21. Rész - Grammy

Talán sikerült egy kicsit felvidítanom szegényt, megbeszéltem Adammel, hogy ő is jöhessen a Grammy-re. Nem volt vele gondja, azt mondta legyen. A csajos estéből semmi nem lett, ruhákat nézegettünk mindenhol. Egész délutánt elfoglaló program. Rengetek helyen jártunk. Nagyon sokat válogattam, nem akartam nagy feltűnést kelteni, de a szoknya rövidsége lehet hogy holnap fog. Adam végig velünk volt, nem akart egyedül hagyni ezzel a rengeteg emberrel és fotóssal. Mindig odajönnek és kérdezgetnek. Unalmas kérdések, de míg nem válaszolsz legalább egyszer rá, addig nem hagynak békén. Elég idegesítő tud lenni, mikor ennéd a sütidet, de körülötted van jó pár emberke, aki villog a fényképező gépével és a kamerát néha az arcodba nyomja. Nem baj, el kell viselni. De már nem bírtam tovább, felálltam, kifizettem az ott hagyott sütit és elmentünk. Volt idő még egy mozira. Bementünk, megnéztük a Jack és Jill című filmet. Nekem nagyon tetszett, Becky pedig olyan vidám volt, mintha semmi se történt volna. A moziból kiérve már fél tizenkettő volt. Hazamentünk, reggel korán kell kelni, Ad megbeszélésre megy és pedig majd este 7-re.
- Jövőre te is jelölt leszel, biztos vagyok benne. - mondta Beck.
- Hahh.
- Majd meglátod.
- Ha te mondod.
- Én pedig...
- Nyersz. - egészítettem ki Ad mondatát.
- Majd meglátjuk.
- Ki vezet? Fáradt vagyok, ez a mai nap első része kikészített.
- Nyugi van Beck. Majd én vezetek. - jelentettem ki.
Hazaértünk, gyors zuhany meg minden. Tommy furcsa kérdéssel jött hozzám.
- Zoe, mi Beck kedvenc étele?
- Öömm... talán a rakott krumpli. Azt hiszem. Miért?
- Hát tudod... - elpirult Tommy arca.
- Gondolat olvasó vagyok. Vidd el a vidámparkba és a vízi parkba. Régóta el akar oda menni...
- Köszi. És nem kérdeznéd meg tőle, hogy...
- Hogy nem jössz-e be neki? Kérdezd meg te.
- Ne már. Légyszíves.
- Hát figyelj... este nagyon elcsábíthattad. Nem szokott ilyet csinálni. Szóval ha engem kérdezel rendesen beléd zúgott.
Tommy fogta magát és lerohant az emeletről, előszedte a jégkrémet és felment Beckyhez. Beck a szobájában volt, az ágyon ücsörgött a laptoppal az ölében. Tommy leült mellé.
- Hallottam reggel amit beszéltél Zoeval. Sajnálom.
- Semmi, de ha még egyszer megemlíted depis leszek és leütlek. El akarom felejteni, de így nem megy.
- Bocs, tényleg. Hoztam fagyit. Kell?
- Ahha. Köszi. Mi szél hozott erre?
- Nem tudom. Csak úgy...
- Értem.
- Ne haragudj, hogy letámadtalak... tudod. - pirult el Tommy arca.
Becky meg se szólalt, csak nevetett.
- Khm.. bocsi. Nem... nem gond.  - mosolygott.
- Nem gond? - kérdezte Tommy.
- Ömm.... nem. Bejössz nekem.
- Értem. Megyek aludni. Szia, jó éjszakát.
- Hagyd itt a fagyim.
- Ne már... - Tommy odaadta a jégkrémet Becknek, majd kijött és becsukta az ajtót.
- Iggen!! - kiabálta.
Tommy odarohant hozzám, megölelt.
- Köszi Zoe! - kiabálta.
- Ööö... akármi is legyen az, szívesen.
- Valaki aludna! - kiabálta ki Adam.
Miután Tommy lenyugodott ő is ment aludni. Reggel kelni kell, el kell készülni.

Késő délután 5:47

Adam még délben elment itthonról a tárgyalás miatt, én pedig ott álltam smink nélkül a ruhámban. A farmon nem kellett sminkelgetni, egész nap csak dolgoztunk. Most pedig szükségem lenne rá, Beck utálja a dolgot.
- Ki sminkel ki? - kérdeztem.
- Én nem értek hozzá... - mondta Beck.
- Tommy drága, most úgy is ráérsz és sokat hallottam a sminkelési tapasztalataidról.
- Jól van... addig legalább beszélünk.
Felsétáltunk az emeltre, a fürdőbe. Tommy előpakolta a cuccokat, ért a dolgához, gyönyörű lett.
- Ezt meg kell tanítanod.
- Megtanítom neked, de Adam lesz a próba baba.
- Annak örülni fog. - nevettem. - És mi a helyzet Beckyvel?
- Majd meglátjuk.
- Ahha. Gaga ugye jelölve van a Grammyn?
- Igen, 2 kategóriában és mind a kettőt elviszi, csak mint mindig. - panaszkodott Tommy.
- Kár. Remélem megbotlik majd a lépcsőn a magassarkújában...
- Nekem is tetszene. És akkor a nagy loboncos hajával feláll és elbőgi magát, hogy ilyen nincs. Reménykedjünk. De mi bajod van vele?
- Sok minden. Utálatos egy nőszemély. Majd meglátja, hogy több vagyok egy 22 éves lánynál. Soha nem voltam jó semmiben csak az éneklésben. És be is bizonyítom mindenkinek, hogy van helyem Lady Gágá mellett. Huhh.
- És, hogy akarod? Tudod, hogy Gaga felajánlotta neked, hogy az egyik dalod társ szerzője legyen? Hoppá, elszóltam magam.
- Mi? - felpattantam a székből. - Ezt komolyan gondolja?
- Szerintem igen, és tudja, hogy a kis cserebogárból nagy sztár lesz. Ő akar belőled nagy énekest csinálni.
- Na nem.
Ekkor bepattant Beck, menni kell ha nem akarunk elkésni. Az egész utat végig mérgelődtem. Amikor megérkeztünk azonnal megkerestem Adamet, ő nem tudott róla, hogy mit akar Gaga. Megnyugtatott, hogy nem kell elfogadni ha nem akarom. Aminek nagyon nem örültem, hogy ott volt John és Mark is. Fél órával a műsor kezdete előtt odajöttek hozzám, Gagával együtt.
- Tudom, hogy nem jössz ki vele jól, de...
- Nem! - félbeszakítottam Mark mondatát.
- Nem fogadod el a segítséget, egy tapasztalt énekesnőtől, tőlem? - flegmán kérdezte Gaga.
- Ahogy mondod.
- Nélkülem nem fogsz előre jutni. - válaszolta.
- Azért ne kiabáljatok. - kért meg rá minket Josh.
- Miért kellett most idehoznod hozzám Mark? Te meg majd meglátod,hogy igen is, vagyok legalább annyira jó mint te és nélküled is sikerülni fog.
- Ajajj... - monda Ad.
Újságírók, fotósok ácsorogtak körülöttünk, pedig még csak nem is kiabáltam, hanem szép nyugodtan világosítottam fel a csajt, hogy nem kérek a segítségéből.
- Sajnálom Zoe, ő csak felajánlotta... - mondta Josh.
- Oké, de azok után amiket mondott? Hogy állna a hátába a hajnali görcs. Én nem kérek ilyen emberektől segítséget, aki még énekelni se tud. Meg csak a botrányokból és a divatból él. Engem nem érdekelnek az ilyenek. - mormogtam.
- Mit mondott? - Gaga mérges lett. Oda akart lépni hozzám, de a többiek nem engedték.
- Zoe drága, te pedig botránnyal kezdesz. - jelentette ki.
- Lehet, de én nem így folytatom majd.
- Ajj Zé... gyere, menjünk.
Ad elráncigált magával az öltözőbe. Megkérdezte, hogy ez mi volt.
- Tudod, hogy gyűlölöm őt.
- De akkor is? Jó az, ha egy botránnyal indítasz? - kérdezte.
- És neki jó, hogy abból él?
- Neki igen, mert mindenki elfelejtené. De neked nem lesz jó.
- De nekem nem lesznek botrányaim!
- Ezen kívül?
- Igen.
- Jól van akkor. Kerüld el akkor. Mennünk kell. Az első díjat is ő kapja...
Elindultunk, kimentünk a fényképesektől mentes csendes kis öltözőből vissza a nyüzsgésbe. Adamet érte az a megtiszteltetés, hogy átadja a 'Legjobb női hang' kategória nyertesének a díjat, aki nem más, mint Lady Gaga. Köszönő beszédében elejtette a nevem és a 'Nélkülem nem fog eljutni idáig' rövidke mondatot, amire magamban csak annyit reagáltam: Majd meglátjuk. Ez után jött a legjobb. 20 cm-es magassarkúban és nagy kalapban - amiből alig látszott ki az arca - totyogott le a lépcsőn. Mikor az utolsó fokra ért, rálépett a földig érő ruhájára és elesett. A nézőtéren az összes ember nevetett. Hát ő se tökéletes, pedig annak vallja magát. Tommy feje vörös volt már, alig tudta abbahagyni a röhögést. Adam csak a színpadon ácsorgott és adta a hülye fejét. A műsor után mindenki hivatalos volt az After-Party-ra, de tényleg ott volt mindenki, kivéve Gagát.
- Biztos összetört a szíve mert elesett. - mondta Tommy.
- Nem baj, nem volt még ilyen jó napom. - szólt hozzá Beck.
- Majd holnap lesz.
- Beavatnál, kedves Tommy drága? - kérdezte Becky.
- Azt hiszem én most magatokra hagylak. Sok sikert. - ezzel elköszöntem, majd Ad keresésére indultam. Össze futottam Katy Perryvel, beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy imádom amikor énekel. Egy órán át beszélgettünk, szegény le van törve a válása miatt.
- Kérdezhetek valamit?
- Kérdezz.
- Nem jönnél el velem párszor stúdióba? Kell egy kis segítség... érted.
- Legyek társszerző? - kérdezte.
- Hát, igen.
- És Gaga?
- Jajj, de is mondd. Nem bírom a nőt. Egyszerűen nem.
- Akkor igen. Biztos kitalálunk neked valami jó kis zenét. 

20. Rész

- Köszi hogy mehetek... de várj! Van egy ötletem. - kiabáltam.
- Mégis mi? - kérdezték.
- Gaga ihlette dal. Csak neki először és utoljára. Azt mondta semmi vagyok hozzá képest, hát majd meglátja, hogy ez nem igaz.
- De elszánt lett valaki. Mennem kell, sok sikert holnapra. Sziasztok. - köszönt el Dave majd hazament.
Gyorsan leírtam a dallal kapcsolatok ötleteimet, közben még született pár új. Fél óra múlva már aludtam, holnap nagy nap lesz.

Reggel 8:23

Egy nagy stúdióban vagyunk, ahol sorozatokat, filmeket és kisfilmeket készítenek. Most videoklipet. Tele van érdekes helyszínekkel. Sikerült megtalálnom a szobarész amit mi rendeztünk be. Irány a smink, meg az egyéb kis dolgok. Ideges voltam, a sebem megint fájni kezdett, így fél órát csúsztunk, meg kellet várni mire hat a fájdalom csillapító. Már rosszul indul a nap, nem tudom hányszor fogunk még emiatt leállni emiatt, de nem tehetek róla. Végre sikerült elkezdeni, ha minden igaz a mai napot itt fogom tölteni. Illetve fogjuk. Először egy helyen a székben ülve kell végigvenni, utána a vokálok, azután pedig újra az egészet csak úgy, hogy mindent másképp csinálok. Adam ott volt és segített, ami nagyon jól esett. Estére már nagyon fáradt voltam, pedig még mindig volt egy kör hátra. Azt hittem, hogy a mögöttem lévő ágyra ledőlök és el is alszok.

Este 11:02

Összesen háromszor tartottunk szünetet csak miattam, amivel 2-3 órát sikeresen csúsztunk, persze mindenki azt mondta, hogy 'Nem baj!' Tudom, hogy nem örültek neki... Miután megnéztük a felvételeket mindenki összepakolta a kis cuccát, raktam kívül. Én ugyan is aludtam, a klipben szereplő kis ágyikón. Nem bírtam tovább, nagyon lefárasztott a nap. Már mindenki összepakolt és hazament, kivéve engem és a srácokat. Ott aludtam, összehúztam magam egy kis kupacba és fel nem lehetett kelteni, pedig próbálkoztak. Lassan éjfél, haza kéne menni.
- Na most mit akarsz csinálni? - kérdezte Tommy.
- Felemelni, berakni a kocsiba és hazavinni.
- Benne vagyok. Én vezetek.
Adam az ölébe kapott, Tommy hozta a cuccokat. Ad berakott a kocsiba, fejem az ölében volt és Tommy vezetett.
- Jó, majd holnap folytatjuk... - motyogtam álmomban.
- Hát ez meg mi volt? - kérdezte Tommy.
- Alszik de beszél. Szokott ilyet, amikor nagyon fáradt.
- Akkor nincs gond.
Mire haza értünk, Beck az ajtó előtt ücsörgött, mivel még nincs a lakáshoz kulcsa. Még jó, hogy jöttünk. Mindenki nagyon fáradt volt, csal leraktak az ágyra, Ad mellém feküdt, Tommy és Becky pedig elvonultak a saját kis szobájukba. Észre se vettem, hogy már ez már a saját ágyam és Adam mellett vagyok, pedig szorosan átölelt majd elaludt.

Reggel 9:31

- Jó reggelt Zoe. - keltett Ad, szokás szerint.
- Ümm... még alszok.
- Nem akarsz ma ruhát próbálni holnapra?
- Fáj a sebem. Alszok. Csend. Jó éjszakát.
- Akkor majd délután.
- Jól van na. Megyek. Csak még 5 percet kérek.
- Neked öt perc alvásra sose elég. Lemegyek, csinálok reggelit.
- Megyek, megyek. Összeszedem a szennyest mindenhonnan.
Ad lement én pedig nekiálltam összeszedni a ruhákat, amik mosásra fognak várni. Épp Beck szobájából jöttem ki, nem találtam ott a csajt. Vállat rántottam és benyitottam Tommy szobájába, hogy onnan is kipakoljam a ruhákat. Úgy érzem rosszul tettem, de legalább Beckyt megtaláltam. Sikerült rajta kapni őket, amire egyáltalán nem is számítottam.
- Nem láttam semmit! - mondtam, majd becsuktam az ajtót.
Ad épp akkor sétált fel, kérdezte mi a baj.
- Semmi, de nem ajánlom hogy megzavard őket.
- Mi? Tommy és Beck?
- Igen. Uhh, elment az étvágyam.
- Akkor ez Tommynál csak egy reggeli kaland lesz.
- Biztos? - kérdeztem.
- Ismerem.
Lesétáltunk, bepakoltam a mosógépbe. Megfogtam a laptopot és folytattam a tegnapi munkám. Beck és Tommy leballagtak az emeletről, leültek enni. Hirtelen csend lett. Én még mindig a gép előtt, a többiek pedig ettek.
- Elhoztam a gitárod amit kértél. - megszólalt Becky.
- Köszi.
- És amit az előbb láttál nem komoly.
Ránéztem Beckyékre.
- Nehéz napom volt, mind ketten elfáradtunk és találkoztam tegnap Robbal, aki közölte hogy látni se akar. Szép, nem is én szakítottam. Maria pedig hozzám se szólt, még mindig nem hiszi el a dolgot.
- Én pedig... fáradt voltam. - tette hozzá Tommy, mire nevetni kezdtem.
- Oké, ki mászott rá kire először?
- Én. Ismersz. - jelentette ki Beck. - Utána ő.
- Jól van, elhiszem.
- Vannak már ötletek az albumhoz? - kérdezte Ad.
- Vannak. Holnap megyek be a stúdióba.
- Megmutatod az ötleteket meg a dalokat? - kíváncsiskodott.
- Haa, persze. Te se mutattad meg még a Trespassing dalait. Blee.
- Ó, hogy tudtam hogy ezt fogod mondani. Akkor nem is mehetek holnap veled?
- Nem. Csak a gitárom jön.
- De..
- Nincs de!
- Észre vettétek, hogy 8 hónap van a szülinapomig? És akkor jöttetek össze. Szóval nagy buli lesz! - jelentette ki Tommy.
- Igen, tudjuk. Nem megyünk ruhát nézni?
- Majd délután.
- Oké, addig legalább van időm gondolkozni.
- Zé, gyere egy picit ki. Van fagyi is. - mondta Beck.
- Mit akarsz?
- Beszélgetni.
Kimentünk a medence mellé, Beck azonnal el is bőgte magát.
- Mi a baj?
- Az, hogy nem csak Maria küldött el, hanem magamtól is jöttem.
- Ezt tudom, mondtad.
- De Rob...
- Mi van vele?
- Nem mondtam el, hogy miért dobott, és amúgy majd elköltözök nyugi.
- Tudod, hogy mindenben veled vagyok és segítek, de mondd már el mi a baj!
- Na, szóval azért dobott ki Rob, mert megtudta hogy terhes vagyok. Ez volt 4 hónapja. - Becky megint elbőgte magát.
- Nem igazán értem.
- Annyira kiborult, hogy megvert, a rendőröknek kellett leállítani. Ezután a kórházban kötöttem ki, ahol elmondták hogy elvesztettem a kicsit. Nincs ennél rosszabb, mikor ezt mondják neked.
Megöleltem, ő pedig csak sírt és sírt.
- Hallod, erősnek kell lenned. Együtt mindent megoldunk majd. Tudod, mint régen.
- Próbáltam, itt volt rá három hónap és nem ment.
- Mert egyedül voltál, de most már itt vagyok én is. Sikerülni fog, tudom.
- Annyira rossz.
- Tudom. És nem költözöl sehova, szépen itt maradsz. Elég nagy a lakás, elférünk.
- Biztos? - szipogta.
- Hazudnék én neked?
- Akkor jó.
- Majd találunk neked egy helyes pasit, aki szeretni fog és vigyáz rád.
- Olyan nincs.
- Melátjuk. Tommy és Dave jósolnak majd neked.
- Te vagy a legjobb Zé, köszi.
- Ugyan már. És jössz velünk ruhát nézni, te is kapsz valamit. Utána meg csapunk egy csajos estét. Mozi stb... Benne vagy?
- Benne. Mikor nem?

19. Rész

- Csak azért mondta, hogy megnyugtasson.
- Felőlem mondhatja, de akkor legyen is igaza. - mormogtam.
- Te tudod. Nem kell új telefont venned? Elviszlek. - ajánlotta fel Leila.
- Mehetünk és köszi.
A telefon boltban kinéztem magamnak egy iPhonet az előző helyett. Vettem hozzá mindent, arra viszont nem számítottam hogy az a rengeteg emberke mind megismer és odajön autogramot kérni. Még mindig nem szoktam meg, pedig már meg kéne. Odajöttek és közös képet kértek meg aláírásokat. A pénztáros srác is kért egy képet, miért ne? Csak a sok értelmetlen kérdést unom már. Szüleim? Gyerek? Leoval mi van? Fel tud idegesíteni. Mikor haza mentünk, felhívtam Adamet, aki közölte velem, hogy ma vigyáznom kell a keresztfiára, Riff Cherryre. Találkoztunk már elég sokszor, kedvelem is őket. Vészhelyzet volt, Riff szülei fotózásra mentek. A családban én voltam a legkisebb, hirtelen azt se tudtam hogy kell egy 1 éves gyerekkel bánni. Lee elhozta hozzánk, Leila és Eber ebédelni ment, így egyedül maradtam két sráccal. Az egyik 25 éves és egy 5 éves gyerek szintjén van, amikor senki nem figyel rá, Riff pedig amúgy is kicsi még.
- Legalább téged Neil nem kell pelenkázni.
- Haha... Inkább tanítsd meg neki a neved.
- Jól van.
Leültettem Riffet az ölembe.
- Riff, mondd Zoe!
Ekkor a kicsike megrázta a csörgős kis játékát, amit a kezébe szorongatott.
- Pedig Adam nevét mondod.
- Adam! - kiabálta.
- Naa... mondd Zoe!
Riff nevetni kezdett.
- Zééé. - mondta.
- Hohóó, nézd csak. Ez a becenevem. Ügyes baba. - tapsikoltam. - És most Zoe.
Riff csak ült és nézett. Valószínű, az o betű nem tetszik neki.
- Ümm... akkor nézzünk mesét, apukád adott nekem videókat. Utána pedig jön a délutáni alvás.
- Ahhoz képest, hogy nem értesz a gyerekekhez, egész jól megy. - dicsért meg Neil, aki csak a számítógépes játékokkal játszott.
Beraktam a lemezt a DVD lejátszóba. Kis rajzolt mese figurák ugrálgatnak, énekelgetnek. Riff az ölembe ült,  tíz perc múlva mind a ketten aludtunk. Elég unalmas, de ha neki tetszik, akkor oké. Adamék jókor érkeztek,  nagyba elterültem a kanapén, Riff még mindig az ölemben szunyókált, a kezemet szorongatta. Adam és Tommy beléptek az ajtón, lepakolták a kis holmijukat és leültek mellénk.
- Riff hogy-hogy itt van? - kérdezte Adam Neiltől.
- Sürgős volt. Úgy tíz perce alszanak, szerintem ne is keltsd fel.
- Elboldogult vele?
- Simán. Kezébe adtad és máris babusgatta.
- Majd a tiétekre is így fog vigyázni. - mondta Tommy.
Adam csak csendben ült, mintha gondolkozott volna. Riff mocorogni kezdett a hasamon, fel is ébredtem. Kellemetlen szagot árasztott a pelenkája, jobb kicserélni. Megláttam Adamet, a nyakába ugrottam volna, de most Riff az első. Felvittem a szobába, pelenkát cseréltünk. Szerencsére sikerült. Ad utánam jött.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Jól. Hiányoztál.
- Adaam! - kiabálta Riff.
- Neki is. - mondtam.
- Holnap klipet forgatsz csajszi, nem izgulsz? - kérdezte.
- Ne is mondd, hót ideg vagyok és ma még be kell mennem a stúdióba. Megbeszéljük az albumhoz az ötleteinket, de azt mondta Josh hogy teljesen rám bízza a dolgot.
- Mikor jönnek Riffért?
- Nemsokára. Megint fáj a hasam.
- Tényleg, mit mondott a doki?
- Dave? Semmit. Ma valószínű este átjön, de hogy miért, azt nem tudom. Fel kéne hívnom Beckyt. Leviszed a kis srácot?
- Le.
Ad megfogta Riffet, dobálgatta egy kicsit, majd a repülős játékkal levitte Tommyhoz. Felkaptam a telefont, felhívtam Beckyt.
- Beck! Elhozod a gitárom?
- Szia neked is. El, ha elmondod hol találom, de gyorsan, 5 óra múlva megy a gép.
- A szobámban az ágy alatt. Köszi, szia.
Épp, hogy letettem a telefont, Josh és Mark már hívott is, hogy most menjek be hozzájuk. Nem haboztam, elindultam, jött velünk Ad és Riff is. Nem mertük Neilre hagyni. Szóltam Lee-nek (Riff apja) hogy majd este jöjjenek át érte. Mire megérkeztünk, egyre jobban izgultam. Első albumomra készülünk, holnap pedig forgatás. Josh és Mark már vártak.
- Nem szeretnénk túlterhelni a sérülésed miatt, de a jövő hétre lenne 2 rádiós interjú meg a fotózás. Amellett jövő héttől a studio lesz a lakásod. Sok időt fogsz itt lenni, velünk együtt.
- Azt gondoltam hogy sokat. És jöhet minden, meg kell szoknom a dolgokat.
- Meg hát, de ahogy látom ide nem is kellek. elmegyünk fagyizni. Sziasztok.
Adam és Riff elmentek, csak mi maradtunk.
- Jó, akkor milyen stílusú zenékre gondoltál?
- Mindenre, amit 2 hónapja mondtam.
- Jól van. Jövő héten összehozunk pár énekessel, addig találj ki pár dal részletet, zenét. Dobj össze valamit.
- Igen is. Mehetek?
- Mehetsz, persze. Szia.
- Sziasztok.
A közeli fagyizóban megtaláltam Adaméket, hazamentünk. Tommy otthon volt, Riffet pedig hazavitték.

Este 8:45
Dave megérkezett.
- Ha azért jöttél, hogy itt is orvososat játssz akkor felejtsd el.
- Neem. Csak látogatóba. De durca most valaki. - mondta.
Leültem a kanapéra a laptoppal együtt, próbáltam összeszedni az ötleteimet az albummal kapcsolatban.
- Mi a baj Zoe? - kérdezte Ad. - Olyan fura fejet vágsz.
- Semmi, csak rohadtul fáj a hasam, és nem, nem a seb.
- Én már értem.
- Én is. Mondta Dave és Tommy.
Felmentem a szobámba, hátha ott könnyebb lesz. Adam nézett jobbra-balra, eléggé eltűnődött ezen a dolgon.
- Ahh... értem. - folytatta az evést, közbe még mindig járt az agya.
Dave nevetni kezdett.
- Mondd el neki Tommy. - mondta.
- Én? Miért pont én? Én nem értek a felnőtt férfi emberek felvilágosításához.
- Mi van? - kérdezte Ad.
- Hajrá Tommy. Felmegyek Zéhez.
- Köszi.
Tommy belekezdett, szegény Ad eléggé le van maradva ezen a téren, nem baj, most már ki van oktatva. Dave mire felért a szobába, már teljesen szét röhögte magát.
- Mi az?
- Semmi. Majd, majd meglátod.
- Jól van akkor. Váá... holnap lesz a nagy nap.
- Majd drukkolok. De te is nekem.
- Miért is?
- Mert két szülést kell levezetnem...
- Jó, inkább hagyjuk a témát, tudom hogy hova akarsz kilyukadni. 3 hónapja vagyok itt, és már mindenki ezt kérdezi. Majd.
- Oké, rendben. Hiányzik Lisa.
- Tudom Dave, nekem is. És a pici Charlott. Na, de inkább folytatom. Valami ütőset akarok. Ötletek?
- Nem lenne jó egy olyan dal, amivel megmutatod magad, vagy olyan amivel elmondod hogy megérkeztél, mindenki figyeljen?
- De. Van is egy ötletem.
Ekkor Tommy tiszta vörös arccal lépett be a szobába.
- Hát te? Cékla vörös a fejed.
- A kis barátodat most világosítottam fel a női ügyekről, amit neked kellett volna megtenned.
- Ahaa. - kis nevetésbe kezdtem.
- Soha többé ilyet. Soha. - mondta Tommy.
- Ugye, azért értette a dolgot? - kérdezte Dave.
- Szerintem igen, nem olyan hülye ő.
- Megint jósolok. Jövőre ott leszel a Grammyn. - jelentetti ki Dave.
- Szerintem most is ott lesz 3 nap múlva, hiszen díjátadó leszek és kell egy partner. - mondta Ad, aki lassan felsettenkedett anélkül, hogy észre vettük volna.
- És én lennék a partnered? - kérdezte.
- Nem, Tommy. Majd ráadom a barna színű parókát, kicsit kisminkelem és gyönyörű rövid szoknyát fog felvenni. Még szép, hogy te!

18. Rész - Eberéknél

Nehezen felbicegtünk, Becky ideges volt. Letettem magam, hogy pihenjek a laptoppal természetesen.
- Mondanom kell valamit. - komoly fejjel nézett rám.
- Hallgatlak. Mi a baj?
- Maria kirúgott.
- Mii? Mit csináltál? - kérdeztem.
- Hát tudod...
- Nem tudom. Ezért kérdeztem.
- Van egy banda, aki a a  farmokat járja. Egész jól össze is barátkoztunk.
- Ez eddig nem baj.
- Többször voltak nálunk a házba, buliztunk párszor. Aztán megkérdezték, hogy nem akarok-e csatlakozni hozzájuk. Ezt Maria meghallotta. Persze azt mondtam hogy nem, mivel egy csomó olyan dolgot csinálnak ami miatt börtönbe is kerülhetnek. De nem várta meg a válaszomat, hanem elment és a múltam miatt úgy gondolja, hogy a válaszom az 'Oké, benne vagyok'
- Értem. Van még valami?
- Van... 2 nap múlva tüzet csináltak a silós tartályoknál és felrobbant. Maria a legelőn én pedig a silótól nem messze. Azt hitte én voltam és nem hisz nekem. Elküldött és ne akard hogy vissza menjek. Úgy is el akartam jönni.
- Felrobbant? Hülye barmok.
- Tényleg nincs hozzá közöm. Már nem vagyok olyan, mint akkor.
- Tudom. Nyugi. Biztos nem akarsz vissza menni? - kérdeztem.
- Ezer százalék. Kell egy kis nyüzsgés. Hiányzott a nagyvárosi élet. Meg te is. Robbal meg szakítottam, szóval jó is hogy eljöttem.
- Megértelek. Ide adod az innivalóm? Köszi. Alszok egyet.

Délután 1:40

A délelőtti szunyóka déli alvássá húzódott el. Mire felébredtem Adam ott csücsült mellettem az ágyon.
- Dél van csipkerózsika. Beszélnünk kell.
- Valami rosszat csináltam? - kérdeztem, majd felültem.
- Nem, dehogy. Nekem és Tommynak ma New Yorkba kell repülnünk, a holnapi koncert miatt.
- Akkor vigyáz rám Beck.
- Nem nem. Ő az esti géppel megy haza a cuccaiért. Csak holnap este jön. És mi is.
- Értem. Akkor egyedül maradok.
- Nem. Nem hagynálak egyedül.
- Akkor? - kérdeztem.
- Mész a szüleimhez. Neillel el fogsz szórakozni, amilyen hülye szokott lenni velem, veled se fog kivételezni.
- Nem akarok a szüleid terhére lenni.
- Nem leszel. Mindent elintézem. Ebéd után megyünk, elviszlek.
- Szuper. Legalább megismerem apukádat is közelebbről. - mondtam. Lementünk az ebédlőbe, Tommy kaját csinált. Ezt az egy dolgot nem hittem volna. Ő főz? Vicces, megnéztem volna. Ebéd után összepakoltam, majd elindultunk. Adam szülei egy nagy kertes családi házban laknak, fent észak Hollywoodban. Gyönyörű kert és nagy medence, a kilátás pedig tökéletes. Mikor megérkeztünk, épp hogy ki tudtam szállni a kocsiból. Még mindig nagyon fájt az oldalam. Eber, Ad apukája nyújtotta nekem a kezét, majd ő segít kiszállni. Elmosolyodtam. Nagyon kedves volt tőle.
- Vigyázzatok ám rá... - szólt Adam.
- Nem lesz semmi baj. Holnap pedig megyünk az orvoshoz. Nem felejtettem el. - mondta Eber.
- Ajj.. pedig bíztam benne.
- Mennünk kell. - jelentette ki Ad, majd beült a kocsiba, mire megfordultam.
- Héé... ennyi? Beülsz és el is gurulsz a kocsival? És én? - kérdeztem.
- Ööö... - hihetetlenül aranyos fejjel nézett rám. Odasétált, megvolt a búcsú csók. Visszament a kocsihoz majd elmentek.
- Kapsz egy külön szobát, hogy tudj pihenni. Leila épp főz, Neil meg ahogy látom videó játékokkal játszik.
- Akkor szerintem csatlakozok hozzá, már ha megengedi.
Eber bekísért, leültem Neil mellé játszani. Két órán át Marioztunk, persze mindig ő nyert. Bekapcsolta a TV-t, egyből a napi Sztárhírek jöttek be. Az első hír, Gaga zöld cipője volt. Na, mondom jó ég. Ot röhögtünk, mikor már nem tudtam min. Megláttam magamat a képernyőn, 'Zoe életveszélyben' címmel.
- Nem is vagyok életveszélyben. Csak meglőttek. Mit kell parázni. - fűztem hozzá. A sok paparazzó fotói és videói mind bekerültek a műsorba. A műsorvezető elmondta, mit kell tudni a Leoval közös kapcsolatomról. Elmondtak mindent, hogy mi történt, nem tudom hogy jutott a fülükbe, biztos ő volt az.
- Kapcsold ki! Hallod, kapcsold már ki!! - parancsoltam. Leila odajött, próbáltam megnyugodni, nem túl sok sikerrel.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Leo kitálalt a médiának. Az.
- Legalább ebből csak neki lesz baja. - mondta Neil.
- Tudom, de most akkor mindenki ezen fog rágódni. Még jó, hogy nincs telefonom. Ajj, azt is venni kéne.
- Majd mindent megoldunk. Először is gyógyulj meg, ráadásul egy hét múlva klippet is forgatsz.
- Tudom Leila...

Este 8:58

Késő esti hamburger sütés a kertben. Imádom. Lassan Leila Olyan lesz nekem, mint anyukám volt. Eber mesélt nekem Ad gyerekkoráról, amiket talán még nem tudok. Nézegettünk fényképeket, egész véletlenül nálam is volt egy fénykép album a családomról, úgy gondoltam megmutatom nekik, ismerjék meg ők is a szüleim. Apámról nem találtak képet, ezért jött a kérdés. Mi van vele?
- Nem tudom. Öt éves koromban ott hagyott minket. Valahol Kanadában van. Többet nem tudok és nem is szeretnék. Nem bánjátok ha lefeküdnék?
- Nem, dehogy. Felkísérlek. Megint lépcsők. - Neil segített felmenni, megmutatta a szobámat, ami még régen Adamé volt. Körbenéztem és lefeküdtem.

Másnap reggel Leila keltett, vár az orvos.
- Nem megyek. - fogtam a fejem.
- Ne csináld... kelj fel.
- Utálom az orvosokat.
- De Davet ismered.
- De utálom ha orvos. - nevettem.
- Na jól van, gyere szépen.
- Ha sikerül kimásznom innen, megyek, de ígérd meg.
- Mit? - kérdezte.
- Nem hagysz ott. Vele. Egyedül.
- Jól van, csak siess.
10 perc múlva a kocsiban ültünk. Sose szoktam ilyen hamar felébredni a kómás állapotomból. Nem is voltam fáradt, csak Adamre éhes. Fél napja ment el, de már nem bírom nélküle. Úgy volt, hogy csak Leila és én megyünk, de csatlakozott Neil is, azt mondta, Majd ő elintézi a kíváncsiskodókat, ahogy anno Adamnél is. Elég hatásos módszere van, sikerül fotók nélkül megúszni az egészet. Fel lifteztünk az emeletre, Dave már várt.
- Ki szedjük a varratot.
- Mimimi??? Hozzám ne érj. - mormogtam neki.
- De nem maradhat ott. - mondta.
- De igen is ott maradhat.
- Ne, dőlj hátra. Nem fog fájni. - nyugtatott meg.
- Na ilyenkor utállak.
Dave neki is látott, szemeimet nagyra nyitottam. Még hogy nem fáj? Legszívesebben sikítottam volna.
- Kész vagy már? Nem bírom tovább. - kérdeztem.
- Igen. Ugye hogy nem is fájt?
- Úgy nézek ki mint akinek nem fáj? - már majdnem bőgtem, iszonyatosan rossz volt.
- Ne haragudj.
- Tudod, hogy nem bírom a fájdalmat. Ismersz, nagyon jól.
- Tudom. Mehettek is. Holnap nem kel jönni, majd utána. Viszont majd meglátogatlak ha Adam itthon lesz.
- Majd nem engedlek be a lakásba. - mondtam közben kisétáltunk az ajtón.

17. Rész - Otthon, édes otthon

Hajnal 5:12

Adam a folyosó egyik végéből a másikba járkált Beckyvel. Tommy Leilával beszélgetett, mikor Dave oda ment hozzájuk. Ademék odarohantak.
- Mi van vele? - kérdezte Ad.
- Először is nyugodjatok meg.
- Mégis hogy szeretnéd? - kiabált Becky.
- Meggyógyul. Most alszik. A golyót nehezen, de ki tudtuk venni és nem sérül meg semmilyen másik szerve.
- Ugye, bemehetek?
- Igen, de csak te és Beck. Ne keltsétek fel.
- És én?
- Tommy, mi szépen hazamegyünk és reggel visszajövünk. - jelentette ki Leila.
Dave elkísérte őket a szobámig, Tommyék pedig hazamentek.
- Jajj, te lány. - nézett rám Becky, majd odasétált.
- Csak halkan.
- Nem mész haza? Fáradt vagy. Én bírom, most fogok felkelni Ausztráliai idő szerint.
- Nem. Itt a helyem.
Adam megfogta a kezem, válaszul megszorítottam az övét.
- Zoe!
- Szia neked is. - elnyomott hangon mondtam, fáradtan néztem Adamre.
- Most már minden rendben, meglátod.
- Fáradtnak látszol. Menj haza. - megkértem Adamet. - Beck itt marad.
- Dehogy megyek, ne hülyéskedj.
- Jó, de szedd el a kezedet a hasamtól, így is fáj.
Becky elment szólni Davenek. Adam pedig elmondta mi történt és hogy Leot még mindig keresik.
- Adtam fájdalom csillapítót, reggel nyolckor jövök még. Megnézzük, hogy hogyan gyógyul a seb.
- Jajj ne, Dave. - hisztiztem.
- Nyűgös vagy, aludj. Ti meg hagyjátok.
- Nem vagyok az. Csak fáradt vagyok. 8 órát bujkálni egy erdőben...
- Elég lesz Zé. Ez még ráér. - parancsolt rám Ad. Ahogy kimondta, már aludtam is.

Reggel 7:54

Leila megérkezett, hozott ruhát és cuccokat, amik kelleni fognak. Főzött finom levest, hogy később ne haljak éhen. Adam az ágyamra hajtotta a fejét, és így aludt. Fel se lehet kelteni.
- Igen, és én vagyok az álmos. - közbe Ad haját simogattam.
- Hogy van a kisasszony? Látom Adam kényelmesen alszik - kérdezte Eber, Adam apukája, majd röhögni kezdett.
- Hát... nem túl jól. Nekem a nevetés most nem megy.
- Az a lényeg csajszi, hogy itt vagy és nem Leonál. - mosolygott Beck.
- Nem akarsz hozzánk költözni? Nincs senki nőnemű 23 éves lány, aki a barátnőm lehetne. - kérdeztem.
- Ha elférek nálatok, miért ne?
És megérkezett Dave, amitől rettegtem. Nem szeretem az orvosi oldalát, így meg olyan fura, hogy tíz éve ismerem.
- Hooo, mit látok. Adam bealudt. - csodálkozott.
- Igen, de fel kéne kelnie. - bökdöstem Ad fejét. Tommy megfogta és felültette.
- Ohh... jó reggelt. Bocsi, elaludtam.
- Mondtam, hogy menj haza....
- Na, szeretném ha mindenki kifáradna, megnézem a beteget. - parancsolta Dave.
- Ne hagyjatok egyedül vele. - hülye arcot vágva könyörögtem.
- Zoe, nincs vita.
Ezzel mindenki kisétált. Dave hosszasan tanulmányozta a gyönyörű sebemet, átkötötte.
- Haza akarok menni. - panaszkodtam.
- Én kiengedhetlek. De pihenned kell és minden nap vissza kell jönnöd.
- Nem bánom, de az ágyamat akarom meg a laptopom.
- Rendben. Két óra múlva mehetsz. Holnap tízre gyere be. Végeztünk. Ugye, hogy nem volt olyan rémes?
- Mivel van bennem egy tucat fájdalomcsillapító, aminek mindjárt nem érzem a hatását.
Dave behívta a többieket, közöltem a jó hírt, hogy ma hazamegyek. Kicsit kételkedtünk, hogy hogy fogjuk megoldani a visszajárásokat, mivel Adamnek elég sok ideje elmegy az új album miatt. Kitaláltuk, hogy majd Becky és Tommy vigyáznak rám, Leila és Eber pedig majd néha-néha átnéznek, hogy minden rendben van-e.
- Hoztam ruhát Zoe, itt vannak. Remélem jók lesznek. Nem akartam szoros nadrágot, ezt találtam. Öltözz át. - lerakta a ruhákat Leila az ágy szélére.
- Először fel kell álljak.
- Várj, segítek. - nyújtotta kezét Adam. Sikeres átöltözés után, le kellett üljek, nem bírtam állni.
- Fáj.
- Tudjuk.
- Meghoztam a papírokat, szabad vagy Zoe. Aztán csak óvatosan és holnap tízre jössz. - papírokkal a kezében jött be Dave.
- Na végre. Csak bírjak elsétálni a kocsihoz. Ugye nincsenek kint fotósok vagy újság írók?
- Talán csak az utcán. - közölte Ad.
- Szemüveg, baseball sapka. Hiányolhatatlan holmik. - felvettem, majd elindultunk. Ki gondolta, hogy a fotósok megtalálják a kocsinkat és előtte vernek tábort, csak hogy pár kép készülhessen rólam? Ilyen még nem jutott eszembe, de ők mindenre képesek.
- Nee, lépcsők. - nyafogtam.
Adam felkapott az ölébe, majd elvitt a kocsihoz.
- Ne szoríts annyira.
- Még itt is panaszkodsz? Ha nem szorítalak leesel. - nevetett.
Beültünk a kocsiba, hazamentünk. A garázs előtt megint meg kellett állni a kocsival.
- Megint buckák. Lassan.
- Igyekszem. - mondta Leila. Ő vezette a kocsit, egész jól kikerülte a kis buckákat. Az oldalam még mindig rettenetesen fájt és a kis emelkedőkön még jobban. Kiszálltunk a kocsiból, Becky segített. Már be is pakolt a szobájába. A nappaliban ücsörögtem a kanapén, mikor Neil feltette kérdését:
- Zoe, mikor leszek nagybácsi? - majd leült mellém.
- Khmm.. - nagy barna szemeimmel ránéztem. - Mit kérdeztél? Tudod, rosszul hallottam.
- Nem nem. Ezt jól hallottad.
- Úgy nézek ki, aki most jól van és nem bánja ha megnő a hasa mikor most műtötték? Mert szerintem nem.
- Akkor majd majdnem egy év múlva is megkérdezem. Jövőbe látok.
- Haha, persze öcsikém. - nevetett Ad.
- Nem megyünk haza? Később visszajövünk. - kérdezte Eber.
- Menjenek nyugodtan, elleszünk. - mondta Beck.
- Tegeződjünk inkább. - kérte meg Eber Beckyt.
- Rendben. Da csajszi, Neilnek igaza van. Egy évet jósolok nektek.
- Ne kezdd már te is Beck!
- Jól van na. Bepakoltam a szobámba. Köszi, hogy maradhatok.
Adam kikísérte Neiléket, behozta a postát, mikor jöttek a rendőrök. Megtalálták Leot, öt év börtönt kap.
- Öt év nyugalom. Ha kiengedik megint megkeres. Ez így nem lesz jó. A klip forgatás pedig egy hét múlva lesz.
- Szerencsédre nem kell táncolni, csak szinte ülni. - mondta Ad.
- Igen. Csak sokáig fog tartani a forgatás. De ti ott lesztek.
- Még szép. lemegyek a boltba, veszek kaját. Sziasztok.
- Fel kéne jutnom a lépcsőn a szobámig. Tommy!! - kiabáltam.
- Itt vagyok. Hallottam. Segítek. Gyere.
- Ohh, köszi. De a saját lábamon szeretnék felmenni. Köszi.
- Óóo.

16. Rész - Összetörve

Este elindultunk a vidámparkba. Minden világított, a hullámvasút, minden.
- Húúha. Ezt nevezem én vidámparknak. - csodálkoztam.
- Mire karunk először felülni? - kérdezte Ad.
- Hát... a nagyon magas dolgokat inkább hanyagoljuk. Tudod mi volt a repülőgépen...
- Legyen a hattyús vizes csúszda. - ajánlotta fel Tommy, és mivel nem volt magas, csak vizes ki is próbáltuk. Ezután jött a körhinta, amit ki kellett hogy próbáljak, kiskorom óta arra vágytam.
- Húúúh... kicsit elszédültem. - már alig álltam a lábamon.
- Mehetünk? - kérdezték.
- Várjatok még egy picit. Elszédültem. Uhh. Fáj a fejem.
- Nem mi akartunk dupla körre menni....
- Jó ha tudod, tíz perc múlva zárás. Menjünk.
- Add a kezed, mert neki megyek valaminek. Még jó hogy nem ettem előtte semmit.
Sikeresen kiballagtunk a vidámparkból. Még a kocsiban elaludtam, így mikor felkeltem a nappali kanapéján voltam.
- Fél három múlt. Fáj a kezem és éhes vagyok. Sötét van.
Sikerült összedobnom egy szendvicset, gyorsan meg is ettem. Igyekeztem nem felkelteni a fiúkat, de valami leesett az író asztalról és akkorát sikítottam hogy az egész város felkelt rá.
- Mi az, mit ordibálsz?
- Ott...ott van valamit.
- Dehogy is... figyelj, megnézem. - mondta Tommy, majd a szoba ajtó elé ment, felkapcsolta a villanyt és elkezdett kiabálni.
- Egééér!
Tommy felállt a kanapéra, le se jött onnan míg meg nem fogtuk.
- Tommy... - nézett rá Ad. - Csak egy egér.
- Jó, de akkor is. - Tommy még mindig nyavajgott.
- Na, jól van. A lényeg, hogy most már a vendégünk házon kívül van. Aludjunk. - mondtam.
- Jajj... holnap ebédre megyünk a szüleimhez. Végre megismered őket még jobban.
- És ha nem tetszem nekik?
- Fogsz, ne aggódj.
- Gyerekek én berezeltem... nem aludhatok most a ti szobátokban, vagy dolgotok van? - kérdezte Tommy.
- Óóó.. a földön jó lesz? - kérdeztem.
- Hát...
- Jó, de Adam az enyém, ez annyit jelent hogy én alszok középen és Nem csinálunk belőle redszert, akármi is legyen.
- Ez furi lesz... - nézett rám Ad.
- Tudsz ellenállni a cuki fejének? - nevettem.
- Miért én nem vagyok cuki? - mosolygott.
- De. Te cukibb vagy.
- Tudtam! - nevettünk.
Felmentünk a szobába, Tommy is szépen össze pakolta a kis cuccait. Megbeszéltük, hogy én leszek középen és hogy nem fog horkolni. Bár azt se tudom hogy horkol-e.
- Nem nyomunk össze? Mert ha igen, lelökhetjük Adamet. - kapálózott Mr. T.
- Mernél engem lelökni...
- Aludni szeretnék. Köszi. Szedd le a kezedet a hasamról Tommy.
- Óóó...
- Hé! Zoe az enyém. Biztos ne cseréljünk helyet, hogy én legyek középen?
- Persze, hogyne... nem próbálom ki, milyenek vagytok rossz fiúkként.
- Jól van na. Puszi. Pacsi. Jó éjt.
Annak ellenére, hogy komoly szabályokat osztottam ki, mint pl.: a nincs fogdosás, tapizás, horkolás, a takaró elvétele pedig tilos, szinte az egyiket se tartották be. Tommy felém fordulva, keze a hasamon. Adam is felém fordulva, csak ő bal oldalról. Legalább senki nem horkolt.
- Tommy legközelebb nem alszol itt. - szóltam.
- Nem csináltam semmit. Ad még alszik?
- Dehogynem. És igen. Nem ajánlom hogy fel ébreszd. Nem tudott elaludni. Inkább menjünk le. Csak átöltözöm.
Tommy kisétált én pedig felöltöztem. Ad még mindig aranyosan aludt, nem volt szívem felkelteni. Mostanában amúgy is elég fáradt és még csak 8 óra múlt. Lementem enni. Csörgött a telefon. Idegen, egyenlőre ismeretlen srác hívott fel, torzított hangon.
- Zoe! Emlékszel még öt éve? Nem felejtettem ám el. Találkozunk még.
Pánikba estem, eldobtam a telefonom, majd elbőgtem magam. Adam ekkor már lent volt, látta rajtam, hogy valamit nem mondtam el neki, de ez a valami, a sötét időszakomból van. Még mindig csak sírtam, közbe megérkezett Leila is.
- Zéé... kérlek mondd el mi a baj. - kérte Ad.
- Neem! Hagyjatok!! - sírva felrohantam a fürdőbe és bezárkóztam.
- Ezt nem értem. Mi baja van? - kérdezte Leila.
- Ne haragudj rá, nem tudom mi lehet. Fel hívom Beckyt.

Ausztrália, hajnali 3:00

Békésen aludtam mikor a telefonom megszólalt. Kikászálódtam az ágyból és felvettem.
- Ki az? Melyik barom hív ilyenkor?
- Ööö... Adam vagyok. Lenne egy pici vagy inkább nagyobb problémánk.
- Ohh.. szia. Mi a baj?
- Nem tudom, ezért hívlak. Tudom, hogy valamit nem tudok Zoeról.  Nem mondta el.
- Pontosabban?
- Felhívta egy ürge, azt mondta hogy nem felejtette el ami régen volt és hogy találkozni fog vele.
- Jajj...
- Mi az? Beck, kérlek segíts!
- Ha Zoe nem mondta el, akkor én nem akarok beleszólni. De, 16 éves korába volt egy 19 éves srác, akit Leonak hívnak. Kavart Zoeval, de Zé ezt nem akarta ezért nem hívta többé.
- Ennyi? - kérdezte Ad.
- Sajnos nem... ezután délutáni suliba járt, és mindig este 9 körül ért haza. Egyik nap viszont a rendőrségen találtuk. Leo bosszút akart rajta állni. Annyit mondok még, hogy a srác két évig volt börtönben. Vigyázzatok vele.
- De hogy került a rendőrségre?
- Umm... ne mondd el neki, hogy elmondtam, várd meg míg neked is ő saját maga meséli el a sztorit. Szóval Leo megerőszakolta. Ekkor megint összetört, tükörbe se mert nézni. Ki se mozdult a lakásból. Előkerültek a drogok és az ital. Szerencsére sikerült leszoknia róla. Kérlek nagyon vigyázz rá. Ne engedd egyedül sehova.
- Rendben. Köszi, sokat segítettél.

Los Angeles 10:10

A fürdőszobában sírtam. Néhányszor felálltam és a tükörbe néztem, próbáltam magam meggyőzni arról, hogy nincs semmi baj. Minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Ahogy belenéztem, láttam magam mögött Leot. Elborzongtam a látványtól, bele se merek gondolni, mi lesz ha megtalál, mert biztos hogy megfog. Újra leültem a földre és előröl kezdtem mindent. Ad, Leila és Tommy az ajtóban ácsorgott. Rám vártak. Adam finom hangon szólítgatott. Csak néztem előre, nem tudtam mit csináljak.
- Zoe, nem tudom mi a bajod, de biztos vagyok benne, hogy megoldjuk.
- Ezt nem tudod!
Kinyitottam az ajtót. Megint apró kis darabokra lettem törve. Újra a padlón, mint akkor. Rájuk se néztem, lesétáltam a konyhába a telefonomért. Rátapostam. Apró darabokban hevert a földön.
- Majd veszek egy másikat. - néztem a földre, dühösen.
- Mindent meg lehet oldani, Zoe. - bíztatott Leila.
- Na jól van... Leo. - a könnycseppek újra kigördültek a szemem alól. - Ő az, aki felhívott. Ennyi elég lesz. Majd később jön a többi... ha lesz hozzá bátorságom.
Leila odasétált hozzám, átkarolt.
- Csak nyugodtan. Mi majd segítünk.
- Ezen már nem lehet. 16 évesen rontottam el.
Valaki kopogott az ajtón. Szerencsére csak Neil jött, hogy haza vigye Leilát. 10 perc múlva, ugyan olyan rémülten ültem a kanapén mint az előbb. Nem tudtam, hogy valaki figyel engem...
- Itt, lepihenek ha nem baj.
- Rendben, addig fent leszünk.
- Oké.
Ahogy Adamék felmentek, alig hogy lecsuktam a szemem egy ismerős kezet találtam a szám előtt, és a srác azt mondta hogy ne szólaljak meg és pisztoly van nála. Egyből tudtam hogy ki ő. Egy árva hangot nem mertem kiadni, csak a könnyek jöttek ki belőlem. Szépen lassan, hangtalanul a kertbe vitt, ott a kis kapunk kimentünk, ott állt a kocsija. Leütött. Legközelebb már csak egy pincében ébredtem fel.

15. rész

Reggel 9:15

Nehezen sikerült kikászálódni az ágyból, Adam a konyhában ült Tommyval beszélgetett. Elindultam a fürdőbe, belenéztem a tükörbe. A szemeim vörösek voltak a sok sírás miatt. Fogat mostam, felöltözem és lementem a fiúkhoz. Még mindig nem szoktam meg, hogy Tommy is itt van. Egyből észrevették a szemem vörösségét.
- Jó vörös a szemed. - nézett rám Tommy.
- Tudom.
- Van ilyen cseppem... gyere, adok belőle.
Felmentünk, majd fél órán át szenvedtünk a kis cseppekkel. Tommy azt mondta, hogy segít nekem, de ezzel csak rosszabb lett, ahogy a szemem közelébe került a kis doboz, egyből be kellett csukjam és elröhögtem magam. Ilyen dolgon se szórakoztam még jobban. Végére csak sikerült összehoznunk az a 3-3 cseppet, de abba már Adam is segített. Nem bírtam abbahagyni a röhögést, de a szemem nagyon csípte az a lötty.
- Biztos, hogy csípnie kell? - kérdeztem.
- Igen, legalább hatásos. Két óra múlva nyoma se lesz.
- Okéé. - röhögtem tovább, nem tudom miért. Vicces volt a helyzet. A fürdőszoba kellős közepén.
- Jó ilyen vidámnak látni. - mosolygott Ad.
- Nem megyünk el a vidámparkba? - kérdezte Tommy, amire nem lehetett nemet mondani. - De az esti nyitásra. Zoe még úgy se voltál ott.
- Mehetünk.
- Jó ott a földön? - kérdezték.
- Iggen. A lehető legjobb.
Miután kinevettem magam sikeresen felálltam. Elfelejtettem a tegnap esti szörnyűséget és mintha semmi se történt volna továbbmentem. Soha nem voltam még túl ilyen hamar ehhez hasonló dolgon.
- Király. Pontosan két hónapja jöttem el otthonról.
- Tudom. És pontosan ennyi ideje vagyunk együtt is. - Ad megölelt és megcsókolt, majd lementünk a nappaliba, mikor megszólalt a telefonom. A menedzserem volt az, Tony.
- A kislemez kiadásához kellene egy fotósorozat. - közölte.
- Ohh... és mikor?
- Mondjuk két nap múlva. Holnap délelőtt megbeszéljük ezt is. Szia.
- Hát ez gyors volt. Tony hívott, kellene egy fotósorozat.
- Nyugi, meglesz. - bíztatott Ad.
- Máris görcsöl a hasam. Milyen egy fotózás? - kérdeztem.
- Nyugis. Csak csináld ami jól esik. Meglátod, jó lesz.
- Köszi.
- 11 hónap múlva lesz a szülinapom. Akkora bulit csinálunk majd. - jelentette be Tommy.
- Héé... az még messze van. - röhögtem.
- Nem baj. Kimegyek a medencéhez úszni, most legalább jó meleg van.
- Megyek veled Tommy.
- Engem meg itt hagytok? - kérdezte Ad.
- Nem. Te is jössz.
Alig tíz perc múlva nagyokat csobbantunk a medencébe. Köztudott, hogy utálom a bogarakat, de Tommy sikeresen meglepett egy szép példánnyal. Napozás közben a hasamra tette. Csak azt vettem észre hogy valami mászik rajtam. Felpattantam és sikítoztam. Még jó, hogy nincs közvetlen szomszédunk.
- Már... elment. - hülye fejjel mondta Tommy.
- Hahaha....
Tommy a medencében ácsorgott, a nyakába ugrottam.
- Itt fent egész szép a kilátás. - mondogattam
- Elhiszem. Legalább nem vagy nehéz.
- Kösz. Lepjük meg Adamet egy kis vízzel, elterült ott a medence szélén.
Kicsit rá ijesztettünk szegényre, legalább most már nem alszik.
- Ezt miért kaptam? Nem csináltam semmi rosszat..... most. - kérdezte Ad.
- Emlékezz Adam! - röhögtem. Ez idő alatt végig Tommy ölében csücsültem. Élvezte a helyzetet, láttam rajta. Bella óta pedig egyáltalán nincs is maga alatt.
- Bemegyek, hozok inni valamit.
Míg én oda voltam a fiúk beszélgetésbe kezdtek, természetesen rólam.
- Megérte, hogy összehoztunk Beckyvel vele? - kérdezte Tommy.
- Meg. Ő mindent megér nekem. A legfontosabb ember lett a szívemben. Köszönöm nektek.
- Ugyan már haver. Jó látni titeket.
Adam szemei könnybe lábadtak. Épp kiértem és megláttam.
- Mi baja van? - kérdeztem.
- Semmi. - válaszolta röviden Tommy.
- Azért sír majdnem, mi?
- Csak.. szeret. Ennyi. - folytatta.
- Ohh...
Odabújtam Adamhez.
- Én is szeretlek ám.
Mosolyogni kezdett. Kék szemeivel feltűnően engem nézett.
- Most mi a baj? - kérdeztem.
- Az nem baj. Gyönyörű vagy.
- Neked elhiszem. - mosolyogtam.
- Nem megyünk be? Csináltam limonádét, a hűtőbe van.
- De, mehetünk.
Be ballagtunk, előszedtem a limonádét és a poharakat. Ez egyiket sikeresen elejtettem. Mondtam, hogy felszedem. Siető mozdulataim miatt csak a kezemet tudtam elvágni.
- Hát ez fáj... - szóltam fel.
- Mit csináltál? Ömlik belőle a vér. - aggódott Ad.
- Csak össze akartam szedni az üveg darabokat. De mindjárt elájulok...
- Ezt, ahogy látom össze kell varrni. - mondta Tommy. - Nagyon vérzik.
- Én is látom, de el fogom hányni magam. Undorodom a vértől.
Tommy hozott egy kis rongyot, amivel nehezen elállítottuk a vérzést. Beültünk a kocsiba és irány a sürgősségi. A kezem majd le akar szakadni.
- Nagyon fáj? - kérdezte Tommy.
- Nem, nem fáj, azért szorítom a kezem. Hülye kérdés volt. Csak mindjárt elvérzek.
- Bocs. Nem fogsz belehalni.
- Ne kötekedjetek már! - szólt hátra Adam. - Már ott is vagyunk.
- Fáj.Fáj.Fáj.Vérzik.
Szerencsére nem volt előttünk senki, így azonnal sorra kerültünk. Megkaptam a kötelező tetanusz adagomat is.
- Ezt össze kell varrni. - jelentette ki a doki, ami már úgy fél órája feltűnt nekem.
- Jójó, de rohadtul fáj.
- Én nem értek ilyenekhez. Mindjárt jön az orvos.
- Ehh.... Adam segíts.
- Miben is? - kérdezte.
Ekkor betoppant Dave, Lisa férje, aki olyan nekem mint a bátyám.
- Na végre. De te hogy kerülsz ide?
- Itt dolgozom.
- Ahha... de most sürgősen kezdj valamit a kezemmel, nagyon fáj.
- Hajajj. Addig elmegyünk egy forrócsokiért Tommyval. - mondta Ad és elmentek.
- Nem tudsz adni valami fájdalom csillapítót? - kérdeztem.
- De, tudok. De vigyázz, hogy mennyit veszel be. Ne járj nekem úgy, mit..
- Anya halálakor. Tudom. Nem akarok meghalni. - ezzel Dave szavába vágtam.
- Készen vagyunk. Csak bekötöm.
- Köszi.
- Ez a dolgom. Két nap múlva gyere vissza. Hamar helyre jön.
- Szuper. Oda akartam csináltatni a tetkóm.
- Ide ne nagyon. Kész. Itt a gyógyszer is.
Bejöttek Adamék a forrócsokimmal együtt.
- Fáj még? - kérdezték.
- Most nem. Viszont menjünk. És add az italom.
Elindultunk az ajtó felé, majd Dave megszólalt.
- Majd várlak titeket később, egy pici gyerekkel.
Adam ránézett Davre. Kék szemeivel nagyot nézett, én pedig csak bámultam rá, nem tudtam mi lesz a reakciója. Ilyenekről nem beszélgettünk még.
- Majd... jövünk. - nevetett.
- Na puszi. - köszöntem el.
- Pici baba? - kérdezte Tommy.
- Ki tudja mi lesz még. Csodákra vagyok képes... - mondta Ad.
- Hahaha...
- Ne essetek túlzásba srácok. - szólítottam fel őket.
- Megyünk ma vidámparkba? - kérdezte Tommy.
- Még szép. Elmaradhatatlan dolga a mai napnak. - mondtam.
- Ma én mosogatok! - jelentette ki Adam.
- Én meg... vacsit csinálok.
- Én és? kérdeztem.
- Estig pihensz.
- Ja... jó. Jó ötlet.
- Beugrok ebbe a boltba. 5 perc és jövök.
- Siess Tommy!
- Csak egy körömlakkot veszek, neked.
Azzal Tommy el is ment, majd alig 5 perc múlva ki is jött.
- Kék. Tök jó. Köszi.
- Hát izé... amit a múltkor kölcsön adtál eltűnt.
- Nem baj.

14. Rész - Érzelmek

Már vártak minket. Peter lesz a mai rádiós műsorvezető.
- Sziasztok! Már vártunk Zoe, gratulálunk a reggeli előadáshoz, gyönyörű hangod van. - mondta Peter.
- Jajj, ne essünk túlzásokba.
- Pedig igaza van... - folytatta Adam. De mennem kell, majd jövök érted. Addig a stúdióból hallgatjuk a rádiót.
- Okés. Szia.
- Akkor Zoe, gyere velem igyunk meg egy kávét és elmondom a mai menetrendet.
- Nem szeretem a kávét. - mosolyogtam.
- Akkor van forrócsoki vagy amit csak akarsz.
- Jó lesz a forrócsoki is, köszi Peter.
Leültünk, már csak fél óra volt a kezdésig.
- Akkor az első, hogy rólad beszélünk egy kicsit. Család, barátok, mit szólnak ahhoz hogy eljöttél ide. Beszélünk a karrieredről, egy picit Adamről és a jövőről. Utána pár Twitter kérdés és telefonos kérdés. Az utána lévő fél órában meg csak úgy beszélgetünk. Ez a 2 órás terv. - Peter beavatott a programba.
- Rendben.
- Srácok, idő van. Menni kell. - szólt a főszerkesztő.
Bementünk a stúdióba, megkaptam a kis helyemet a fülesemmel együtt, majd belevágtunk a közepébe.
- Jó reggelt Los Angeles! Mellettem Zoe Lambert, aki a mai showban debütált első dalával a Who You Are-al.Szia Zoe!
- Szia Peter.
- Hogy vagy ma? Nem igazán látom rajtad az idegesség jeleit.
- A reggeli műsor után elmúlt minden, már nem vagyok ideges és a mai nap miatt sem aggódom. De a holnapi napot végig akarom aludni, mire hazaérek tudom, hogy nagyon fáradt leszek.
- Az biztos. Beszélgessünk a dabütáló dalról. Mikor írtad és miért?
- Két éve vettük fel egy ausztráliai stúdióban. Most csak egy kicsit át lett alakítva. Azért írtam, mert sok ember van, aki hasonlítani akar. Én is ilyen voltam az iskolában, olyan akartam lenni mint a többi menő, divatos lány. De ez rossz. Mindenki legyen önmaga.
- Szóval, ezzel ösztönözni akarsz mindenkit arra, hogy fogadja el a másikat olyannak amilyen, és ne akarjanak az emberek hasonlítani a másikra?
- Pontosa. Tudom, hogy nehéz, főleg iskolás korban. De megéri egyéniségnek lenni, az az érdekes.
- Mi a terved a jövőben?
- Először is szeretnénk leforgatni a klippet, utána belekezdeni az albumba. Aztán lesz ami lesz.
- Milyen dalokat tervezel? Van már valami ötleted?
- Van, persze. Bulizós, szerelmes dalok. Rock, RnB, pop... tudod.
- Ki a példaképed?
- Nincs példaképem. Talán csak azt tudom mondani, hogy Adam. De mondom, nem tudom. Majd minden kialakul. - mosolyogtam. Tetszettek a kérdések. Élvezem az egészet.
- Jó, hogy megemlítetted Adamet. - Peter röhögött. - Mi van köztetek?
Elmosolyodtam.
- Őszinte leszek, Szerelem.
- Futó kaland?
- Nem. Ez olyan, mint amikor egy fiú, a lányra Nőként tekint a lány pedig a fiúra Férfiként. Szeretjük egymást.
- Itt van a kezemben egy újság. Címlapont ti vagytok, a parkban.
Peter ideadta hogy megnézzem. Pár kép, amin csókolózunk.
- Ohh igen. A park. - mosolyogtam.
- Igen. Jó páros vagytok.
- Köszönjük.
- Terveztek Lambert babát?
- Messze van még. Majd két év múlva.
- Hány éves is vagy?
- 22. Még élem az életem. Most énekelni akarok.
- Barátok és a család mit szól a sikeredhez?
- Az ausztráliai barátaim, akikkel eddig beszélgettem nagyon örülnek neki.
- Család? - jött a kérdés, amitől annyira féltem. Félek, hogy előtörnek belőlem az érzelmek és ott mindenki előtt sírva fakadok.
- Én erről nem igazán szeretnék most beszélni. - könnyeimmel küszködve mondtam. Szerencsére épp egy öt perces szünet következett. Felálltam és kimentem a folyosóra. Kezeimmel takartam el a szemeimet. Leültem egy székre majd hosszasan néztem a falat. Barbi a főszerkesztő jött utánam. Alig pár évvel lehet idősebb mint én.
- Mi a baj Zoe? Látom, hogy valami nincs jól. - faggatózott Barbi.
- Semmi, semmi. - elfordultam.
- Holnap beszélhetnénk róla. Én is elveszítettem a családom.
Barbi elsétált én pedig ránéztem. Peter szólt, hogy folytatjuk. Szemeimet megtöröltem és visszamentem. Fél óra múlva vége lett a rádiós műsornak. Adam értem jött, de előtte megkerestem Barbit.
- Szia. - köszöntem.
- Na, mi az? - kérdezte.
- Semmi... Holnap ráérsz? Beszélgethetnénk valamikor.
- Igen, mondjuk délelőtt?
- Nekem jó lesz. De nem megyek a városba... majd Adamet elküldöm otthonról.
- Rendben. Akkor majd megyek. - nevetett. Jó érzés volt belegondolni, hogy végre elmondhatom valakinek mi is a bajom. Nem akarom most Adamet is lehúzni ezzel.
Azzal elindultunk a három órakor kezdődő megbeszélésre a videóklippel kapcsolatban. Ekkor már nagyon fáradt voltam. A klippet pontosan 3 hét múlva forgatjuk, itt LA-ben. Miután ezzel is végeztünk a  menedzserem oda jött hozzám és megmutatta az internetes pletykákat: "Zoe szülei kitagadták őt a családból!" "Zoe otthagyta családját."
Megmondtam neki, hogy ezek közül egyik se igaz, ő pedig természetesen elmondta, hogy ebből nagy botrány lesz, ha nem mondom el mi is a helyzet. Féltem. Leszerveztünk egy időpontot az egyik újságnál, ahol tisztázom magam. Adam megígérte, hogy ott lesz velem, mikor elmondom mi is történt a családommal. Olyan jó lenne, ha mindenki itt lenne mellettem. De ez már lehetetlen. Kis pihenés után sietni kellett az esti fellépésre, ott csak a dalt adtam elő. Hulla fáradtan hazamentünk. Kicsit le voltam törve. Barbi felhívott, hogy holnap mégsem ér rá, így lemondtuk a programot. Zuhanyzás után bezárkóztam a szobába és ki se jöttem onnan. Adam bejött hozzám, hozott forró teát. Kisírt szemekkel, letörve feküdtem az ágyon. Mint mikor elvesztettem Lisat.
- Hoztam teát. - aranyos hangon szólt hozzám Ad. Ránéztem. Egy újabb könnycsepp hagyta el a szemem. Némán nézegettem ide-oda. Ad letette a forró teát az éjjeli szekrényre. Odalépett, leült az ágy mellé és megfogta a kezem. Nem mondott semmit, csak csendben ült. Sötét volt, alig láttam az arcát. Meg akart vígasztalni, de nem igazán tudta hogy mit csináljon. nagyokat nyelve megszólaltam.
- Szeretlek. Kérlek te ne hagyj egyedül.
- Ohh Zoe. Nem hagylak egyedül, soha. Megígérem. Soha.
Ad megölelt, majd mellém feküdt. Szorosan átölelt, én a kezét fogtam majd elaludtunk. hirtelen elfelejtettem minden rossz emléket és csak kettőnkre gondoltam és hogy holnap majd minden jobb lesz.

13. Rész - Az első próba

Reggel 5:15

- Zoe. 7-re hogy akarsz a TV-nél lenni? - Adam ébresztett. Kicsit nyafogtam neki.
- Hagyj! Alszok. - mondtam.
- Te tudod... Tommy! Nem megyünk! - kiabált le Ad.
- Jól van na, megyek már.
- Siess. Fél óra múlva ott kellene lennünk.
- Hogy tudsz ilyen korán kelni? - kitotyogtam az ajtón, közbe mérgelődtem.
Fél óra múlva tényleg el is indultunk. Adam vezetett Tommy pedig igazgatta a hajam, amivel reggel annyit szenvedtem.
- Tommy! Már megcsináltam. - szóltam rá.
- Jó, de kiáll pár hajszál.
- Nem baj. Majd ott megcsinálom.
- Te tudod...
- Ne izéljetek már, elhányom magam.
Egy kis idő múlva megérkeztünk, így mindenre jutott idő. Megcsináltuk a hajam, körbevittek a stúdióban. Egy perc van a kezdésig, én nyitom a műsort. Azt hittem elhányom magam, rettenetesen izgultam, nem csak a reggel miatt, hanem az egész napért. A 'Csak el ne szúrd Zoe Taylor' mondatot ismételtem magamban. Akkor hirtelen eszembe jutott, hogy ez nem épp egy bulizós dal, mi van ha nem tetszik nekik? Ment a visszaszámlálás. Mindenki a helyén állt, én pedig majdnem összeestem a félelemtől, de ha nem lenne jó a dal akkor Mark szólt volna. Ezek szerint úgy gondolják, hogy megengedhetem magamnak, hogy egy ilyen lassabb dallal kezdjek? Nem volt idő megállni, 3...2...1.. Kezdés! A banda el kezdett játszani, hirtelen megnyugodtam, már nem kalapált a szívem a torkomban. El jött az én időm, most megmutathatom mit tudok. Még az sem zavart, hogy Gaga volt a 'kritikus'. Elkezdtem énekelni. Felszabadultam, hisz ez az, amit már olyan régóta akarok.

Vége. Elmosolyodtam, ránéztem a srácokra. Ennyi volt. A mögöttem álló civil emberek, akik nem stáb tagok, csak ott voltak hangosan tapsoltak. Nem hittem volna, hogy egyszer itt lehetek. A következő feladat túlélni a beszélgetést a műsorvezetővel, Mirandával. Meg persze Gagával, hiszen nem csípjük egymást. Odamentem, leültem. Még mindig sokkolt az előző pár perc és az a sok ember, aki kint rám vár. Nem tudom miért, hisz csak egy Demo került fel a Twitteremre. 

- Szia Zoe! Üdvözöllek itt! Remek voltál, zseni! - köszöntött Miranda.

- Ohh.. szia. Nagyon köszönöm. Úr isten.. el se hiszem.

- Nálam azért nem vagy jobb. - flegmáskodott Gaga. - De gratulálok.

- Köszi köszi. 

- Ülj le. Na, milyen volt?

- Köszönöm. Fúúh... elmondhatatlan. Ha minden jól megy, ehhez lesz az első klip is. Már nagyon várom. 

- Mit kell tudni a dalról? 

- Két éve lett felvéve, most csak alakítottunk rajta egy picit. 

- És miért írtad? 

- Az igazság az, hogy mg régen, tinédzser koromban az iskolában állandóan piszkáltak, olyan akartam lenni mint ők. Most már tudom, hogy nem jó ha egy ember után megyünk, nem jó egyformának lenni. De tini voltam. - röhögtem.

- Most is az vagy. - közbeszólt Gaga.

Josh és Mark a fejembe véste, akármivel is dühít fel Gaga, ne is figyeljek oda rá. Legszívesebben visszaszóltam volna, de nem tettem.

- 22 évesen az ember már nem tini, de te tudod. - hozzáfűztem.

- Ha jól tudom, nemsokára rádiós interjúd lesz, onnan még mesélsz nekünk.

- Pontosan.

- Lejárt az időnk, köszönjük Zoe, hogy elhoztad nekünk a debütáló dalodat.

Menni kellett, Ad a kezembe nyomott egy alkoholos filcet. Kifele a rengeteg ember mind közös fotót akart és aláírást. Gondoltam legyen, ráérek. Már szétosztották a kis kártyákat, amit alá kell írnom. Fél óra alatt lezavartuk az egészet. Volt idő egy gyors reggelire is. Közben beszélgettünk. Fura nekem, hogy az utcán is megismernek.

- Milyen volt? Jól érezted magad? - kérdezte Ad.
- Igen, nagyon. De Gagát továbbra se bírom....
- Mit mondott?
- Hogy tini vagyok. Úgy visszaszóltam volna neki. 22 éves vagyok, nem tini, egy felnőtt nő.
- Pontosan. Majd legközelebb mondd meg neki.
- Ohh, persze. Nem akarok botrányt. Csak magamat akarom védeni, nem ismerem még ezeket a dolgokat.
- Egyszer megismersz mindent, így a botrányokat is.
- De ne most... Amúgy csináltatnom kéne egy tetkót.
- Ohh... milyet szeretnél?
- Arra gondoltam, hogy valami fura nyelven, akik jelekkel írnak, persze nem kínaiul, kiírnám hogy 'Adamé vagyok' Na?
- Hehe. Nekem tetszik. - mosolygott majd megcsókolt.
- De most komolyan.
- Oké... majd még beszélünk róla. - bólogatott. Látszott rajta, hogy tetszik neki az ötlet.
- Hány óra? Mennünk kéne... Felpörögtem!
- Túl sok volt a reggeli kávé vagy az előző egy óra hatása alatt állsz még? - kérdezte.
- Nem is ittam kávét... nem szeretem. Fúúúj.
Kifizettük a kaját, megfogta a kezem és kisétáltunk. A szomszéd utcában parkoltunk. A sok fotós ellenére Adam még mindig a kezemet fogta, így sétáltunk az emberek között. Rengetegen elmosolyodtak rajtunk. Nem érdekelt semmi. Elértünk a kocsihoz, beszálltunk majd elindultunk a rádióhoz.
- Miket kérdeznek majd?
- Hát... rólunk, a zenéről, családról...
- Ajj, csak azt ne.
- Ha nem akarsz rá válaszolni, csak kerüld ki vagy mondd hogy nem akarsz válaszolni.
- Uff... majd megoldom valahogy. Viszont holnap aludni fogok. még csak tíz óra, de hulla vagyok.
- Mi lesz este? - kérdezte.
- Valahogy csak túlélem, mert tetszik ez az egész dolog. És van egy új dal ötletem.
- Majd beavathatsz.
- Ohh... majd... talán.
Megérkeztünk. Még van egy óra a kezdésig, addig dumálunk a stábbal meg minden.

12. Rész - Paparazzók, stúdió és Gaga

Reggel 8:12

Összepakoltam a cuccaimat, kilencre várnak a stúdióba. Soha nem izgultam még ennyire. Ad próbált nyugtatni, hogy csak beviszem a cuccot, megnézik meg ha kell énekelek nekik és ennyi. Beültünk a kocsiba, fél óra alatt oda is értünk. Mike és Josh vezetik a stúdiót, épp akkor érkeztek mint mi. Be is hívtak, Adam is jött. Odaadtam a demóimat de előtte megbombáztak a kérdésekkel.
- Milyen stílusú zenék? - kérdezte Josh
- Pop, Rock és RnB. - próbáltam nyugodtnak látszani, de egyáltalán nem voltam az.
- Tudod mi bajunk van az RnB-s zenészekkel?
- ??? - faképpel bámultam rájuk.
- Az, hogy csak playbackről énekelnek. Mindent. Szóval énekelned kéne.
- Nem gond.
- El fogtok ájulni, nagyon nagy tehetség. - mondta Ad.
Ezzel elkezdtem énekelni, a Who You Are című dalom. 2 éve lett felvéve, egy stúdióban, haverom jóvoltából. Mikor végeztem kiküldtek, végig hallgatták az összes demó dalt. Addig beültünk Adammel egy kávézóba.
- Ha nem válik be az a terv, akkor elindulok az Idol következő évadában. - mondtam.
- Szó sincs róla. - ellenkezett Ad.
- De, miért?
- Én nem szeretném. Menni fog, nyugi. Gyönyörűen énekelsz minden stílusban. A rock a legjobb, ne aggódj.
- Jól van. - ezzel elfogyasztottam a kis sütim.
Fél óra múlva csörgött a telefon, hogy eldöntötték mit kezdenek velem. Visszasétáltunk, Mike nagyon mosolygott. Nem tudtam, hogy mi lesz, arcról nem tudok olvasni.
- Hát Zoe... megvan, benne vagy a csapatban! - monták.
Örömömben ugrálni kezdtem és Ad nyakába ugrottam. Végre valami ami nem kudarccal végződik.
- Más is van még, várj egy picit. - mondta Mark.
- Jajj, mi?
- Az egyik demóból készítünk egy klippet. Utána nekiállsz az első saját albumodnak.
A szemem könnybe lábadt, meg se tudtam szólalni. Adamnek igaza volt.
- Ilyen hamar?
- Igen, mi egy nagy cég vagyunk, belőled pedig mindenkinél jobb énekes lehet. Persze ha akarod. - mondta Josh.
Ugráltam, hogy mondhatnék egy ilyen ajánlatra nemet? Megbeszéltük a részleteket, kiválasztottuk a dalt, egy piciit változtattunk rajta. Nem sokat, mivel úgy jó volt, ahogy elvittem. Csak este értünk haza, de így is csak a mai napról dumáltam. Rettenetesen örültem. Holnap pedig felkerül a dal a saját YouTube csatornámra. El se hiszem.
- Kezdesz már magadhoz térni? - kérdezte Ad.
- Iggen.- kiabáltam fel.
- Majd belejössz a dolgokba. Fellépések, műsorok, interjúk. - mosolygott. Látszott rajta, hogy nagyon örül nekem.
- De te segíteni fogsz. - ránéztem, mikor dübögtettek az ajtón. Rég nem látott Tommy volt az. Jó volt megint találkozni vele, de Ad elfelejtett beszámolni róla, hogy kidobta a barátnője és kirúgta a lakásból, ezért most itt fog dekkolni.
- Hát ez a helyzet Zoe. Bocs, hogy elfelejtettem szólni. - közölte Adam.
- Jól van na. Akkor most már ketten fogtok nekem segíteni. - mosolyogtam.
- Nekem jó. - mondta Tommy.

Reggel 8:13

Elindultam a fürdőbe, ahol Tommy nagyba festette a körmét.
- Huuh.. bocsi, ezt még meg kell szoknom. - mondtam.
- Mit? Hogy én is itt vagyok?
- Igen. De nem gond. Mikor végzel?
- Most. Mennem kell. Ma vidámparkba megyünk a srácokkal. - sietett el. Most már értem mire volt ez a nagy köröm festegetés.
Kiszóltam Adamnek, hogy lezuhanyzok.
- Várj meg, megyek veled! - kiabált utánam.
Alig telt el pár perc, utánam rohant. Közös pancsi Adammel. Tele töltöttük a kádat vízzel, csináltunk nagy habot. Már az egész fürdő tele volt vele. Nagyon jól elhülyültünk ott két órát. Persze közbe volt minden. Puszi,pacsi,csók... És megtörtént a nagy dolog. Arról volt szó, nem sietjük el, de ez lett belőle. Észre se vettük, hogy ilyen gyorsan eltelt. Adam megígérte, hogy elvisz kocsit venni.

11:35 Ford autóbolt

- Annyi kocsi van... mind tetszik. - nyafogtam.
- Akkor választok neked. Mindenképp fekete kell, sötétített ablakokkal.
- Eddig oké... Akkor tudod mit? Legyen a második kiszemelt. Ami belül is tök jól néz ki és nekem pont elég.
- Na, ugye hogy nem is volt olyan nehéz választani? - kérdezte.
- Igen.
Megvettük a kocsit, estére már vezethetem is. El sétáltunk a közeli parkba. Próbáltunk valami nyugis helyet keresni, ami majdnem sikerült is. A paparazzókat ugyanis még mindig nem sikerült megszoknom.
- Van mogyoróm... ott egy mókus. Add oda neki. Ha meglátja nálad, egyből ide fog jönni. - mondta Ad.
- Ohh.. adhatod.
Elővettem, kiraktam a kezem. A mókus egy kis nézelődés után odajött a pad szélére és elvette a kezemből.
- Milyen barátságos. - nézegettem ahogy evett.
- Ezek már megszokták. Minden nap ez megy. Legalább van mit enniük.
Mosolyogtam. Váratlanul Ad megcsókolt. Eddig még nem volt nyilvános csókunk. Ezzel holnapra tele lesz az újság, de nem bánom és Ad se. Felvállaljuk magunkat. Így is sejthették már a dolgot. Nem baj. Jó lesz így. Röhögtem majd megszólaltam:
- Rossz fiú vagy Ada.
- Tudom! - röhögött Ad. Hirtelen eszembe jutott, hogy engem két órára várnak a stúdióba. Megbeszéljük a részleteket. Biztos vagyok benne, hogy egy nap alatt, mindent elintéztek. Most jönnek majd a meglepetések.

Ad elvitt, viszont ott is kellet hagynia, mert neki délután fotózása lesz. Azt mondta értem jön, ha nem találnék haza.
Beléptem a stúdióba és a nálam legutálatosabb énekes ácsorgott ott, Lady Gaga. Szörnyen rühellem a csajt.  Szerintem ezek után se lesz ez másképp... De legalább ne a zöld parókája lenne rajta...
- Hali Josh. - köszöntem. - Szia mindenkinek.
- Ohh, szia. Zoe vagy, ugye? - kérdezte Gaga.
- Igen. - fapofával néztem rá. Még csak most találkoztunk, de nem szimpi.
Josh suttogva oda szólt Marknak.
- Szerintem a két csaj nem fogja bírni egymást...
- Pedig muszáj lenne.
Mark behívott, megmutatta a holnapi programot. Reggel 7:00: CBC Tv reggeli műsorában debütál a 'Who You Are' dalom. Ebből lesz az első klip is. 11:30: Helyi rádió interjú. Azt még valahogy túlélem. Délután 3:00: megbeszélés. Este 9:15: The Night Show fellépés. Jesszus.
- Ez mind holnap? - kétségbeesetten kérdeztem.
- Igen, majd belejössz. Óriási sztárt faragunk belőled. - biztatott Josh.
- Hát-hát köszi...
- Nyugi már. Csak 2-3 hét és vége a sűrű napoknak. - mondta Mark.
Gaga betoppant hosszú zöld parókájával. Készül az új dalával, amiből már csak egy kevéske van hátra.
- Menjek haza vagy ráértek most? - kérdezte.
- Pff..- mérgelődtem.
- Zoe! - szólt rám Josh. - Gaga, te meg holnap gyere vissza.
Azzal megfordult és kitopogott Zöld magassarkújában.
- Nem akarok vele jópofiskodni. - mondtam.
- Akkor mit akarsz? - kérdezték.
- Jobbnak lenni nála.
- Értem. Szereztünk neked bandát. Pontosabban Adam bandáját. Holnap velük fogsz zenélni. Szerencsére gyorsan tanulnak, így már csak ma este próbálni kell. De ha nem akarod, akkor vissza mondhatunk mindent.
- Jajj nem. Meg ne merjétek tenni.
Az esti próba után hulla fáradtan értem haza. Csak bedőltem az ágyba, már a kocsi sem érdekelt annyira, reggel úgy is Adam visz majd el.

11. Rész - Eltévedve

Természetesen a fekete baseball sapka és a napszemüveg is otthon maradt, ezért a bevásárló körúton azt is vettünk. Adam azt mondta bármit megvehetek amit szívesen látnék a lakásban. A végén persze semmit ilyen dolog nem került a kosárba, a házban minden megvan amire egy embernek szüksége lehet. Viszont rengeteg ruhával lettem gazdagabb. A paparazzók kikészítettek. Csak gondolj bele. Van úgy tíz ember körülötted, mindegyiknél van kamera, fényképezőgép és mind téged akar. Na, meg egy újságíró. Emiatt mikor hazamehettünk volna, nem mentünk. Egy stúdióba kellett beülnünk, ilyen "mini interjú" szerűségre. Élveztem a dolgot mondjuk, de a sok kérdést nem. Hogy ismertük meg egymást, mi van közöttünk, mi lesz a jövőben. És a karrierem. Mit akarok kezdeni magammal egy ekkora városban. Úgy döntöttem elárulom, énekelni akarok. És akkor jött a bomba kérdés: "Terveznek házasságot vagy esetleg kis Lambertöket?" Még mielőtt megszólaltam volna - úgyse mondtam volna semmit - Adam kijelentette, az még messze van. Hozzátettem, hogy most a karrieremmel szeretnék foglalkozni, meg Adammel. Három óra hosszas várakozás után hazamehettünk. Végre.
- Elfáradál? - kérdezte Ad a nappaliban ácsorogva.
- Igen.
- Akkor holnap elmegyünk a stúdóba. És mivel tudom, hogy sikered lesz, csinálunk neked egy Twittert.
- Húú... ne bízd el magad. De csinálhatunk!
- Oké. A nevemre veszlek. - jelentette ki.
- Mi-mi? - nagyra nyitott szemeimmel néztem rá, nem értettem a dolgot.
- A neved Zoe Lambert lesz.
- De.. nem fog újabb háborút kavarni az interneten?
- Nem tudom. Majd meglátjuk. Már úgyis tudnak rólad mindent.
- Azt hogy? - kérdezgettem.
- Jegyezd meg. Ha valamilyen hírességgel kerülsz össze, úgy hogy téged még senki nem ismer, akkor alig egy hónap múlva már minden adat fent lesz rólad az interneten.
- Ohh.. már értem.
- De ha háború is lenne, akkor megmondom mindenkinek, hogy az én szerelmemet nem bánthatják! - mereven bámulta a képernyőt. Kész volt a Twitter profil. Elmosolyodtam. Olyan aranyosan mondta. Még mindig nem tudom, hogy csak álmodom vagy ez tényleg igaz. Fél óra múlva - miután Adam megtartotta a mini twitter partyt - elfoglaltam a gépet és megnéztem a twitterem. 5389 követő. Nagyot néztem. És ez a szám folyton csak nőtt. Nem győztem frissíteni az oldalt. Meg kellet nézzem, hogy mit művelt Adam. Egy csomó kérdés szólt rólam, amire válaszolt. Szerencsére nem mondott semmi olyat ami a magán életemhez tartozik. De ha bejön a dolog és tetszem a stúdiónak akkor előbb utóbb mindent megtudnak. 1500 új bejövő üzenet. Azt meg hogy? Kérdezgettem magamban. Adam mind végig mögöttem ült a kanapén, látta azokat az arcokat amiket a monitornak vágtam. Néha fel is nevetett, nem igazán néztem hátra. Pár kérdésre én is válaszoltam, jó kedvemben. Megtaláltam Ad üzenetét. " I love my Girl! @ZoeLambert " Mire megszólaltam.
- Én is szeretlek Adam!
- Ezek szerint rátaláltál az üzenetemre. Jó tanács: A magánéletről ne beszélj twitteren, ha kérdeznek akkor se mindenkinek, csak nagyon minimálisan egy embernek. Hidd el, tapasztaltam.
- Okés.
- El kell menjek. Fodrászhoz. Le kell vágni a hajam, már megint túl hosszú.
- Nekem nagyon tetszik. Viszont akkor már ha mész, visszafestethetnék a végét barnára. Tudod.. mint két hónapja.
- Ugyan erre gondoltam. - mondta Adam majd elment.
Folytattam a twitterezést. az 5000 követőből már 10000 lett. Kaptam olyan üzenetet aki szerint én csak Ad pénzéért vagyok vele, ami persze egyáltalán nem igaz. Nem tudtam mit tegyek, Ad azt mondaná majd elmúlik. Ne figyeljek rá. Beletörődtem. Megéheztem, kirámoltam a hűtőt. Alig találtam valamit. Biztos csak gyors kajákat eszik meg étterembe jár. felhívtam, hogy elmegyek kaját venni. Egyedül egy idegen városban, ráadásul kocsi nélkül. Jártam az utcákat, hívtam taxit. Sikerült vegyek egy térképet, csak hogy ne tévedjek el, bár így is sikerült. Valahol a város közepén a Baker streeten kötöttem ki. Fura olyan magas épületeket látni mint ott vannak. Sikeresen megtaláltam a CNN stúdióját is. A bevásárlás is sikeres volt. Viszont be kellett üljek a KFC-be, nagyon éhes voltam. Hazafele kikötöttem Ad fodrászánál, ő is ott ült bent. Besétáltam és kijelentettem, hogy eltévedtem.
- Majd megszokod. - mondta Ad.
- Tudom. Mehetünk?
- Igen, persze.
Haza értünk, megsütöttem a kaját. Már nagyon vártam a holnapot, akkor lesz a meghallgatás. Remélem minden jól alakul majd.
- Arra gondoltam, vennem kéne magamnak egy kocsit. - mondtam.
- Jó. Akkor majd elmegyünk és nézünk egyet.
- Na, elég legyen. Most neked lesz szülinapod, nekem kell ajándékot vennem, Neked.
- Én nem akarok semmit, csak téged.
- Én már itt vagyok, és amúgy is kapsz ajándékot. De most megyek, felhívom Beckyt. Puszi.
Felrohantam, megragadtam a telefont. Beck fel is vette, nagyon örültem, hogy megint hallhatom őket.
- Zoeee! - ordibálták a telefonba.
- Na, mi az? Alakul a dolog? - kérdezte Becky.
- Ajj.. hagyjatok már ezzel. Elég a fotósoktól meg a neten ezeket hallgatni.
- Ja, jó, bocs. Tényleg. Mizujs? - kérdezte Maria.
- Hát ma sikerült eltévednem a városban, tegnap pedig találkoztam Ad anyukájával. Nagyon aranyos és szimpatikus.Holnap pedig meghallgatásra megyek. Hogy vagytok?
- Jól van mindenki. Amúgy Dave LA-ben kapott állást, a kórházban. Biztos fel fog majd hívni.
- Remélem. Na megyek gyerekek. Álmos vagyok. Sziasztok.
Ezzel elköszöntünk. Holnap nagy nap lesz. Össze kell szednem magam, ha tényleg akarom.

10. Rész - Leila és a bakik

Este 10:13
Legalábbis arra számítottam, hogy ott is fogok felkelni. Nem így lett. Este nyolc órakkor, egy nagy ágyban találtam magam, egy nagy takaróval. Hirtelen azt se tudtam hogy mihez kezdjek, életemben először járok ebben a házban és el is felejtettem, hogy mi hol van. Megpróbálkoztam megtalálni Adamet. Kiléptem a szoba ajtóból elsétáltam a fürdő előtt meg két szoba előtt majd lementem a lépcsőn a nappaliba. Kicsit megrémültem mikor megláttam Adam anyukáját. Ott álltam egy térd nadrágban és egy pólóban. Egy árva szót nem tudtam kibökni, mikor sikerült akkor is rosszul.
- Jó reggelt. - mondtam.
- Neked is jó estét Zoe. - kuncogott Leila.
- Jajj, elnézést. Ahonnan én jöttem, ott most van reggel.
- Magatokra hagylak titeket. Elmegyek a boltba. Zoe, te érezd magad otthon. - mondta Ad, odalépett és megpuszilt, majd elment.
- Gyere ülj le mellém, beszélgessünk.- hívott magához Leila.
Lassan oda topogtam, nem tudtam hogy mit szeretne tőlem. Azt hittem, hogy számon akar kérni, mit is akarok én az ő pici fiától. Szerencsére nem ez lett belőle, jól össze barátkoztunk.
- Adam az elmúlt egy hónapban sokat mesélt rólad. Sajnálom ami történt veled, tényleg.
- Ohh.. ugyan már. Ha lent vagyok a nullán, akkor igyekszem összeszedni magam.
- Tegeződhetünk? Elvégre rokon leszel.
Épp a teámat szürcsöltem mikor meghallottam és az egészet félrenyeltem. Azt hittem megfulladok.
- Adamnek ennyire komolyak a gondolatai velem kapcsolatban? - végre szóhoz tudtam jutni.
- Nem tudom, de nagyon szeret. Én csak így érzem.. ez az anyai ösztön. Miért, te nem gondolod komolyan?
- Jajj, nem úgy értettem. Mellette szeretnék maradni. Senki nem szeretett engem még úgy, mint most ő. És ez szörnyen jó érzés. - bambultam előre.
- Adam ilyen, de általában nehezebben szeret meg új embereket, nem szokott ennyire kötődni senkihez. Téged pedig imád.
Folytattuk a tere-ferét, Ad fél óra múlva haza is jött. Most már bátran mondhatom hogy "haza" hiszen Adammel élek. Leila elment, Adammel pedig beszélgettem a nem létező munkámról.
- Van pár demo dalom... - mondtam, mire Adam felnézett.
- Mégis belevágsz? - csodálkozva nézett rám, mivel nemrég kérdezte és azt mondtam hogy nem szeretném.
- Igen... - forgattam nagy barna szemeim.
- Milyen stílusú a demód? - kérdezte, mint egy profi. Miket beszélek... az is. Igazi profi.
- Hát... inkább RnB de van rock&pop is. még öt éve jártam egy ausztráliai kiadónál, azt mondták sikerem lehet, csak nem ott. Hát most itt vagyok. Meglátjuk mi lesz.
- Oké. Majd ha nappal nem leszel annyira fáradt, hogy csak alszol, akkor elviszlek a kiadómhoz. Meghallgat és eldönti mit kezd veled.
- Köszi. Most meg nem vagyok álmos. - faképet vágtam Adamnek.
- Hát... ahogy gondolod. Gyere inkább aludni. - kacsintgatott és felsétált.
- Naa...
Úgy gondoltam igaza van, jobb ha felmegyek. Utánamentem. Adam mintha már aludt volna, gondoltam odabújok mellé. Oda kuporodtam, Ad elkezdett puszilgatni, majd végig csókolta a nyakam. Egészen bejöttünk a dologba. Értette a dolgát, az tuti. Mondjuk kevés fiúm volt eddig.... Viszont később el is aludtam. Nem tudom, hogy hogyan sikerült. Soha nem volt még ilyen velem ilyenkor. Én? Elaludni? Mikor nem is vagyok álmos? Tévedtem. Igen is álmos voltam. És rosszkor... Benyomtam a szunyát. Ennyi volt.

Reggel 7:52
Adamet nem találtam az ágyban, azt hittem megsértődött és elment valahova. Gyorsan lementem a konyhába, ami majdnem egybe van a nappalival, ott ette a reggeli adag gyümölcsös tejes zabpelyhét.
- Jajj, ne haragudj rám, nem tudom mi lett velem. - próbáltam bocsánatot kérni, de meg se szólalt. Rossz jelnek vettem. Akkor felállt és odalépett hozzám.
- Nem baj! - jelentette ki, mire elmosolyodtam és a szívem már nem kalapált annyira.
- Tuti? - a biztonság kedvéért még rákérdeztem.
- Mondom. Nyugi már. Elmegyünk vásárolni?
- Elmehetünk. Hova?
- Hát... tudom hogy szereted a csizmákat, veszünk neked egyet. - mosolygott.
- Jó, de hol? Amúgy köszi.
- Ahol én szoktam venni.
- Azok drága boltok... - húztam a szám.
- Ne gyere már ezzel. Most sok pénzed van. Megengedheted magadnak. És mennyi lesz, mikor belecsöppensz a zeneiparba...
- Akkor egy perc és jövök. Várj meg. - felfutottam, végül az egy percből fél óra lett.
- Nők. Egy perc helyett százszor annyi. - röhögött. Nagyon aranyos volt. Látni kellett volna, mikor egy vacak kulcstartóval játszadozott a reggelinél. Elindultunk. Nem gondoltam, hogy ennyi lesifotós ólálkodik a városban a tudtod nélkül és mind rád vár.

9. Rész . Megérkeztünk

Már nem érdekelt semmi. Kivittük a nagy sátrat a füves rétre. Éjjel ott aludtunk, néztük a csillagokat. A sátor mellett feküdtünk mind a ketten, élveztük a szép kilátást.
- Los Angelesben nem sűrűn látok ilyet. - mondta Adam.
- Itt a lehetőség.
- Ott egy hullócsillag! Kívánj valamit! - kiáltottam fel.
- Kívántam!
- És mit? De inkább ne mondd el, nem fog teljesülni.
- Ugyan már.. van hírnevem és egy jó karrierem. Ez miért ne válna valóra? Amúgy, ezt kívántam.
Abban a pillanatban Adam fölém hajolt és megcsókolt. Szorosan átöleltem, majd így szóltam hozzá:
- Én pedig azt kívántam, hogy soha ne engedj el!
A hosszas nyali-fali után a fejemet Ad mellkasára tettem. Jó érzés volt végre egy olyan ember mellett lenni, akiről tudom, hogy szeret és én is őt.
- Ne félj Zoe, én mindig itt leszek melletted. Együtt elmegyünk LA-be. Jössz velem, ugye? - kérdezte.
- Félek a repülőn...
- Ott leszek. Nem lesz semmi. Majd egész úton fogom a kezed. - mosolygott.
Hogy is mondhattam volna nemet? Akkor együtt lehetünk majd, és talán elkezdődik az énekesi karrierem is. Egy új élet vár rám, majd elfelejtek minden rosszat ami velem történt.
- Akkor igen. Veled megyek.
- Szüleimnek tetszeni fogsz. Főleg Neilnek.
- Akkor bemutatsz nekik is? Én sajnos már nem tudok neked semmi újat mutatni... - szomorkodtam.
Megfogtuk egymás kezét, majd a fülébe súgtam: - Szeretlek. Jó éjt!
Azzal el is aludtunk. Reggel úgy ébredtünk, hogy Adam majdnem össze lapított. De hihetetlenül jó érzés volt. Egész idő alatt tudtam, hogy ott van mellettem és nem csak álmodtam.
- Jó reggelt Csipkerózsika! Ne haragudj, hogy szétnyomtalak. - halk hangon keltett Adam.
- Ohh... neked is. - mosolyogtam. - Menjünk enni.
- Ma eljössz velem? LA-be?
- Igen! - nyakába ugrottam, majd megcsókoltam.
- Nem arról volt szó hogy nem sietjük el? - kérdezte.
- Adam... már tegnap este elsietted... nem baj. Így jó. - mosolyogtam.
Elindultunk a házba, megreggeliztünk. Közöltem a lányokkal a hírt. Nagyon örültek, de érezte, hogy rosszkor hagyom itt őket. Pont akkor, amikor a legjobban lenne rám szükség. De ők tudták, hogy el kell hagyjam a farmot, ki kell mozduljak, mert nem jó nekem így, ide bezárva. Felmentem és összepakoltam minden holmim. Adam azt mondta, ne pakoljak egy évre, - igaz, hogy sokáig ott leszek, remélem - de majd veszünk cuccokat. Nem is tudtam volna sok mindent pakolni... egy pár emlék, meg pár kép.
- 3 óra mulva megy a gép! - kiabált fel Adam.
- Oké! Sietek.
- Hát, tényleg elviszed tőlünk. - búslakodó arccal nézett Adamre.
- Igen, de tudod, hogy így jobb lesz neki.
- Tudom, persze. Aztán vigyázz rá. - Becky könnyeit törölve motyogta, mikor lesétáltam. Ránéztem és így szóltam:
- Nyugi Beck! Ad vigyáz rám. Ne sírj...
Megöleltem Becky-t. Indulnunk kellet, két óra az út a városba. Maria és Beck is elkísért minket. Egész úton röhögcséltünk. A repülőtéren pár ausztráliai lesifotós várakozott ránk. Ad jó tanácsokkal látott el. "Észre se vedd, aztán mikor átmegyünk a kapunk, mutass egy peace jelet." Barna szemeimmel széles mosollyal néztem rá. Kiszálltunk a kocsiból, elköszöntünk a csajoktól.
- Mégsem olyan jó ötlet.. félek a repülőtől, meg a magastól. - szörnyülködtem el, mikor a belépő kapu előtt álltunk.
- Nyugi már. Nézd.. mosoly és peace jel. - vigyorgott.
Nem bírtam ki anélkül, hogy meg ne fogjam Adam kezét, annyira megijedtem attól a búgó hangtól, ami az egy repülő felől jött.
- Figyelj.. annyiszor repültem már. Biztosítom, hogy nem lesz semmi. De a hang az marad. - jelentette ki.
- Ajj ne már. De menjünk, itt se akarok maradni ezzel a sok fotóssal meg újságíróval.
Elindultunk. Felszálltunk a gépre. Adam elmondása szerint, elég idióta arcokat vágtam az út alatt. Legalább megtudtam, hogy nem szabad repülőre ülnöm. 12 óra út nem valami kellemes, miközben rosszul vagy. Sikerült kifognunk egy újságírót, aki miután jobban lettem oda is ült mellénk és rögtönzött interjút akart. Kiderült, hogy egy olyan újságtól van, akinek Adam sokszor szokott interjút adni, ezért beleegyeztünk a dologba. Megkérdezte, hogy hogyan ismertük megy egymást és akkor most mi is van Adammel. Szépen próbáltuk neki elmagyarázni a dolgokat. minden esetre, az író örült hogy Ad és én megtaláltuk egymsát, az "igazit".
Mire LA-be értünk, hirtelen azt se tudtam hogy fiú vagy lány vagyok. Gyönyörű szép hely, csak kár, hogy az egész napot végig fogom aludni. Reggel 6 órára érkezett meg a repülő, én pedig hulla fáradt voltam. beültünk Ad kocsijába, a lakásához tartottunk, észak Hollywood-ba.
- Ahogy látom, ma aludni fogsz.
- Igen. - ásítgattam ott mellette.
- Akkor majd holnap elviszlek a szüleimhez.
- Rendben.
- Voala! Megérkeztünk. - jelentette ki Ad.
Felnéztem, gyönyörű háza van.
- Nem nagy ez neked egy kicsit? - kérdeztem.
- Most már nem. - mosolygott, majd megmutatta a szobákat. Ki is fogtam magamnak egy kényelmes kis fotelt. Ott aludtam egy jó darabig.

8. Rész - Újra együtt

A beszélgetés után Beck felment Zoe szobájának ajtaja elé és leült.

- Zé.. tudod ki az aki két nap múlva jön? Tudod, akivel a repülőtéren találkozol.

Becky nem hallott semmi zajt, semmi hangot a szobából, még Zoe sírását sem. Beck leszaladt Mariahoz, azt hitte, valami történt vele. Gyorsan előkeresték a pótkulcsokat, felrohantak és kinyitották az ajtót. Zoe az ágyán aludt, azzal a karkötővel a kezében, amit Adamtől alig egy hete kapott. 

- Jajj istenem.. azt hittem valami baja lett. - suttogta Maria.

- Ne tudd meg milyen érzés volt bennem amikor nem válaszolt. Te menj le, én ma itt alszok mellette. 

Hajnali háromkor ki kellett hívni az orvost, Zoe belázasodott a múltkori nagy vihar miatt. 

- Hagyok itt lázcsillapítót és gyógyszert. A csuklója miatt ne erőltesse meg magát a kis hölgy és vigyázzon magára. - mondta Dave, az orvos.

- Jól van na, nem kell úgy tenni, mintha nem ismernél. 

- Mi bajod van már meg? - kérdezte.

- Hagyd Dave, ez olyan... 

- Még mindig Lisa bánt?

Dave Lisa férje volt, egészen a balesetig, ahol ő és a kislányuk is meghalt. Leült Zoe mellé, próbálta megnyugtatni.

- Figyelj... meghalt a feleségem és a saját lányom. Ha én túl tudtam tenni magam rajta, neked is menni fog.

- Persze.. olyan könnyű mondani. mintha csak tegnap lett volna, hogy a kocsi épp hogy megállt a szakadék szélén. 

- Lisa feláldozta a saját és a lánya életét, miattad. Érted, miattad. - hangoztatta. - Ne sírj, de Szerinted miért?

- Nem megy Dave, nem megy. 

- Nem ragadhatsz le egy eseménynél. Pörög az élet Zé... túl kell tenni magadat rajta. Legyél erős! - biztatott. 

- Szombaton jön hozzá valaki, csak nem tudjuk ki az. És azt tudod, hogy két hétig szállásoltuk el Adam Lambertöt és a gitárosát? - próbált felvidítani Beck.

- Ohh.. és ki lehet az a titkos emberke? Miért nem kértél nekem aláírást? - kérdezgette Dave.

Megfordultam és röhögcséltem.

- Aludhatok most már? Négy óra... 

- Igen is! A betegnek pihenésre van szüksége.

Lementek a nappaliba, én pedig elaludtam. 

- Dave.. Zoe totál belezúgott Adambe. Míg itt volt, semmi baja nem volt, nem gondolt arra ami történt Lisával vagy mással. - mondta Becky.

- És Adam? Tudod...

- Na... egy férfit egy nő, aki az igazi neki, akár két hét alatt is megtudja változtatni. 

- Áhh.. értem. Akkor holnap Adam jön?

- Igen, de el ne mondd másnak.

Dave hazament, én pedig csak délbe másztam ki az ágyból. Gondolkoztam a nappaliban. A macis karkötő már kedvenccé vált nálam, így elhalaszthatatlan kelléke volt a mai adag semmit tevésnek. A csuklóm rettenetesen fájt. A röntgen alapján jó pár kis darabra tört, de megúsztam a műtét nélkül is.A kanapén megint sikerült bevágnom a szunyát. 

- Zoe... kelj fel! Máf fél tizenegy van.. holnap hogy akarsz tízre a repülőtéren lenni? - kérdezgetett Becky.

- Holnap? Holnap szombat? Aww... ügyesen. Majd most felmegyek a szobámba, gépezek úgy egy órát és lefekszek... Asszem..

- Na jó, menj fel a szobádba és puszi-puszi jó éjt. - Becky szinte rám parancsolt. Mintha készülne valamire..

Felmentem a szobába, fel akartam hívni Adamet, de nem vette a telefont. Gondoltam biztos nem ér rá. 

Fogtam magam és lefeküdtem, a macis karkötő persze még mindig nálam volt. A mai nap olyan semmilyen volt. A holnapi biztos jobb lesz. Adamre gondoltam. Megtörtem vele kapcsolatban, ezért is akartam felhívni. Lehet, hogy ő csak egy 'tipikus fan észjárásának' gondolja majd, de ezek valódi érzések vele kapcsolatban, amit már nem tudok rejtegetni. Két hét alatt, annyira megismert, hogy talán még a többiek se tudnak rólam annyi mindent, amit elmondtam neki.Egyre jobban érdekelt, hogy mi van Adammel, miért nem veszi fel a telefont és hogy holnap ki jön hozzám. Lecsuktam a szemem és szépen lassan elaludtam.

Reggel hétkor vidáman keltem fel. Eljött a nap, amikor megtudom ki az a rejtélyes idegen. Összepakoltam a kis cuccaimat, és elindultam. Út közben felhívtam Adamet, felvette.
- Jujj, végre hogy felvetted. Este hívtalak.
- Neked is szia. Mindjárt ott..
- Igen?
- Semmi... közbe Tommynak beszélek.. izé, mert keresi a telefonját.
- Ohh.. értem. Kicsit nehéz törött csuklóval vezetni... - szomorkodtam. - De nem baj, megyek a repülőtérre, valakivel találkozok.
- Kivel? - kíváncsiskodott Adam.
- Nem tudom. Amúgy a macis karkötő a kedvencem lett. Imádom. Cuki.
- Az jó. - röhögött Adam. - De most le kell tennem. Vár a munka. Szia. Csók.
- Szia.
Kikapcsoltam a telefon kihangosítóját. Tíz perc múlva már a repülőtéren voltam, de még volt 20 perc az érkezésig. Egyre kíváncsibb voltam, hogy ki lehet az. Telt múlt az idő... tíz óra. Forgolódtam jobbra balra, hogy melyik kapu felől jöhet majd. Hirtelen megláttam őt,  teljesen fekete ruhákba öltözve, nagy bőröndöt húzott maga után. Ismerősnek tűnt, az elöl kilógó fekete haja. Odajött hozzám, szótlanul levette a napszemüvegét és a sapkáját. Megláttam, hogy Adam az, az örömtől a nyakába ugrottam. Már az sem érdekelt, hogy mennyire fáj a csuklóm. Akkor Ad a fülembe súgta, "Szeretlek Zoe"
Egy ideig bámultam rá, majd megkérdeztem tőle:
- Hogy? Mint barát?
- Nem. - válaszolta. Mint nőt. Tudom, így meg úgy, de hidd el.
- Én... én is.
Beültünk a kocsiba és ott fojtattuk a beszélgetésünket. Kezem remegett, nem tudtam, hogy mi lesz ezután.
- És, most mi lesz? - kérdeztem.
- Nem akarjuk ezt, ketten megpróbálni?
- Megpróbálhatjuk.
- Tudom, hogy menni fog.
- De kérlek, ne siessük el a dolgot. Kérlek.
- Persze, ne aggódj. - mondta Adam, majd megölelt.
Hazamentünk. Maria ebéddel várt minket, kiderült, hogy az egészet Becky és Tommy tervezte.

7. Rész - Lisa

Másnap reggel, mint mindíg, bekapcsoltam a számítógépet, hogy első kézből értesüljek minnden politikai és sztáros pletykáról illetve hírről. Minden oldal tele volt az 'Adam Lambert barátnője' című hírekkel. Olyan pletykákat képesek elindítani... komolyan. Nem baj, ezzel eldöntöttem, nem olvasok többé pletykalapokat. Postás is meghozta az aznapi levél adagot, melyben ez állt, ismeretlen feladótól:
"Kedves Zoe!
Pontosan egy hét múlva, szombaton reggel tíz órakor legyél a repülőtéren. Érkezni fog hozzád egy Fekete kabátos, napszemüveges ember, Fekete kalappal.
Vár majd rád. LAM."
Elképedve néztem a levelet, ki az a LAM? Ad nem küldhette, hiszen nem is érkezett még meg Los Angelesbe. Na mindegy.. Lepakoltam a levelet az asztalomra, majd kétségbe esetten olvasgattam a kifizetetlen számlákat. Nővérem halála óta, semmi se olyan a farmon, mint akkor.
- Maria!! Gyere fel. - kiabáltam, Maria pedig azonnal ott termett.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Sok számla... el kell adnunk a kis legelőn lévő állatokat. Most úgy is jó áruk van. Ha meglesz, akkor ki tudjuk fizetni a tartozást.
- Jajj Zé...
- Nem jajj, hanem muszáj.
- Nem akarod elküldeni egy stúdiónak a zenéd demo verzióját? Biztos dolgoznának veled..
- Itt, Ausztráliában? Itt nem lehet karriert csinálni... El kell menjek innen, de nem akarlak benneteket itt hagyni.
- Tudom. De te tudod.
- Igen, én.
Szerencsére másnap a csordát jó áron el tudtuk adni, így megmenekültünk a csődtől.
Csörgött a telefon. Adam volt. Bocsánatot kért, amiért annyi helyen az újságok címlapján vagyunk. Eldumáltuk az időt, mennie kellet a stúdióba.

Los Angeles, délelőtt 10:24
- Na mi van? Elmondtad már neki, hogy hiányzik? - faggatta Tommy.
- Nem... mi van ha.. mi van ha ő nem? Szóval érted... - Ad kétségbeesetten bámult Tommyra.
- Nem vagy jártas a szakmában... Akkor mondok neked valamit.. Szombaton visszamész hozzá!
- Mimimi??
- Kapott egy levelet... tőlem de tőled csak ő nem tudja. Egy kis meglepetés... Szerintem még jól is jön. Jó lesz végre boldognak látni valakivel, aki még szeret is téged.
- Szeret? - csodálkozott el Adam.
- Volt rólad szó úgy négy napja.
- És mit mondott?
- Ha öt nap múlva meglát a repülőtéren, te is tudni fogod, nyugi.
- Az még sokára van...
- Elkésünk a stúdióból.
Adamék kocsiba pattantak és elindultak.

Taylor farm, Ausztrália. este 9:24
Magányosan néztem a csillagokat a teraszon, unalmamban magamba beszéltem. Vagyis nem magamba, hanem Beckynek, csak őt nem láttam, majd csak hirtelen a semmiből bukkant elő, és kijelentette hogy mindent sikerült hallania.
- Hiányzik? - kérdezte Beck.
- Igen, de olyan fura.
- Hidd el, megéri. Tommy azt mondta, mióta ide jöttek Ad megváltozott. Miattad. Megbolondítottad, szeret téged.
- Szeret? - kérdeztem.
- Majd meglátod..
- Mi? Egy hónap múlva.. - Beck nem mondhatta el neki, hogy Adam már 5 nap múlva itt lesz, feltünő lett volna.
- Értem.. akkor te se tudod kitől jött a levél...
- Nem. - mosolygott.
- Azt mondta Tommy, hogy Adam úgy gondol rád, mint egy nőre. Megbecsül téged. De a többit majd később...
- Na jól van. Ha sikerül betörni egy vadlovat és eladni, abból is lesz elég bevétel. Elkezdem, te pedig majd folytatod. Rendben?
- Igen.
Lesétáltunk, én elindultam a vadlovakhoz, hogy kiválasszam melyikkel szeretnék dolgozni.Figyelmetlenség miatt, pár ló szépen átgázolt rajtam. Maria utánam futott, eltört a csuklóm. Mondtam magamba, már csak ez kellett nekem. Az orvos azt mondta, hogy egy hónap és a csuklóm rendbe jön. Viszont így nem tudom folytatni a munkát se..
- Van valahol fájdalom csillapító?
- Igen, a konyha polcon a hátsó dobozban. - mondta Beck.
- Oké...
Nagy keresgélés közepette találtam egy fotót nővéremről, Lisáról. Azonnal elkapott a sírógörcs. Felszaladtam a szobámba, bezárt utánam minden létező ajtót.
- Mi a baja? - kérdezte Beck Mariat.
- Nem tudom, de biztos nem az, hogy fáj a keze.
Becky és Maria felmentek az emeletre, kérdezgették hogy mi bajom van.
- Zé.. mi a baj? Segítünk...
- Nem tudsz!! - kiabáltam.
- De mi a baj? - kérdezte kétségbe esetten Maria.
- Lisaaaa! - ordibáltam, majd levertem az asztalomról az üveg keretes fényképeket. Elég hangos volt mikor eltörtek.
- Figyelj.. most mi lemegyünk. Gyere le te is. Kérlek.
- Neeeem! - még mindíg csak sírva ordibáltam
Maria és Beck lesétáltak közben beszélgettek.
- Adam mellet elfelejtette az összes gondját. Felszabadultabb volt. Alig ment el 4 napja, és máris ilyen.  - monda Maria.
- Két nap és visszajön hozzá, de jobb ha felhívom.
- Rendben.
Becki elindult a telefonhoz, felhívta Adamet.
- Szia. Van egy kis baj...
- Szia! Zoeval van valami? - kérdezte Adam, kissé elképedt hangon.
- Igen... a nővére.
- Jajj.. még bírjatok ki két napot, menni fogok. De tudja hogy én leszek az?
- Nem, nem tud semmit, ezért is fog neked nagyon örülni. De most nem tudom mit kezdjek vele...