de nem csalódtam ^^ Az első mondatnál elkapott a röhögő görcs, (Hát igen, Tommy már csak ilyen) aztán látva Zoé fájdalmát elszomorodtam. De összességében imádom ezt a részt is :3
    Jó tanács: varázsold egy kicsikét hosszabbá a fejezeteket, mert mire már a tetőponton vagyok, hirtelen véget ér a varázs :D Pl. írj a szereplők szemszögéből is, ne csak E/3-ban :D

    VálaszTörlés
  2. Szia! Nagyon tetszik mind2 rész :) Hosszabbak lehetnének egy kicsit!;) De am ügyi vagy ;D

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Szerintem nagyon jóóóóóó!!! Ne változtass rajta én is E/3-ban írok, szerintem tök jól megírtad!! :)
    Az igaz, hogy lehetne hosszabb.
    Alexa

    VálaszTörlés
  4. köszi :D már írom a harmadik rész, hosszabb lesz :) és mikor hogy írom. :D van hogy E/1 vn hogy E/3 :) aranyosak vagytok, köszii

    VálaszTörlés