28. Rész - Kellemes meglepetés

Dél, 12:34

Épp egy hónapja, hogy Tommy 28 éves lett. Azt a bulit, még mindig nem tudtam elfelejteni TJ miatt. Sikerült rájönnöm arra, hogy itt én vagyok a legfiatalabb a 23 évemmel.
- Zoe, kész az ebéd! - kiabált fel Adam, ezzel megszakította a pihentető gondolkodásomat. Lesétáltam a konyhába, leültem az asztal elé a székre, majd Tommy elém rakta a tányért.
- Hát, nekem ehhez most nagyon nincs étvágyam. - fura fejjel jelentettem ki.
- A kinézetét ne nézd, az pocsék, de az íze. Az íze nagyon jó lett. - biztatott TJ.
- Nem néz ki rosszul, ügyesek vagytok. De akkor is...
- Fáj valamid? - aggódva kérdezte Adam.
- Csak a hátam... egyre kényelmetlenebbül alszok. Meg a gyomrom. Biztos elrontottam.
- Pedig szerintem nagyon kényelmes. - mondta Becky.
- Eddig nekem is az volt. Eddig. De te honnan tudod? - kérdeztem.
- Hát az úgy volt hogy mikor senki nem volt itthon, mert mindenkinek fellépése volt, nem tudtam aludni. És mondtad Zoe, hogy van egy maci a párnád alatt. Megtaláltam. És ott elaludtam...
- Na, nem baj. Egyetek csak. Én hányni fogok.
- Nem fogsz! - nyugtatott meg Becky, mikor már a fürdőszobába rohantam a wc-hez. Beck utánam jött Adammel hogy megnézzék jól vagyok-e.
- Ez csak a vacsi... - nyugtattam meg őket. - Biztos nem tett jót estére az a nagy adag paprikás-salátatál.
- Biztos. Csinálok neked vajas pirítóst. - Adam ezzel le is ment.
Becky csak csendben ült mellettem. Meg se szólalt. Aztán egy nagy mosollyal az arcán kiment a fürdőből és valakinek telefonált. Rendbe tettem magam és lementem a többiekhez.
- Ma este Tommy szobájában alszok. Vagy itt a kanapén... még nem tudom.
- És legalább mellettem? - kérdezte Tommy.
- Ha jöhet Adam is, igen.
- Mi lesz itt. - nevetett Becky.
- Semmi olyan, mint egy hónapja! Éhes vagyok... fáj a hátam. Le akarok ülni. - nyafogtam.
- Hát hajrá, nincs akadály. Ülj le, itt a pirítósod.
Adam ideadta a reggelimet én pedig kényelembe helyeztem magam a fotelben. Persze állandóan mocorogtam, sehogy se volt kényelmes. Úgy döntöttem felállok és így eszek, közben nézem a Dr.Who-t.
- És most állva jobb? - kérdezték.
- Nem. - letettem a tányért a konyhapultra és kimentem a medence mellé, majd leültem egy székre. A szomszéd idős néninek nem tetszett a rövid nadrágom és Adam egyik régebbi pólója amit viseltem. Én ezt a szerelést ma csak pizsamának hívom.  Így végig kellett hallgatnom a néni tíz perces prédikálását. Mivel a tizedik perc után meguntam és bementem. Az üveg ajtót is becsuktam magam után, a nagy hang miatt pedig azt hittem, hogy betört. Szerencsére nem.
- Rossz passzban vagy. Gyere ide. - mondta Adam, majd magához húzott és megölelt.
- Mi a baj? - kérdezte
- Nem tudom. Az előbb az öreg szomszéd néni kiabálva prédikált nekem az illedelmes ruhákról és, hogy az én pizsim nem az. És álmos vagyok. Meg úgy minden...
- Akkor mégis tudod.
- Ajj. Tuti, hogy beteg leszek.
- Akkor majd Dave meggyógyít. Majd áthívom neked. - mondta Becky.
- Át ne merd hívni! - kiabáltam. - Utálom az orvos énjét. Havernak a legjobb. Mindig eszembe juttatja Lisa-t.
- Jó. De akkor kénytelen leszek ha holnap is így fogsz kinézni.
- Hogy?
- Hát... elég vörös a fejed. - mondta Adam.
- Nem nézek tükörbe. Nem nézek tükörbe. - mondogattam.
- Nyuszifül, menj fel pihenni. Elmosogatok. - mosolygott Adam.
- Nem megyek. Úgy se tudnék magammal mit kezdeni. Inkább megcélzom a wc-t. Ismét. Lehet viszek könyvet is. Nem kellett volna megennem a pirítóst...
Fogtam magam és felrohantam a fürdőszobába. Kezdtem megrémülni. A szívem egyre gyorsabban vert és már szédültem is. A hányingerem hirtelen elmúlt, helyette összeestem az ajtóban és elájultam. Lent a srácok hallották, hogy valami nincs rendben, Adam és Tommy utánam jöttek, Becky pedig felhívta Dave-et. Legközelebb már csak a hálószobában az ágyon tértem magamhoz, Adam ölében.
- Nyuszifül, megijesztettél. - komoly szemekkel nézett rám Adam.
- Én is magamat. - elnyomott hangon válaszoltam, miközben próbáltam felülni, de a szédülés legyőzött.
- Zoe, holnap reggel bejössz velem egy gyors vérvételre és két hét múlva lesz is eredmény. - jelentette ki Dave.
- Nem kell.
- De igen is kell. Nem jó így, hogy minden nap ezt játszod. - parancsolt rám Ad. - Legalább megtudjuk mi a bajod.
- Lehet, hogy csak egy szimpla ételkavalkád. Meglátjuk. Hagyok itt gyógyszert, azt vedd be ha rosszul leszel. Holnap jövök.
- Dave, kikísérlek! - kiabálta Beck és Dave után rohant.
Míg ők odalent dumáltak addig én az ágyban Adam mellkasán pihentettem a fejem.

- Dave, mi baja van Zoenak? - kíváncsiskodott Beck.
- Holnap délutánra meglesz az eredmény.
- Akkor miért két hetet mondtál?
- Szerinted várnék két hetet az ő eredményére?
- Nem.
- Egyébként, szerintem semmi komoly, csak hatással van rá az egy hónapja történt éjszakai kaland. - mosolygott Dave. - De van még egy probléma. Anyukája beteg lett, az ő problémája is így kezdődött. Biztos eszébe fog jutni, legyél mellette. Remélem az első gondolat lesz igaz.

Este 10:36

- Hol van az a gyógyszer amit Dave adott? Mindjárt végem van. - kérdeztem. - Már mindenhol megnéztem, a konyhában, a nappaliban még Tommy szobájában is.
- És a hálóban az éjjeliszekrényen?
- Francba. A legegyszerűbb helyen nem. Elegem van. - mérgesen mentem fel.
Bevettem a gyógyszert, utána visszamentem a nappaliba amerikai focit nézni. Dögunalom az egész. Egy tojás alakú labdáért verekszenek a többnyire helyes srácok.
- Igeeen, igeeen nyertünk! - kiabálták a fiúk.
- Már mindenki tudja, még a szomszédok is. Köszönjük.
- Zé, tudom, hogy durcás vagy.
- Adam. Nem is.
- De is. És most egy kicsit hisztis is. - tette hozzá Tommy.
- Éhes vagyok. Csak ennyi a bajom.
- Gyere csajszi, irány a konyha. Csinálok neked valami könnyű kaját, addig se kell a focimániájukat hallgatnunk. - Rángatott magával Becky.

Összedobtunk valami ehetőt, szerencsére nem jött ki az is, mint a reggeli pirítós és a vacsi.
- Holnap jössz velem dokihoz? - kérdeztem.
- Persze. Jajj, látom rajtad, hogy ideges vagy. Nem lesz semmi baj.
- Csak eszembe jutott anya... neki is így kezdődött. Másnap belázasodott és itt hagyott engem. Életem legrosszabb napja. Ezért félek. Én még 30 év múlva is itt akarok lenni Adammel. Szeretnénk egy kisbabát, aki akkora már felnőtt lesz és hozza az unokámat látogatóba.
- Na, ilyenre ne is gondolj. Nem lesz semmi baj. Hidd el nekem. Tudom. Bízz bennem.
- És ha mégis? - egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- De nem! Két hét múlva együtt megyünk az American Idolba hogy megnézzük a finálét, ahol TE is fellépsz. Ne csináld ezt.
- Na jó. De ma se fogok aludni. Holnap hulla fáradtan megyek majd Dave-hez.
- Majd akkor filmezünk, meg ilyenek. Nyugi.

A fiúk hamar lefeküdtek, azt mondtam Adamnek, hogy sietek fel hozzá. Nem tudtam volna megtenni, hogy az egész éjszakát végig aggódva ott aludjak mellette. Most se tudja, hogy miért sírtam miközben beszélgettem Beckyvel. Lekuporodtunk a kanapén és négy filmet néztünk végig, az ötödik reggel hatkor kezdődött, ekkor már csak Beck vállára hajtott fejjel aludtam. Adam váratlanul lejött a nappaliba, Becky pedig halkan szült Adamhez:
- Végre. Elaludt.
Adam értelmetlenül nézett ránk, de Becky elmagyarázta neki a dolgokat.
- Legalább egy órát aludjon, Dave úgy is hamarosan jön. Délutánra lesz eredmény. Össze kell szednie magát. - mondta Beck.
Adam közben végig engem nézett. Szemeiben látni lehetett minden gondolatát. Mikor elhozott magával ide, féltem, hogy összetöröm Adamet ezekkel a dolgokkal, a családommal, a múltammal. Féltem, hogy annyira megszeret, - ami meg is történt, hiszen szeretjük egymást - hogy majd egy esetleges probléma miatt nem tud majd elengedni. Gondolok itt most erre és az apámra. Rémálmaimat vele álmodom. Hogy megkeres és elvisz, mint a húgomat.

Egy óra múlva Dave csengetett az ajtón, mehetünk. Összeszedtem magam és elindultunk. Adam nem hagyta, hogy csak ketten menjünk így jött ő is, aminek annyira nem örültem. A vérvétel után hazajöttünk, odamentem Zokny kutyámhoz és órákon át csak őt kényeztettem. Adam a fotelből leste minden mozdulatomat. Tudom, hogy Becky elmondta neki. Annyira nem is baj, de látom rajta, hogy ideges. A szemeit forgatta és a fejét fogta, közben sokszor vett mély levegőt. Talán ennyire még én se vagyok ideges, mint most ő. Nem mertem megszólalni, az egész lakásban csend volt. Aztán délután egykor csöngettek. Dave volt az, nagy papírköteggel a kezében. Rosszul kezdődik. Mondtam magamban. Becky kinyitotta az ajtót és behívta. Zokny simogatását abbahagytam és odamentem hozzájuk.
- Üljetek le, nyugodtan. Úgy jobb lesz. - mondta Dave.
- Nem ülök le, nekem így jobb lesz. Csak mondd már, könyörgöm.
Kezemet a hátam mögé tettem, Adam pedig megszorította.
- Rendben. Akkor.... Zoe. Lássuk.
- Mondjad már, ne húzd az idegeim. Ki vele!
- Ez egy több hónapig tartó korszak, egész pontosan 9. Minden hónapban jönnöd kell hozzám. Gratulálok, babát vársz! - mondta Dave a jó hírt.
Annyira bennem volt a tudat, hogy Dave mást fog mondani. Hirtelen összeestem a szívemben érzett fájdalomtól és sírógörcsben törtem ki. Adam nyakát szorosan fogtam. Lepörgött előttem az egész életem. Aztán észhez tértem és megkérdeztem:
- Mi van?
- Kis Adam lesz! - BB hatalmas mosollyal nézett rám. Alig hittem el.
- Mindenre felkészültem, mindenre gondoltam, csak erre nem.
Még mindig sírtam, de már csak azért, mert hihetetlenül boldog voltam.
- Tudjátok mi a baj?  hónapja volt az a hatalmas buli, de te a második hónapban vagy.
- Hát, az úgy volt hogy a névnapomon unatkoztunk... - halk hangon mondtam. Letöröltem a könnyeket az arcomról és felálltam. Adam nyakába ugrottam és megkértem, hogy mondja el még egyszer, hogy mi is a bajom, aminek most ennyire örülök.
- Kisbabánk lesz, érted? Felesleges volt ennyit aggódnunk.
- Egész éjjel nem aludtam. Csak emiatt. Ma kialszom magam és huuh.
- Hagyom a fiatalokat. Úgy is mennem kell.
Dave elment, Adam pedig az ölébe kapott. Alig akart elereszteni. Ez életem legboldogabb napja.

27. rész - TJ

Reggel 6:25

Reggel arra ébredtem, hogy valaki köztem és Adam között fekszik, lent, a lábunknál. Elkezdtem rugdosni, mire Tommy kiabált, hogy fejezzem be. Ijedten felültem, ezzel Adam is felkelt. A keze még mindig a lábamon volt.
- Uram atyám, Tommy Joe Ratliff mi a frászt keresel te itt? - mérgesen kérdeztem.
- Hát nem tudom, de jó volt. - válaszolta.
- Nekem is tetszett. - nevetett Adam, mire Becky nyitott ránk. Bejött és megállt az ajtóba.
- Hmm... Hát ti? - kérdezte.
- Becky, elárulnád nekem hogy mi történt az éjjel?
- Hát Zoe, azt hallani kellett volna. Miután Tommy bejött ide, a hangok alapján elszabadult a pokol...
- Inkább nem akarom tudni. De már emlékszem. Hajajj. - komoly fejjel néztem Tommyra.
- Azt mondtad nem iszol több piát.
- De Tommy. Leitattál, ha még nem jöttél volna rá.
Mindenki elment felöltözni. Eléggé kiütöttük magunkat, még most is alig volt hangom.

Becky és Tommy a szobájukban, 6:41

- Tommy, elárulod mit műveltél az este?
- El, de miért beszélünk halkan?
- Mert ránk tartozik, nem pedig a vendégeidre, akiket nem is ismerünk.
- Ja, bocs. De nyugi, nem tennék olyat.
- Milyet? Ha Zoe terhes lesz, akkor két apa jelöltje lesz?
- Mondom, hogy nem! Becky, túlspilázod. Nem kell.
- Biztos?
- Tuti. Olyan hülye nem vagyok, épp nekik akarok jót.
Bementem hozzájuk, túl régóta beszélgettek.
- Nem megyünk haza? Fáj a fejem és összeesek. Ráadásul kaptam üzenetet, hogy nekem holnaptól rádiós promócióim lesznek. Össze kell szednem magam.

Röpke három óra alatt hazaértünk, tíz percenként meg kellett állnunk valahol. Valaki mindig rosszul lett. - Általában én.
- Mondtam, hogy nem bírom a sok alkoholt.
- Akkor miért ittál annyit? - kérdezte Becky és Tommy.
- Mert leitattatok. Már mondtam.
- És Adam?
- Ő magától rohanta le a bárpultot, nem kellett sokat biztatni. Csak szerintem van ilyen meleg? - kérdeztem.
- Hát nem tudom, ma csak 25 fok van, tegnap minimum 30 volt.
- Akkor csak nekem. Én itt maradok a kocsiba.
- Már hogy maradnál? Bejössz és alszunk. - mondta Adam.
- Igen? - visszakérdeztem.
- Igen! Gyere már.
- Na jó, de akkor ne keltsen fel senki.

Nem kellett sokat várni, alig hogy felmentem a hálószobába és leültem már aludtam is. Az az éjjeli három-négy óra alvás nekem nem volt elég. Elhatároztam, semmi se kelthet fel. Aztán mégis. Csörgött a telefonom. Legalább jó híreket kaptam. Két nap múlva megjelenik a lemez. Legalább is nagyon remélem...
- Nem tudok aludni. - fél órányi próbálkozás után kijelentettem és telefont ragadtam. Eszembe jutott Kevin, meg kell keresnem. Felhívtam Davet, hogy ma kimegyek hozzá a kórházba, így el tud vinni a mentősökhöz. Kicsit később Dave értem is jött.
- Nem lesz egy kicsit fura, hogy egyedül erre jársz? Amúgy elég rosszul nézel ki.
- Kösz. Alig aludtam. És a fejem is fáj, de már kijózanodtam.... nagyjából.
- Ó, tényleg. A buli. Nem tudtam menni, ügyeletes voltam.
Megálltam egy pillanatra, ránéztem Davere.
- Szerintem jobb is hogy nem jöttél. Nem tudod mik történtek. És még mielőtt megkérdeznéd: Nem, nem mondom el.
- De én nem is akartam megkérdezni.
- Persze.
- De tényleg. Eszembe se jutott, bár el tudom képzelni.
- Na jó, itt elég lesz.
- Oké. De itt vagyunk. Itt dolgozik Kevin. - Dave rám nézett, látta rajtam, hogy megrémültem. - Biztos ezt akarod?
- Igen.
- Hát akkor én itt is hagylak. Ott van a pultnál egy srác, tőle kérdezd meg merre van.
Dave azonnal el is ment. Amúgy is vége van a szünetének. Benyitottam az ajtón, a srác egyből megkérdezte kit keresek.
- Kevin Taylort. Nem tudod merre lehet?
- Kevin? Minek ő neked?
- Majd lehet, hogy megtudod.
- A folyosó végén a bal oldali ajtó. Ajánlom figyelmedbe, a kopogj feliratú táblát. Utálja ha váratlanul törünk rá, éjszakai műszakos volt az este.
- Vagyis alszik... köszi. És amúgy, mi van vele?
- Komoly lehet a dolog ha ilyet kérdezel.
- Igen, az is.
- Két éve jött ide, most mentőorvos. És körülbelül egy éve él itt, sose megy haza. Kirúgták a lakásából. De majd ő elmondja, mi történt vele.
Elindultam a folyosón, megtaláltam az ajtót, félve bekopogtam.
- Kevin Taylort keresem. - mondtam.
Kevin csak felszólalt, hogy 'Zoe Lambert ?!'.
- Öö... igen, de legyen inkább Zoe Taylor és beszélnünk kell.
Kevin egyik ott dolgozó barátja ajtót nyitott, majd rám nézett.
- Húha, mint két tojás. - megszólalt és elrohant.
Nem tudtam mit kezdjek, csak a szemeimet forgattam.
- Hát... ezt nem így akartam. Beszélnünk kell. - mondtam.
- Zoe?
- Igen.
- Miért hagytad, hogy elvigyen? Megígérted! - kiabált.
- Kevin. Hat éves voltam. Mit tehettem volna? Megfenyegetett minket, nem tudtunk csinálni semmit. Ő hol van?
- Hol van? Gőzöm sincs. Elment, itt hagyott. Ha azért kerestél meg, hogy te is itt hagyj akkor máris elmehetsz.
- Nem megyek nélküled sehova.
- Persze, csak mint régen. Ha a történteket akarod elmesélni, hogy mi van Lisával, akkor feleslegesen jöttél, mindent tudok. Rengeteg levelet küldött nekem emiatt.
- Ki? - kérdeztem.
- Akinek nem mondom ki a nevét. Kilenc évesen ott hagyott az utcán és soha többé nem láttam.
- Sajnálom.
- Ne sajnáld, te is otthagytál. Menj el. Most.
- Elmegyek, de itt a címem. Bármikor eljöhetsz. Hiányzol öcsikém. - megfordultam és egy könnycsepp hagyta el az arcomat. Fájó szívvel, de visszamentem a kocsihoz és ott vártam Davere, mivel nem vezethetek a sok pia miatt. A fejfájás mellett most már egy hülye érzés is bennem van. Lehet, hogy nem is kellett volna megkeresnem Kevint, és akkor most mind a kettőnknek jobb lenne. De akkor soha nem tudom meg mi van vele. Viszont nélkülem lehet boldogabb lenne.
- Nagyon gondolkozol. - jött Dave. - Hazamehetünk? Fáradtnak is tűnsz.
- Igen. Lehet, hogy rossz ötlet volt ez az egész.
- Mi történt?
- Ma reggel, vagy most? - hangosan nevettem, közben elindultunk hazafelé.
- Reggel és most.
- Kevin elküldött. Viszont reggel.. nem, nem mondom el. Ez csak az alkohol hatása. - röhögőgörccsel szenvedve próbáltam értelmesen mondani Davenek.
- Úgy se bírod ki, hogy ne mond el. Szóval... ki vele. - mosolygott a szőke fejével vezetés közben.
- Nem, nem mondom el. Ha nem bírom ki, még akkor se.
- De akkor már elmondtad.
- Ja, tényleg.
- Tudod mikor láttalak így legutóbb? - kérdezte.
- Mikor?
- Két éve, Becky szülinapján.
- Ne emlékeztess. Nagyon nagy volt, mikor TJ-t ma reggel az ágyunkból szedtük ki. - már sírva röhögtem és valószínűnek tartom, hogy az utcán lévő emberek teljesen hülyének néztek.
- Mit keresett ott? Mondjuk el tudom képzelni...
- Leitatott, jó? És csak arra emlékeztem, hogy este csatlakozott hozzánk egy harmadik személy is.
- Ne fojtasd!
- Te akartad megtudni, mi történt az éjjel. Hát tessék. Aztán azon kaptam magam, hogy TJ az ágy szélén és a lábam fogja. Én meg Adam mellett voltam. És képzeld el azt az arcot, ahogy kimászott mellőlünk és azt mondta jó reggelt.
- Inkább nem képzelem. Ha hazaértünk fürödj le és menj aludni. Rád fér.
Fél óra múlva otthon is voltunk, csodálkozva néztem a többiekre. Mindenki észnél volt rajtam kívül.
- Csak én nem bírom ennyire az alkoholt, vagy ezt is csak halucinálom? - kérdeztem.
- Csak te nem, épp ezért is volt jó az éjjel. - kuncogta TJ.
- Felmegyek. Iszok egy kis sütit és eszek mellé kólát.
- Nem fordítva? - kérdezte Adam.
- Miért, mit mondtam?
- Semmit. - nevettek.
- Legközelebb nem itatlak le. - vigyorgott Tommy a szőke fejével.
- Azt díjaznám.
- Felkísérlek, nehogy legurulj a lépcsőről.
- Hahaha. Ha találkoztok egy szőke sráccal, aki nagyon hasonlít rám, ne zavard el Adam.
A sikeres zuhany után lefeküdtem aludni, hátha a holnapi rádiós fellépésre józanul fogok megérkezni. A fejem még mindig nagyon fájt és Kevinen is sokat gondolkoztam.

26. Rész - Buli

Hazamentem és elkezdődött a nagy faggatózás. Tommy volt a legkíváncsibb, szerintem sejtett valamit. Legalább azt nem, hogy mit vettem neki. Mikor TJ végre leszállt a témáról, elküldtem kutyát sétáltatni, hogy elmondhassam Adamnek és Beckynek Tommy meglepetését. Szerintük is jó ötlet, csak véletlenül el ne mondjam neki, akkor oda a meglepetés.

Másnap bementem a stúdióba Adammel, összepakoltuk a dalokat. Összesen tizenkilenc. Kaptam egy ajánlatot, egy rövid, két hónapig tartó turnéra, itt Amerikában és pár európai országban. Azonnal igent mondtam. Egy ilyen ajánlatra nem lehet nemet mondani. Így az album kiadása után két hónappal irány világot látni. Két hónapig nem lesz megállás. Egyre jobban közeledik a nap, még két hét és a kezemben tarthatom az első saját lemezem. Már rengetegen várják. Otthon aggódok végig minden napot, hogy vajon hogyan halad a munka. Adam mindig mondja, hogy minden oké lesz.
- Nem akarunk elmenni valahova? Csak itthon punnyadunk. - mondtam.
- Pihenünk kicsi Zoe! - jelentette ki Ad. - Egy hét múlva egy hétig kell nélkülöznöd. Várnak rám a promóciós fellépések.
- Mi? Nem is mondtad. Mit csinálok én addig?
- Elmehetnénk vásárolni meg bulizni... - mondta Becky.
- A bulit hagyjuk, egy kortyot se iszok.
- A bulimon se? - kérdezte TJ.
- Hát persze hogy nem. De nyugi, ott igen. Arra tartogatom az erőmet, nem szeretnék hülyeséget csinálni.
- Nem fogsz. Legalább is egyedül nem, csak velem. - nyugtatott meg Adam.
- Hűű, Adam tervezget. - kiabálta Beck.
- Becky! - rászóltam.
- Mi van? Bocs.
- Szerintem nagy buli lesz, meglepetéssel... már ha úgy lesz ahogy tervezem. - mondta Tommy.
- Mit tervezel?
Tommy és Becky elvonultak dumcsizni, biztos beavatta Beck-et a tervébe. Míg ők nagyba trécseltek én elmentem futni Adammel.

Tommy és Becky beszélgetése

- Mi a terved? - kíváncsian kérdezte Becky Tommytól, kint a medence mellett.
- Még jobban össze akarom őket hozni. A legjobb alkalom erre a buli.
- Még jobban?
- Aha. Fülig szerelmesek egymásba, tervezhetnének előre egy kicsit. Hátha megjön előbb az eszük, de nem hiszem. Ezért segítek.
- És mégis hogy segítesz ezzel?
- Azt mondták, hogy a bulin ők is inni fognak. Egy szálloda üres emelete van kibérelve, és hát... Majd meglátod. Lényeg a lényeg. Azt csinálnak egész éjjel amit akarnak....
- Értem ám. Kis sunyi. És úgy gondolod, hogy mind a ketten eleget fognak inni ahhoz, hogy ne tudják mit csinálnak?
- Nem gondolom, tudom! Mert addig nem paterolom ki őket. - nevetett Tommy.
- Zé irtó jó ajándékot ve... semmi. Nem hallottad. - Beck felpattant.
- Oké, elfelejtem. Legalább is megpróbálom. Nem lenne fer, ha elmondanád....
- Hát nem. Szóval csak nagyon jó és örülni fogsz neki.

Adam és Zoe futás közben

- Nem bírok tovább futni. - mondogattam, majd még mielőtt összeestem volna leültem egy fa alá.
- Mégsem akarsz eljönni a Hollywood felirathoz? - kérdezte Adam.
- Az tudod, hogy nagyon messze van? Még legalább kétszer ennyi. Szó sincs róla. Eszedbe ne jusson, inkább bicikliznék.
- De a futás egészségesebb mint a biciklizés.
- Adam... két órája jöttünk el. Szerintem eleget futottunk, menjünk haza.
- Jó, de futunk. - mondta Adam. Visszafordult és elkezdett futni. Felálltam és a fejemet fogtam. Mormogtam magamban, hogy hogy bírhat ennyit futni. Már régen indultunk és még mindig a két lábán áll. Lassan sétáltam mögötte, mikor megállt.
- Ennyire elfáradtál? - kérdezte.
- Szerinted? Csak nézz rám, de már mondtam. De neked most mondhatnám is, csak futnál előre. - odébb sétáltam.
- Jajj, Zé. Ne haragudj, még nem vagyok fáradt.
- Otthon van a futópad. Ha tényleg nem lennél még fáradt.
- Csajszi, ne csináld.
- Jól van na. Nincs semmi, de nem igaz, hogy még mennél tovább.
Ekkor megszólalt a telefonom. Mark szólt bele, késik a kiadás két hetet, mert a kiadónak fontosabb ügyfele van. 'Fraancba!' Kiabáltam. Szuper.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Csak a kiadás késik. Fontosabb dolguk van... Na nem baj. Az a két hét semmiség lesz.
- Nyugi. Taxi vagy gyalog?
- Ez most komoly? Taxi. - nevettem.
Beszálltunk a kocsiba, alig tudtunk beszélgetni, a sofőr odáig volt értünk. Ha valamit ki kotyogunk, akkor mindenkinek megy tovább a hír. Csak csendben üldögéltünk. Szerencsére alig negyed óra alatt már az utca sarkában voltunk, ott ki is szálltunk. Összeszedtem a maradék erőm és elfutottunk a házig. Zokny a kerítés előtt ült, ott várt minket. Bementünk a lakásba, Becky és Tommy sehol. Hangosan üvöltöztek, hogy a medencében vannak.
- Na végre, hogy sikerült hazaérnetek. Remélem kifutottátok magatokat, holnap bulizunk! - mondta TJ.
- Ki, nyugi. El is fáradtam. Lezuhanyzok.
- Menj csak, én utánad megyek.
- Én is így gondoltam. - válaszoltam vissza Adamnek.
Zuhanyzás után alig vártam már, hogy ledőljek egy kicsit pihenni. Eszembe jutott, hogy holnap el kell hoznom a gitárt. Szerencsére csak holnap. Megfordultam és aludtam.

Délelőtt 10:30

Ijedten felébredtem, felpattantam az ágyból. Adam mellettem ült, laptoppal az ölében.
- Hány óra? Hány óra? - kérdezgettem.
- Fél tizenegy...
- Mi? Miért nem keltettél fel? Még dolgom van! El kell mennem TJ ajándékáért.
- Mit vettél neki? - kérdezte Adam.
- Majd meglátod. Annyit mondok: Neked is jó lesz.
Kirohantam a szobából, felöltöztem és összeszedtem magam. Beültem az autóba és újabb egy órás kocsikázás után sikerült eljutnom a bolthoz. Kifizettem, elhoztam és hazamentem. A gitárt a kocsiban hagytam, arra Tommy úgysincs itthon. Egész úton egy kérdés jár a fejemben és nem tudom, hogy honnan jött az ötlet. Eddig hallani se akartam róla, most meg.
- Adam, gondolkoztam. - mondtam és leültem mellé a kanapéra.
- Igen? És mégis min?
- Még mikor megismertelek, beszéltem neked a rég nem látott apámról és az öcsémről, akit anno látni se akartam.
- Megkeresed őket? - kérdezte.
- Őket? Őt. Az öcsémet. Nem jó nekem ez így. Legutóbb hat éves koromban láttam, de akkor ő még öt éves volt. De nem tudom, hogy hogyan fogadná.
- De nem is te tehetsz róla, hogy elvitte tőletek az apád.
- Tudom... Meglátjuk.
Elővettem a laptopot, hátha írnak róla valamit az interneten, vagy fent van valamelyik közösségi oldalon. Kis kutakodás után két Kevin Taylor-hoz tartozó profilt találtam. Mind a kettő Los Angelesben él.
- Lehet, hogy megtaláltam! A szőke hajú lesz! - kiabáltam Adamnek.
- Na, most már érdekel. - Adam idejött hozzám és megnézte a képét.
- Cuki a srác. - mondta. - De honnan tudod?
- Csak óvatosan. Mindig is szőke volt. A kórházban dolgozik, mentős. Lehet, hogy Dave ismeri. Meg is kérdezem. Úristen. Mit fog mondani, hogy mondjam meg neki? - kérdezgettem, majd Adam kivette a telefont a kezemből.
- Hagyd most. Öltözz át, Tommy már vár.
- Jól van, majd holnap. - húztam a szám és átöltöztem. A szokásos: farmer rövid nadrág, tornacipő és ujjatlan felső. Még nincs bulizós hangulatom, csak Kevin érdekel. Gyorsan be a kocsiba, a gitár kivéve és elrejtve TJ szobájában, hogy majd reggel - talán már józanon - mikor valahogyan hazakeveredünk ott legyen előtte. Megérkeztünk. Egy szálloda üres terme és az első emelete. Csak a miénk. Bementünk a terembe, zene és fények mindenütt. Becky és Tommy már vártak minket. Kezdődhet a buli.
- Zoe, gyere a pulthoz. Iszunk egy kicsikét. - parancsolta Becky.
- Megyek már. Puszi Adam, majd találkozunk.
- Azt meghiszem, hogy találkoztok. - mondta halkan Tommy.
- Szia cica.
Hajnali fél egykor még mindig a bárpultnál 'iszogattunk' Adammel és Tommyval kiegészülve. Nevetgéltünk és örjöngtünk.
- Zé, nem lesz elég a sok piából? - kérdezte Beck. - És neked Adam?
- Lehet.
- Menjünk fel, álmos vagyok.
- Vá-várj. Még ezzel az egy pohárral. - felemeltem és megittam. Már alig álltam a lábamon, Adambe kapaszkodtam ő meg Tommyba és Beckybe hátha sikerül állva maradnunk. Az egész folyosón énekeltünk a maradék, rekedt hangunkkal. TJ és Beck külön-külön szobába - ami a miénk mellett van - vonultak. Nagy nehezen sikerült beesnünk az ágyba, hátamra fordultam és csak nevettem. Miután Adam is felszenvedte magát mellém, átkarolt és megcsókolt. Jött aminek jönnie kellett.

25. Rész - Új családtag

Másnap reggel görcsben állt a gyomrom, a stúdió előtt a kocsiban vitatkoztam Becky-vel.
- És ha ő is ott van? - kérdeztem.
- Akkor ott van.
- De-de...
- Zoe, nincs vita. Ez életed lehetősége, hogy megmutasd magad, de te egy hülye és irigy nő miatt eldobod magadtól? Nem vagy normális. Kiszállás! Megmondtam, hogy veled leszek és nem hagylak egyedül. Legalább végre hallhatom azokat a csodás dalokat.
- De akkor egy percre se mész el. Nem engedem.
- Nyugi már.
Kiszálltunk a kocsiból, ma Katy Perryvel stúdiózok. Bemutattam Mark-nak és Josh-nak Beckyt. Beck persze majdnem elájult, hogy a kedvenc énekesnője áll előtte. Az arca már nagyon vörös volt, mikor váratlan vendég érkezett. Benyitott az ajtón, mikor meglátott csak annyit mondott:
- Hát te meg hogy a fenébe kerülsz ide? Nem lemondtátok?
Becky felállt a székből, odament hozzá.
- Te lennél Lady Gaga? - kérdezte Beck.
- Igen, kell egy autogram?
- Hmm... még sose hallottam rólad. Mondanál dalokat? Hátha ismerős lesz valamelyik..
Gaga olyan mérges lett, hogy pöffeszkedve fogta magát és kisétált a szobából.
- Mondtam, hogy elintézem. - nevetett Beky.
- Úgy is visszajön, nem adja fel ennyivel. - mondtam.
Neki is álltunk a munkának. Katy-nek megmutattam egy csomó dalt, hogy szerinte mit lenne érdemes feltenni a lemezre. Gyorsan eltelt az idő, már mindenkinek megvan a személyes kedvence. Miután végeztünk, kiültünk a várakozóba beszélgetni, szép nagy helyiség.
- Köszönöm, hogy eljöttél ma velünk stúdiózni.
- Ugyan már. Szívesen jöttem, úgy sincs dolgom mostanában.
- Becky, mennünk kéne.
- Kár. Holnap is jöhetek?
- Én megyek is. Sziasztok, Zoe neked meg sok sikert. - köszönt el Katy.
- Szia. Nem, holnap én se jövök. Ma hazaviszem az anyagot és kikérem Adam véleményét. Aztán összerakom a dalokat és egy hét múlva újra itt. Ez a terv.
Beültünk a kocsiba és hazamentünk. Otthon Adam szülei fogadtak minket, jó volt újra látni őket. Leila mindig nagyon jól néz ki, Neil meg hozta a szokásos felnőtt gyerek formáját.
- Igazából azért jöttünk, mert hoztam neked valamit Zoe. - mondta Leila.
- És én örülni fogok neki? - kérdezte Ad.
- Ha már beszéltetek róla és igent mondtál, akkor biztosan.
- És mit? - kérdezgettem.
Leila kikísért a kocsihoz és a hátsó ülésről kivett egy nagy dobozt, amiben egy takaróba bugyolált kutya volt. Egy husky, pont amilyet szerettem volna. Szegényt az utcán találták tegnap este. Még mindig félt és reszketett szegény. bevittem a lakásba, a fiúk pedig kíváncsian kérdezgettek. A dobozt letettem a földre és kivettem belőle a drágát.
- Zokny lesz a neve. - mondtam.
- Aranyos. Gondolom meg is akarod tartani. szólt hozzá Ad.
- Még szép. És te is meg akarod tartani. Meg Tommy is. De főleg én. Most pedig mehetünk a boltba.
- Legyetek jók, sziasztok. - Leiláék el is mentek.
Zokny megrázta magát és körbefutotta az egész nappalit. Fürgén rohangált ide-oda, mire el tudtam kapni, el is fáradtam.

19:36

Hazaértünk, rengeteg dolgot vettünk a kutyának. Indulás előtt fürdésre nem volt idő, így most felmentünk a fürdőbe és lezuhanyzott végre. Csupa sár és kosz volt. Lent Ad és Tommy kipakoltak, Zokny úgy ette a kajáját mintha életében először enne ilyet. Jó volt látni, hogy tetszik az új helye. Fél óra múlva már szunyókált a helyén. Fél tizenkettő. Eszembe jutott, hogy a kádat ki kéne mosni. Majd reggel. Leültem Zokny mellé, neki dőltem a falnak és elaludtam. Hajnali háromkor Tommy sétált le az emeletről, észrevette hogy égve maradt a villany a nappaliban. Szétnézett a szobában, mikor észrevett hozott egy takarót és betakart vele. Lekapcsolta a villanyt majd visszament.

Reggel 8:00

Felébredtem. Tommy előttem ült, Zokny pedig Adam ölében volt, kint a medence mellett.
- Jó reggelt. - köszönt TJ.
- Ömm... neked is. Kényelmetlen itt. Áh, elültem a lábam. Itt se alszok többet. - panaszoltam.
- Hát, tudod fel akartalak vinni, de olyan aranyosan aludtál itt. Nem akartalak felébreszteni.
- Pedig igazán felkelthettél volna. Most egész nap szenvedni fogok. Becky merre van?
- Alig tíz perce ment el.
- Hova? - kérdeztem.
- Nem tudom. Már hetek óta eljár ide-oda. Majd meglátjuk.
- Fel kéne állni. Még két hónap a szülinapodig és egy hónap az albumomig.
- Ó, igen! Hatalmas buli lesz.
Felálltam a földről, felmentem és felöltöztem. Rövid farmernadrág és pántos felső. Meleg nap van. Kimentem Adamhez. Egész jól elszórakozott Zoknyval, vicces volt nézni ahogy a medence körül szaladgált. Fél óra múlva betoppant Becky.
- Hol jártál? - kérdeztem.
- Ó, csak...
- Csak?
- Hát, tudod van egy srác.
- Aha.
- Ne izélj már, örülj.
- Örülök. Tudod. Megvan!
- Mi? Mi van meg? - kérdezte Tommy.
- Ha elmondanám nem lenne meglepetés.
- De nekem elmondod, ugye? - könyörgött Beck.
- Neked igen. Még szép, veled megyek el majd megvenni. Csak azt nem tudom, hogy honnan szerzem meg...
- Most már egyre jobban érdekel. - mondta Tommy.
- Még vársz. Még két hónap, tudod. - mosolyogtam. - Adam, gyere!
- Mimi? Hova? Minek? - értetlenkedett. Szegényt fél álmából keltettem fel.
- Meghallgatsz úgy... harmincöt dalt.
Felmentünk, vittem magammal a laptopot és a fülest. Kicsivel több, mint négy órán át csak a lemez zenéit hallgattuk és mindről elmondta a véleményét. A végére tizenhat dal maradt és 3 bónusz dal. A legjobbakat válogattuk ki, ütős lesz. És még csak délután három óra. Holnap újra vár a stúdió, remélhetőleg Gaga nélkül. Viszont jön Adam is. Neki álltam kutatni a neten Tommy szülinapi ajándékának, mikor találtam egy profi kis gitár boltot, ráadásul itt van a városban. Összeszedtem a cuccom és mindent magam után hagytam, lerohantam a lécsőn a garázsba és elviharzottam. Alig egy óra múlva már a város másik végén voltam. Tommy nem kaphat akármilyen gitárt, neki a legjobb jár. Bementem a boltba, mindenhol csak gitárok. Mindenféle. Az eladó srác megkérdezte, hogy kinek lesz, mire mondtam, hogy: Tommy Joe Ratliffnek kell. Azonnal odavitt a legjobbakhoz. Röpke másfél óra alatt ki is választottam a megfelelőt, már csak egy kis extrával kéne feldobni.
- Arra gondoltam, valahogy jelezni kéne, hogy ez csak az övé.
- Mondjuk bele lehetne gravírozni a nevét. Az jó lesz? - kérdezte.
- Kitűnő.
- Akkor gyere, megmutatom.
A gravírozás is könnyen ment. Megbeszéltem a sráccal, hogy itt hagyhassam. Lehet, hogy túl korán szereztem be ezt a gitárt, két hónap alatt TJ simán megtalálná a lakásban.

24. Rész

A hangos kiabálást a hatalmas csend követte. Én csak hátradőltem a kádban, már teljesen eláztam. Hirtelen elfordult a zár és kinyílt az ajtó. Adamnek van pótkulcsa. Gondolhattam volna erre is, most egyedül akarok lenni. Adam belépett és visszazárta maga után az ajtót. Rám nézett és nem szólt semmit, én pedig csak előre bambultam, néztem magamat a tükörben. Lejátszottam magam előtt, amit Gaga mondott, amit tett. Lehet tényleg nincs helyem közöttük, pedig mindennél jobban akarom. Adam fogott egy széket és odarakta mellém, majd leült. Még mindig nem szólt semmit, arra várt, hogy magamtól mondjam el mi a baj, amit meg is tettem, mert nem bírtam tovább. Egyszerűen csak elhadartam neki mindent, ami délután történt. Olyan vidáman indultam el és most így vagyok itt, egy kádnyi jéghideg vízben. Miután elmeséltem neki mi történt, fogta magát és a drága Rick Owens csizmájába beült a kádba, velem szembe.
- Örülök, hogy magadtól elmondtad. Vedd le a kapucnid.
- Ahogy akarod...
Ahogy levettem, rádöbbentem hogy miért piros egy kicsit a víz. Valószínűleg azért látszott Adam arcán rémület, mikor belépett. A drága hölgy gyűrűje egy szép hosszú vágást hagyott nyomul az arcomon, a-mellet hogy a keze nyoma is gyönyörűen ragyog ott.
- Nem megyünk ki? - kérdezte Adam. - Hideg a víz. Nagyon.
- Nekem mondod? Itt ücsörgök több mint egy órája és fáj ez a hülyeség az arcomon. Fázok is. És én nem vagyok sziklából, hogy...
- Hogy ne törj össze, hanem egy érzékeny lelkű lány vagy, akinek ez a gyenge pontja. Tudom, pedig soha nem beszéltél erről. - folytatta Adam a félbehagyott mondatomat. Adam szemébe néztem.
- Mondtam már, hogy szeretlek? Nem is tudnám, mi lenne velem nélküled. Még mindig a farmon rostokolnék és idegbetegként rongálnám a kerítést, csak azért, mert nem bírnám tovább az életem. Te itt vagy nekem és segítesz. Szeretlek. - bőgtem el magam, majd oda mentem hozzá és megöleltem. Egyre jobban fáztam, már remegtem. Adam kiszállt a kádból, kinyitotta az ajtót. Csak annyit mondott, ne aggódjak, túl leszek rajta és mindenkinél jobb leszek. Odajött, felemelt és bevitt a szobába. Átöltöztem és rettenetesen rázott a hideg, belázasodtam. Adam megnézte az arcomon lévő - szerintem kicsi - karcolást. Rakott rá egy szép nagy sebtapaszt is, Tommy pedig csinált teát. Ad mellettem ült a sötét szobában, már majdnem aludtam.
- Látod, te kis buta? Ezt teszi egy kád hideg víz. - mondta, majd ideadta a gyógyszert.
- Látom.
- Legközelebb csak mond el, mi a baj és megoldjuk. Ne csinálj ilyen butaságokat, kérlek. Ígért meg.
- Megígérem.
- És most mit akarsz? Mit csináljunk? - kérdezte.
- Semmit nem tudunk tenni, senki nem hinne nekem. Csak be tudom bizonyítani, hogy igen is, ott a helyem. De inkább hagyjuk, most nem érdekel, csak az, hogy az a nő, hogyan lehet ilyen....
- Nem hagyhatod úgy és nem hagyhatod abba most.
- De-de.... nincs rosszabb ennél.
- Kell neked egy kis önbizalom, meg egy nagy alvás. Nem te mondtad, hogy be akarod bizonyítani?
- Mit? - kérdeztem.
- Hogy jobb vagy nála és mindenkinél. Bízz magadban, tudom, hogy sikerül. Neked is tudnod kell. Holnap pedig majd beszélek Mark-al.
- Ahogy gondolod, de akkor megint jönni fog, hogy veled intéztetem el a dolgot és még sorolhatnám...
- Aludj! - parancsolta Ad, miközben mutogatta nekem azt az aranyos kis arcocskáját. Nem lehet neki ellenállni, úgy is álmos voltam. Na meg ideges. Adam mellém feküdt, felé fordultam és megöleltem. A lázam szerencsére hamar lement, majd meglátjuk mi lesz belőle holnap. Egész éjjel csak gondolkoztam. Több mint öt hónapja, minden nap stúdióba járok, rengeteg anyag lett felvéve, csak össze kell rakni és ki kell adni a lemezt. Miért adnám fel egy irigy nő miatt az álmom?

Reggel 8:30

Felkeltem, kinyitottam a szemem és Adam kukucskált rám. Oldalra fordulva, fejét a kezével támasztotta. Ahogy megláttam, majdnem elolvadtam. Nincsenek rá szavak, hogy milyen fejet vágott.
- Mi,mi az? - kérdeztem.
- Semmi. - húzta a száját,majd válaszolt. - Gyönyörű vagy.
- Ohh, persze. Ne túlozzunk.
- Ahogy akarod, akkor is szép vagy. Én már csak tudom.
- Jól van, akkor neked elhiszem. Nem megyünk le? Forró teát akarok.
Felöltöztem, a lázam is lement szerencsére. Adam előre ment, én pedig tettem egy kis kitérőt a fürdőszobába. Beléptem és elő akartam szedni a pult fiókjából a hajgumikat. Meg is találtam egy nagy kígyó kíséretében. Csak sikítottam egy nagyot, mire Tommy felrohant.
- Mi a baj? Mi lett az arcoddal? Azért még nem kell sikítani, csak egy kis vágás. - motyogta.
- Nem Tommy, nem azzal van a baj, hanem azzal, hogy egy nagy zöld kígyó van a fiókban.
- Ó, hát megvan. Köszi. Gyere kicsikém. - Tommy megfogta a kígyót és kisétált vele, közbe agyon puszilgatta.
- Hát jól van Tommy... - morogtam. Rendbe tettem a hajam, lementem enni. Várt a forró tea és a gyógyszer. Ki kell kúrálnom magam holnapra ha stúdióba akarok menni. Már pedig megyek, engem senki nem fog visszatartani. Lent Becky kezdte el a faggatózást, hogy mi történt az este.
- Semmi különös. Egy idegbeteg és irigy Gaga nevezetű hölgy rontotta el a napom, a hülyeségeivel. Akkor sem hagyom abba amit csinálok, élvezni fogom amit művelni fog, ahogy látja majd hogy építem a karrierem. Ö, remélem.
- Hé csajszi, sikerülni fog, nyugi. A drága Adamed is segít mindenben, tudod. Én pedig mindig veled leszek, ha van valami.
- Segíthetsz. Holnap gyere velem stúdiózni, megmutatom a dolgokat. Biztos tetszeni fog. Ráadásul találkozhatsz Gagával is...
- Hát, ezek alapján kihagynám a lehetőséget, de majd nem hagylak egyedül és megvédelek!
- Vegyétek fel videóra mikor Becky letépi Gaga ruháját és kitépi a haját! - szólt közbe Tommy.
- Jó, majd viszem a kamerát. - nevettem. Felvidították a reggelem. Mostantól csakis a dolgok jó oldalát nézem és azt, hogy mennyien szeretik azt, amit csinálok.
Szépen lassan elterelődött a téma, Tommy közelgő születésnapjára. Még három hónap.
- Tudjátok mit akarok szülinapomra? - kérdezte Tommy.
- Nem. Mit kérsz? - kérdezte Beck.
- Tőlem azt kapod, hogy a zöld kígyó a lakásban maradhat, és a szobádból nem teheti ki a lábát! - mondtam.

- Nincs is lába..

- Akkor a... francba. Ha még egyszer találkozok vele a fürdőben, akkor nagyon mérges leszek.
- Tényleg... holnap vennem kell neki egereket, hogy megehesse.
- Na most fejezd be. Mit is akarsz a szülinapodra?
- Egy nagy tortát. Olyan emeleteset és egy gitárt. Ja, meg egy nagy bulit az egyik szórakozóhelyen.
- Megoldható. - mondta Ad.
- Tényleg?? Köszi cukorborsó. - mondta Tommy.
Értelmetlenül néztem rájuk.
- Szerintem elég lesz. Nem megyünk el biciklizni? Egy kis zsírégetés. - kérdeztem.
- Mehetünk, de nem is vagyok duci. - mondta Ad, miközben magát nézegette. Mire mindenkinek sikerült átöltöznie egy sportosabb ruhába, eléggé eltelt az idő. Elvileg ilyenkor, délután a legjobb biciklizni menni, a nap se süt annyira. Neki is indultunk így négyen. Körbe a városi parkon, megálltunk sütizni is, majd rátaláltunk az állatkertre. Adamék nem akartak bejönni, - nekik már 'unalmas' - de én és Beck teljesen bezsongtunk. Mivel biciklivel is be lehet menni, semmi akadálya nem volt, hogy be ne guruljunk. Nehezen rávettem a fiúkat is, hogy jöjjenek be. Ennek az ára a kedvenc csokis sütiük volt, amit csinálni szoktam. Nem probléma, fél óra alatt összedobom nekik. Meglátogattuk a zsiráfokat és a majmokat is, őket meg is etettük. Jött Tommy kedvence, a pókház. Míg a srácok bent időztek, addig mi visszamentünk a kis majmokhoz. Ekkor jött a durranás. Telefon csak Adamnél, senki másnál. És eltűntek. Végigtekertem Beckyvel az egész állatkerten de sehol nem találtuk őket. Besötétedett és sehol se találtuk őket. Arra jutottunk, hogy szólunk az ott dolgozó embereknek. Ők se találták meg, pedig a hangos bemondóba is szóltak, hogy keressük Adamet és Tommyt. A fiúk helyett egy tucat rajongót kaptam. Szép.
- Nekem most Adam és Tommy kell, nem pedig ők. - mondtam Beckynek, miután kiszabadultunk a nagy tömegből.
- Lehet, hogy hazamentek. Legközelebb hozzunk telefont is.
- És ha nem? Nem igaz, hogy sose jön össze semmi.
- Nyugi, túl ideges vagy. Ha nincsenek otthon, akkor felhívjuk őket.
- Ajánlom, hogy otthon legyenek.
Fél óra alatt hazatekertünk. Nagyon elfáradtunk én pedig ideges voltam. Megálltunk a ház előtt, ég a villany. Leraktuk a biciklit és bementünk a konyhába.
- Adam Mitchel Lambert! - kiabáltam.
- I-itt vagyok. - mondta Ad vörös fejjel.
- Hát a barátod? - kérdezte Beck.
- Alszik. Mi a baj? - kérdezte.
- Tudod, hogy mindenhol kerestünk és nem találtunk? Mondtuk, hogy hol leszünk de nem jöttetek oda. Miért kellett elmennetek? Halára aggódtam magam, telefonom meg nem volt.
- TJ rosszul lett. Ezért alszik most is, alig állt a lábán már. Nem akartam hogy ez legyen, ne haragudjatok de ha beájul ott nekem, akkor nem tudok vele mit kezdeni. Így is taxival jöttünk.
- Oké, nincs probléma. Viszont végig tekertünk a fél városon és fáradtak vagyunk, ezért ma egész éjjel szunyókálás lesz. - mondta Beck.
- Még Zoenak is? - kérdezett vissza Adam.
- Neki is!
- Ne már... akkor ma Twitter Partyzok.
- Bocsi. - mondtam.
A hosszú zuhany után alig vártam, hogy végre aludhassak. Adam is feljött, hozta magával a laptopot. Most még a billentyűk hangja se zavart, ahogy lefeküdtem már aludtam is.

23. Rész - Jól indult...

Miután elregéltem a kis történetet, amin a délután folyamán mentem keresztül, alig vártam, hogy lepihenhessek. Mára félre a munkával, hiszen holnap jelenik meg életem első videó klipje és ha készen vagyunk a stúdiós munkákkal utána a lemezem is megjelenik. Rettenetesen várom már. Leila elment, felsétáltam az emeletre, hogy megnézzem hol van Adam. Elaludt az ágyon, jobban elfáradt a mai napon, mint én. Fel kellett volna keltenem, lent a vacsora. Anya mindig mondta: "Hagyd a férfit aludni, mert mérges lesz!" Szerintem Adam akkor lesz éhes, ha ma nem kap vacsorát. Így hát fel keltettem, megérezte a finom illatokat - hála Beckynek - és lementünk vacsorázni.
- Tudjátok mi lesz holnap? - kérdeztem nagy mosollyal az arcomon.
- Tudjuk! - válaszolták.
- Még az ember kedvét is elveszitek. - folytattam az evést.
- Nem úgy értettem. - mondta Adam.
- Tudom. De akkor is. Már nagyon várom. Megyek aludni, majd jössz. - felálltam és ott hagytam a félig megevett vacsorát, ami ráadásul a kedvenc ételem is. Besötétedett. Beültem az ablakba és nézegettem a csillagokat. Eszembe jutott, hogy régen, még a farmon anyával mennyi rakott krumplit csináltunk. Mindenki szerette. Összeszorult a szívem, mikor megint kísértett bennem a gondolat, hogy ők már nincsenek velem. Hogy ne idegesítsem magam tovább, lefeküdtem aludni, hátha így jobb lesz. Fél óra múlva Adam is feljött, betakarózott és megérintette a vállam. Hirtelen felültem és elkezdtem sírni. Adam azt hitte, valami rosszat csinált.
- Mi a baj? - aggódva kérdezte.
- Semmi. - bőgtem el magam, alig akart kijönni belőlem ez a szó.
- Nem tudsz átverni. - mondta.
- De tényleg... semmi. Csak megijedtem, mikor megérintetted a vállam, teljesen olyan volt, mintha egy háztetőn ácsorogtam volna a farmon és ugrani szerettem volna. De nem tettem meg, mert Lisa odajött és megállított.
- És miért akartál leugrani?
- Mert már nem bírtam. És nem is bírom tovább. Ezek az emlékek, annyi minden, csak jön és eszembe jut. - mondtam, majd megöleltem Adamet.
- Kicsim, meglátod, jobb lesz. Bízz bennem, együtt elfelejtünk mindent.
- Szeretném, de nem megy.
Egy kis idő múlva sikeresen elaludtam Adam karjai között. Jó érzés, hogy ő mindig velem van és segít ha baj van.

Reggel 7:54

Adam fáradtan leballagott a konyhába, Becky lent olvasott.
- Fáradtnak tűnsz. Zoe? - kérdezte Beck.
- Egész éjjel nem aludtam. Nincs szívem felkelteni szegényt, még maradhat.
- De mi történt?
- Nem tudom. Hiányzik neki a családja. Érted... - mondta Adam, miközben szürcsölte a teáját.
- Megint? Ki kell vernünk belőle, nem lehet megint depressziós.
- Jó lenne most már.
Adam tovább iszogatta a teáját és reggelit is csinált. Tommy a TV előtt ült és videó játékozott. Egy óra múlva vettem a fáradságot és felkeltem. Vidáman lesétáltam a lépcsőn a nappaliba.
- Jól vagy? - kérdezte Becky.
- Igen. Van kaja. Szupi. - Odasétáltam Adamhez, a konyha pultról elvettem egy tányért és szedtem magamnak kaját. Odafordultam Adamhez és megpusziltam, majd felmentem a szobába a reggelimmel együtt. Adam és Becky előtt kérdőjelek voltak, hogy csak így lesétáltam, mintha semmi se történt volna.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Adam.
- Nem tudom, de remélem nem csak színleli, hogy jól van.
Odafent szép nyugodtan megettem a reggelim. A mai nap megint fontos. Jövőre én is ott akarok lenni a Grammy-n. Ez az új cél. Be akarom bizonyítani, hogy ott a helyem. Elmerültem a gondolkozásban és arra jutottam, hogy venni kéne egy kutyát. Nem tudom, hogy hogyan lyukadtam ki az állatoknál, csak eszembe jutott. Le is mentem Adamhez, megkérdezni mit szól hozzá. Mikor leértem, olyan furcsán viselkedtek.
- Jól vagy? - kérdezte Beck.
- Jól, de ha nem hagysz békén akkor nem leszek. köszi. Mit szólnátok egy kutyához? - kérdeztem.
- Kutyához? - kérdezett vissza Adam.
- Igen, egy huskyhoz.
- Husky? Kicsi legalább?
- Nem, nagy maci lesz belőle. - mosolyogtam.
- Rögtön mutatok neked két nagy macit is. - mondta Ad.
- Ó, drága. Te is egy nagy maci vagy, meg Tommy is, de ez a maci, amit én szeretnék, négy lábú és ugat. Lehet vele játszani és ad pacsit is.
- Hát, a felsoroltak közül mind igaz rám, a négy lábún és az ugatáson kívül.
- Hahaha... Becky?
- Én örülnék neki. - válaszolta.
- Adok pacsit és puszit is. - tette hozzá Adam.
- Naa. Zokny lesz a neve és imádni fogod. Majd vigyázhatsz rá és sétáltathatod is velem. Megbeszéltük?
- Igen. - suttogta.
- Mi? Nem hallottam.
- Igen!
- Köszi, szeretlek. Egy motort is venni szeretnék... - sétáltam ki a teraszra.
- Mi? - kérdezte Adam.
- Csak vicc volt, de el fogok késni.
Ezzel elviharzottam a stúdóba. Mikor megérkeztem, már nagyon vártam, hogy végre felkerülhessen az internetre és mindenki láthassa. Körbenéztem és ott találtam Miss Lady Gagát. Nem értettem, hogy kerül ide, az én napomon, az én időmben. Nem idegesítettem magam ezzel, tovább sétáltam. Három óra, most már hivatalosan is közzé van téve a klip. Alig fél óra alatt fél millióan nézték meg, amin mindenki csodálkozott - még Gaga is, aki besompolygott hozzánk - én ezt nem hittem volna. Rengeteg dicséret és szép szó a videó alatt. Gaga már nem volt ott, azt hittem elment.  Szép vidáman, lassan kisétáltam a szobából, haza kéne menni. Elindultam a mosdókhoz, hogy megigazítsam a hajam. Előtte Adam felhívott, hogy nagyon tetszik neki és gratulált. Letettük a telefont, kinyitottam a mosdó ajtaját és a szörnyeteg fogadott. A tükör előtt sminkelgette magát, szerencsére a csúf zöld hajától már megszabadult. Egy pillanatra megálltam, megkérdeztem magamtól, nem kéne inkább kimenni? Összeszedtem magam és végül bent maradtam, amit nagyon megbántam. Letettem a táskám a tükör elé, mikor Gaga hirtelen megfordult és adott egy pofont. Akkorát csattant, hogy félelmemben leültem a földre, mire elkezdett ordibálni.
- Hogy gondolod ezt? Mégis hogy? Fejezd be amit művelsz, menj oda hozzájuk és mondd el nekik, hogy már nem akarod ezt az egészed! Nem lehetsz jobb nálam! - kiabálta.
- Nem! - visszaszóltam. Sírtam és az arcomat fogtam. Megint én vagyok a rossz, pedig csak azt akarom csinálni amit igazán szeretnék, amihez értek és ami az életem.
- Nem? - kérdezte - Hát akkor majd meglátod, hogy tönkre teszlek! Csak figyelj, lejáratlak hogy mindenki felejtsen el. Ennyi hírnév neked bőven elég volt! - fogta a puccos holmijait és kisétált, mintha semmi se történt volna. Belenéztem a tükörbe, az arcomon ott volt a drága kezének a nyoma. Egy nagy piros folt. Megrémültem, mire még jobban csak sírtam. Gyönyörűen nézek ki, a fekete sminkem el is folyt, a szemem pedig könnyben úszik és vörös. Valamivel el kell takarni. Kétségbe esetten kutattam a táskámban a napszemüvegemet, amit nehezen meg is találtam.Összeszedtem a maradék erőm és bátorságom, fejemre húztam a kapucnit és felvettem a szemüveget. Kisétáltam, próbáltam úgy tenni, mintha minden jó lenne. A lady a kijárat előtti pultnál ácsorgott. Biztos meg akart várni, hogy lássa, összetörtem, ami igaz is. Egy hétköznapi lány vagyok, tele érzelmekkel, akit pár szóval össze lehet törni. Próbáltam csak előre nézni, nem pedig a körülöttem lévő emberekre. Gaga arcán gúnyos mosoly látszódott. A feladat lefutni a lépcsőn a magassarkúban és épségben elérni a kocsihoz. Sikerült. Beültem és elhajtottam.

Mikor hazaértem, csak kinyitottam az ajtót, beléptem és becsaptam magam után. A fal is megremegett. Adamék a TV-t nézték. Levettem a rózsaszín cipőm és felrohantam a fürdőszobába, közbe kiabáltam. Csak egy dolgot tudtam mondogatni.
- Nem, nem. Ilyen nincs! Nem lehet igaz. Rohadjon meg, nem érdekel. Elegem van!! - ordibáltam.

Adamen látszott, hogy megijedt. Bezárkóztam a mosdóba, teletettem a kádat vízzel és ruhástól, mindenestől beleültem. Adam kopogott az ajtón, hogy engedjem be, mondjam el mi a baj. Azt mondtam, hogy nem. Sírtam és üvöltöztem.

22. Rész

- Szóval, mit is akarsz holnap? - kíváncsiskodott Beck.
- Nem mondom el.
- Naaa.
- Nem lehet. Meglepetés lesz.
- Hát jó... majd Zoe biztos elmondja.
- Na, ő biztos hogy nem.
- Jól van akkor. Légyszi, légyszii. - könyörgött Beck.
- Nem. Aki kíváncsi, hamar megöregszik.
- Akkor várok holnapig.
- Okos kislány. - Tommy kacsintott, majd elsétált.

Hajnal, 1:23

A többiekkel otthon ültünk a kanapé előtt a padlón. Adam és Tommy egy pohár alkoholt sem ivott, míg én és Becky amit csak találtunk mindent lehajtottunk, pedig nem szokásom inni.
- Nézd, nézd!! Madarak! - kiabálta Beck.
- Hol? - kérdeztem.
- Óóó, már elmentek. Ott voltak az asztalon, melletted.
- Szomjas vagyok. Ott van az asztalon egy szép üveg. - panaszkodtam.
- Mi van benne? Érte kéne menni.
- Nem érem el... - kinyújtottam a kezem és nevettem. Mikor már majdnem sikerült, Adam elém állt.
- Ezt szeretnéd? - kérdezte Ad.
- Azt bizony. Add ide kérlek.
- Zoe. Nem!
- Azt mondta hogy nem? - kérdezte Beck és nevetett.
- Ti aztán kiütöttétek magatokat. - szólt Tommy.
- Nem is. Fel kéne állni. Éhes is vagyok. - kába fejjel mosolyogtam. Adam felkapott és felvitt a hálóba, közben azt mondogatta, hogy 'Majd reggel meglátod az eredményt'. Mikor felvitt, rövidke 10 perc alatt már aludtam is. Nem lehetett felkelteni.

Reggel 9:30

Kikászálódtam az ágyból, lementem a konyhába Adamékhez. Mindenki ott ölt az asztalnál, csak én fogtam a fejem és panaszkodtam, hogy rosszul vagyok. Még Becky teljesen jól nézett ki, mintha semmit se ivott volna.
- Jó reggelt. - mondták.
- Kell reggeli? - kérdezte Beck.
- Nem, mindjárt elhányom magam. Hogy csinálod?
- Mit?
- Hogy semmi bajod nincs.
- Tudhatnád már, annyiszor volt már ez. Sok kaja.
- Jajj nem, szóba se jöhet. - csak fogtam a fejem és feküdtem a TV előtt. Adam odajött.
- Ezt idd meg.
- Mi ez? Nem akarom.
- Zoe, idd meg!
- Nem.
- De makacs vagy. Nálam bevált módszer, biztos jó lesz neked is.
- Ümm... legyen, hiszek neked. - megfogtam a poharat, amiben valami zöld színű trutyi volt és egy húzásra megittam az egészet. A felénél azt hittem, visszajön az egész, az íze a spenótéhoz hasonlított.
- Ez mi volt? Szörnyű az íze...
- Inkább nem mondom el. Azonnal visszajönne az összes.
- Akkor te hogy iszod meg?
- Nehezen.
- Ahh, még mindig érzem az ízét.
- Tanulság? Legközelebb nem iszol olyan sokat. Remélem...
- Ígérem Adam bácsi.
- Jól teszed. Velem is előfordul, de igyekszem.
- Zoe, címlapon vagy Gagával együtt. - mondta Beck.
- Jajj, nem. Nem érdekel.
- Te tudod. Az újság viszont téged véd.
- Annak örülök, de most senki ne fárasszon le ilyen dolgokkal. Szeretnék egy nyugodt vasárnapot. Adammel. Ti is menjetek valahova. Holnaptól stúdiós hetek jönnek.
Tommy és Becky el is mentek a viziparkba, ahova Beck mindig el akart menni. Adam leült mellém és megölelt. A telefon is mindig jókor szólal meg. Annyira nem akartam felvenni, jó volt ott Ad mellett a kanapén. Kimásztam és megkerestem, hogy hol is lehet, a kiadós buli után ki emlékszik már rá, hogy hova tette? Mindenhol megnéztem, sehol nem találtam és még mindig csörgött. Mi lehet ilyen fontos? Ezt kérdezgettem hangosan. Sikerült megtalálni a konyhapult alatt. Nézegettem jobbra-balra, vajon hogy került oda. Felvettem, láttam, hogy fontos lehet. A stúdióból hívtak. Miután letettem a telefont, örömömben ugrálni kezdtem. Adam nem tudta mi az, így faggatózni kezdett.
- Mondd már el!
- Holnap! Holnap!
- Mi lesz holnap? - kérdezte.
- Nem leszek itthon délután kettőkor.
- Hát hol leszel? - kérdezte.
- Én a Youtube-nál, te meg itthon fogod kuksizni a Twitterem. Holnap kiadjuk a klippet! - mosolyogtam.
- Na, végre. Mindenki erre vár. Nem megyünk el a kis kávézóba? Veszünk valami finomat.
- De! Mehetünk.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Alig tíz percnyire van a kávézó, de Adam akkor is kocsival megy. Arra gondoltam bicikliznünk kéne. De inkább majd később közlöm vele a hírt, most sütizünk. Megérkeztünk, rendeltünk forrócsokit és még pár dolgot. Adamnek el kellett mennie, hívták. Épp fizettem, mikor a pénztáros és még páran odajöttek hozzám aláírást kérni, ez idő alatt pedig kirabolták a boltot. Alig fél óra múlva a rendőrségen kötöttem ki, ugyan is a rablót elfogták és azt állítja, hogy én is benne voltam, mert én tereltem el az emberek figyelmét. Felháborodtam. Persze a srác még mindig állította, hogy közöm van a dologhoz. Mondtam a rendőröknek, hogy hívják fel Adamet, ő majd tisztáz engem. Nem volt könnyű elérni. Két órán át nyomorogtam egy cellában és járkáltam körbe körbe. A fejemet fogtam, mikor egy nő megszólított.
- Téged drága, miért hoztak be?
- Állítólag benne voltam egy rablásba.
- Állítólag? Persze. Én pedig állítólag taxi sofőrt vertem. Tudod mikor hiszem el...
- Nem kell elhinni.
- Hééé, téged ismerlek! Te vagy a Zoe! A hírnév miatt nem fognak csak úgy kiengedni, nehogy azt hidd.
- Hagyjál már.
Ekkor odalépett az egyik őr, kiráncigált és elvitt Adamhez.
- Na végre. Ez itt maga a pokol, ne tudd meg! - mondtam.
- De tudom...
- Ö, bocs. Segíts kérlek, nem csináltam semmit.
- Tudom, de a srácot kell rávenni arra, hogy mondja el az igazat.
- Ha rajta múlik, soha nem mondja el.
Már nagyon ideges voltam, mikor közölték, hogy a srác elmondta az igazat, de csak egy óra múlva mehetek haza. Rengeteg papírt és mást kellett aláírni. Az egy órából rögtön 3 lett. Megjött Leila, hogy segítsen, van itt ismerőse. Miután sikeresen szabaddá nyilvánítottak, hazamentünk és a kocsiban az egész utat végig panaszkodtam. A srác egyébként egy megszállott rajongóm, egy HeartBeat.
- Csak egy sütit akartam enni és fizetni. Nem igaz, hogy mindig velem történnek ilyenek. Gagának és a többieknek miért nincsen ilyen problémájuk? - kérdezgettem.
- Nyugodj meg Zoe, túl vagy rajta. - nyugtatott Leila.
- Soha többé nem megyek ilyen helyre!
- Hogy, amikor vásárolni csak kell és fél év múlva emberek milliója szeretne a közeledbe jutni. - mondta Adam.
- Ooo, hogy a... Jól van. Hazaértünk! - jelentettem ki. Kiszálltam a kocsiból, mérges fejjel léptem be a lakásba. Zommy a TV-t nézte, Becky pedig olvasott.
- Hát ti? Azt hittem falni fogjátok egymást. - mondtam.
- Tudod, ez nekünk nem menne. Én egy TomCat vagyok és brutálisan jó, hogy ismerhetem Tommyt. - mondta Beck.
- Én pedig maga a TomCat vagyok. - mosolygott Tommy.
- Ööö... oké. Pedig olyan jól kijöttök egymással.
- Jóban is leszünk, de ebből nem lesz szerelem! - mondták.
- És te? Mérgesnek tűnsz. - kérdezte Tommy.
- Hát gyerekek, ez egy hosszú történet.

21. Rész - Grammy

Talán sikerült egy kicsit felvidítanom szegényt, megbeszéltem Adammel, hogy ő is jöhessen a Grammy-re. Nem volt vele gondja, azt mondta legyen. A csajos estéből semmi nem lett, ruhákat nézegettünk mindenhol. Egész délutánt elfoglaló program. Rengetek helyen jártunk. Nagyon sokat válogattam, nem akartam nagy feltűnést kelteni, de a szoknya rövidsége lehet hogy holnap fog. Adam végig velünk volt, nem akart egyedül hagyni ezzel a rengeteg emberrel és fotóssal. Mindig odajönnek és kérdezgetnek. Unalmas kérdések, de míg nem válaszolsz legalább egyszer rá, addig nem hagynak békén. Elég idegesítő tud lenni, mikor ennéd a sütidet, de körülötted van jó pár emberke, aki villog a fényképező gépével és a kamerát néha az arcodba nyomja. Nem baj, el kell viselni. De már nem bírtam tovább, felálltam, kifizettem az ott hagyott sütit és elmentünk. Volt idő még egy mozira. Bementünk, megnéztük a Jack és Jill című filmet. Nekem nagyon tetszett, Becky pedig olyan vidám volt, mintha semmi se történt volna. A moziból kiérve már fél tizenkettő volt. Hazamentünk, reggel korán kell kelni, Ad megbeszélésre megy és pedig majd este 7-re.
- Jövőre te is jelölt leszel, biztos vagyok benne. - mondta Beck.
- Hahh.
- Majd meglátod.
- Ha te mondod.
- Én pedig...
- Nyersz. - egészítettem ki Ad mondatát.
- Majd meglátjuk.
- Ki vezet? Fáradt vagyok, ez a mai nap első része kikészített.
- Nyugi van Beck. Majd én vezetek. - jelentettem ki.
Hazaértünk, gyors zuhany meg minden. Tommy furcsa kérdéssel jött hozzám.
- Zoe, mi Beck kedvenc étele?
- Öömm... talán a rakott krumpli. Azt hiszem. Miért?
- Hát tudod... - elpirult Tommy arca.
- Gondolat olvasó vagyok. Vidd el a vidámparkba és a vízi parkba. Régóta el akar oda menni...
- Köszi. És nem kérdeznéd meg tőle, hogy...
- Hogy nem jössz-e be neki? Kérdezd meg te.
- Ne már. Légyszíves.
- Hát figyelj... este nagyon elcsábíthattad. Nem szokott ilyet csinálni. Szóval ha engem kérdezel rendesen beléd zúgott.
Tommy fogta magát és lerohant az emeletről, előszedte a jégkrémet és felment Beckyhez. Beck a szobájában volt, az ágyon ücsörgött a laptoppal az ölében. Tommy leült mellé.
- Hallottam reggel amit beszéltél Zoeval. Sajnálom.
- Semmi, de ha még egyszer megemlíted depis leszek és leütlek. El akarom felejteni, de így nem megy.
- Bocs, tényleg. Hoztam fagyit. Kell?
- Ahha. Köszi. Mi szél hozott erre?
- Nem tudom. Csak úgy...
- Értem.
- Ne haragudj, hogy letámadtalak... tudod. - pirult el Tommy arca.
Becky meg se szólalt, csak nevetett.
- Khm.. bocsi. Nem... nem gond.  - mosolygott.
- Nem gond? - kérdezte Tommy.
- Ömm.... nem. Bejössz nekem.
- Értem. Megyek aludni. Szia, jó éjszakát.
- Hagyd itt a fagyim.
- Ne már... - Tommy odaadta a jégkrémet Becknek, majd kijött és becsukta az ajtót.
- Iggen!! - kiabálta.
Tommy odarohant hozzám, megölelt.
- Köszi Zoe! - kiabálta.
- Ööö... akármi is legyen az, szívesen.
- Valaki aludna! - kiabálta ki Adam.
Miután Tommy lenyugodott ő is ment aludni. Reggel kelni kell, el kell készülni.

Késő délután 5:47

Adam még délben elment itthonról a tárgyalás miatt, én pedig ott álltam smink nélkül a ruhámban. A farmon nem kellett sminkelgetni, egész nap csak dolgoztunk. Most pedig szükségem lenne rá, Beck utálja a dolgot.
- Ki sminkel ki? - kérdeztem.
- Én nem értek hozzá... - mondta Beck.
- Tommy drága, most úgy is ráérsz és sokat hallottam a sminkelési tapasztalataidról.
- Jól van... addig legalább beszélünk.
Felsétáltunk az emeltre, a fürdőbe. Tommy előpakolta a cuccokat, ért a dolgához, gyönyörű lett.
- Ezt meg kell tanítanod.
- Megtanítom neked, de Adam lesz a próba baba.
- Annak örülni fog. - nevettem. - És mi a helyzet Beckyvel?
- Majd meglátjuk.
- Ahha. Gaga ugye jelölve van a Grammyn?
- Igen, 2 kategóriában és mind a kettőt elviszi, csak mint mindig. - panaszkodott Tommy.
- Kár. Remélem megbotlik majd a lépcsőn a magassarkújában...
- Nekem is tetszene. És akkor a nagy loboncos hajával feláll és elbőgi magát, hogy ilyen nincs. Reménykedjünk. De mi bajod van vele?
- Sok minden. Utálatos egy nőszemély. Majd meglátja, hogy több vagyok egy 22 éves lánynál. Soha nem voltam jó semmiben csak az éneklésben. És be is bizonyítom mindenkinek, hogy van helyem Lady Gágá mellett. Huhh.
- És, hogy akarod? Tudod, hogy Gaga felajánlotta neked, hogy az egyik dalod társ szerzője legyen? Hoppá, elszóltam magam.
- Mi? - felpattantam a székből. - Ezt komolyan gondolja?
- Szerintem igen, és tudja, hogy a kis cserebogárból nagy sztár lesz. Ő akar belőled nagy énekest csinálni.
- Na nem.
Ekkor bepattant Beck, menni kell ha nem akarunk elkésni. Az egész utat végig mérgelődtem. Amikor megérkeztünk azonnal megkerestem Adamet, ő nem tudott róla, hogy mit akar Gaga. Megnyugtatott, hogy nem kell elfogadni ha nem akarom. Aminek nagyon nem örültem, hogy ott volt John és Mark is. Fél órával a műsor kezdete előtt odajöttek hozzám, Gagával együtt.
- Tudom, hogy nem jössz ki vele jól, de...
- Nem! - félbeszakítottam Mark mondatát.
- Nem fogadod el a segítséget, egy tapasztalt énekesnőtől, tőlem? - flegmán kérdezte Gaga.
- Ahogy mondod.
- Nélkülem nem fogsz előre jutni. - válaszolta.
- Azért ne kiabáljatok. - kért meg rá minket Josh.
- Miért kellett most idehoznod hozzám Mark? Te meg majd meglátod,hogy igen is, vagyok legalább annyira jó mint te és nélküled is sikerülni fog.
- Ajajj... - monda Ad.
Újságírók, fotósok ácsorogtak körülöttünk, pedig még csak nem is kiabáltam, hanem szép nyugodtan világosítottam fel a csajt, hogy nem kérek a segítségéből.
- Sajnálom Zoe, ő csak felajánlotta... - mondta Josh.
- Oké, de azok után amiket mondott? Hogy állna a hátába a hajnali görcs. Én nem kérek ilyen emberektől segítséget, aki még énekelni se tud. Meg csak a botrányokból és a divatból él. Engem nem érdekelnek az ilyenek. - mormogtam.
- Mit mondott? - Gaga mérges lett. Oda akart lépni hozzám, de a többiek nem engedték.
- Zoe drága, te pedig botránnyal kezdesz. - jelentette ki.
- Lehet, de én nem így folytatom majd.
- Ajj Zé... gyere, menjünk.
Ad elráncigált magával az öltözőbe. Megkérdezte, hogy ez mi volt.
- Tudod, hogy gyűlölöm őt.
- De akkor is? Jó az, ha egy botránnyal indítasz? - kérdezte.
- És neki jó, hogy abból él?
- Neki igen, mert mindenki elfelejtené. De neked nem lesz jó.
- De nekem nem lesznek botrányaim!
- Ezen kívül?
- Igen.
- Jól van akkor. Kerüld el akkor. Mennünk kell. Az első díjat is ő kapja...
Elindultunk, kimentünk a fényképesektől mentes csendes kis öltözőből vissza a nyüzsgésbe. Adamet érte az a megtiszteltetés, hogy átadja a 'Legjobb női hang' kategória nyertesének a díjat, aki nem más, mint Lady Gaga. Köszönő beszédében elejtette a nevem és a 'Nélkülem nem fog eljutni idáig' rövidke mondatot, amire magamban csak annyit reagáltam: Majd meglátjuk. Ez után jött a legjobb. 20 cm-es magassarkúban és nagy kalapban - amiből alig látszott ki az arca - totyogott le a lépcsőn. Mikor az utolsó fokra ért, rálépett a földig érő ruhájára és elesett. A nézőtéren az összes ember nevetett. Hát ő se tökéletes, pedig annak vallja magát. Tommy feje vörös volt már, alig tudta abbahagyni a röhögést. Adam csak a színpadon ácsorgott és adta a hülye fejét. A műsor után mindenki hivatalos volt az After-Party-ra, de tényleg ott volt mindenki, kivéve Gagát.
- Biztos összetört a szíve mert elesett. - mondta Tommy.
- Nem baj, nem volt még ilyen jó napom. - szólt hozzá Beck.
- Majd holnap lesz.
- Beavatnál, kedves Tommy drága? - kérdezte Becky.
- Azt hiszem én most magatokra hagylak. Sok sikert. - ezzel elköszöntem, majd Ad keresésére indultam. Össze futottam Katy Perryvel, beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy imádom amikor énekel. Egy órán át beszélgettünk, szegény le van törve a válása miatt.
- Kérdezhetek valamit?
- Kérdezz.
- Nem jönnél el velem párszor stúdióba? Kell egy kis segítség... érted.
- Legyek társszerző? - kérdezte.
- Hát, igen.
- És Gaga?
- Jajj, de is mondd. Nem bírom a nőt. Egyszerűen nem.
- Akkor igen. Biztos kitalálunk neked valami jó kis zenét. 

20. Rész

- Köszi hogy mehetek... de várj! Van egy ötletem. - kiabáltam.
- Mégis mi? - kérdezték.
- Gaga ihlette dal. Csak neki először és utoljára. Azt mondta semmi vagyok hozzá képest, hát majd meglátja, hogy ez nem igaz.
- De elszánt lett valaki. Mennem kell, sok sikert holnapra. Sziasztok. - köszönt el Dave majd hazament.
Gyorsan leírtam a dallal kapcsolatok ötleteimet, közben még született pár új. Fél óra múlva már aludtam, holnap nagy nap lesz.

Reggel 8:23

Egy nagy stúdióban vagyunk, ahol sorozatokat, filmeket és kisfilmeket készítenek. Most videoklipet. Tele van érdekes helyszínekkel. Sikerült megtalálnom a szobarész amit mi rendeztünk be. Irány a smink, meg az egyéb kis dolgok. Ideges voltam, a sebem megint fájni kezdett, így fél órát csúsztunk, meg kellet várni mire hat a fájdalom csillapító. Már rosszul indul a nap, nem tudom hányszor fogunk még emiatt leállni emiatt, de nem tehetek róla. Végre sikerült elkezdeni, ha minden igaz a mai napot itt fogom tölteni. Illetve fogjuk. Először egy helyen a székben ülve kell végigvenni, utána a vokálok, azután pedig újra az egészet csak úgy, hogy mindent másképp csinálok. Adam ott volt és segített, ami nagyon jól esett. Estére már nagyon fáradt voltam, pedig még mindig volt egy kör hátra. Azt hittem, hogy a mögöttem lévő ágyra ledőlök és el is alszok.

Este 11:02

Összesen háromszor tartottunk szünetet csak miattam, amivel 2-3 órát sikeresen csúsztunk, persze mindenki azt mondta, hogy 'Nem baj!' Tudom, hogy nem örültek neki... Miután megnéztük a felvételeket mindenki összepakolta a kis cuccát, raktam kívül. Én ugyan is aludtam, a klipben szereplő kis ágyikón. Nem bírtam tovább, nagyon lefárasztott a nap. Már mindenki összepakolt és hazament, kivéve engem és a srácokat. Ott aludtam, összehúztam magam egy kis kupacba és fel nem lehetett kelteni, pedig próbálkoztak. Lassan éjfél, haza kéne menni.
- Na most mit akarsz csinálni? - kérdezte Tommy.
- Felemelni, berakni a kocsiba és hazavinni.
- Benne vagyok. Én vezetek.
Adam az ölébe kapott, Tommy hozta a cuccokat. Ad berakott a kocsiba, fejem az ölében volt és Tommy vezetett.
- Jó, majd holnap folytatjuk... - motyogtam álmomban.
- Hát ez meg mi volt? - kérdezte Tommy.
- Alszik de beszél. Szokott ilyet, amikor nagyon fáradt.
- Akkor nincs gond.
Mire haza értünk, Beck az ajtó előtt ücsörgött, mivel még nincs a lakáshoz kulcsa. Még jó, hogy jöttünk. Mindenki nagyon fáradt volt, csal leraktak az ágyra, Ad mellém feküdt, Tommy és Becky pedig elvonultak a saját kis szobájukba. Észre se vettem, hogy már ez már a saját ágyam és Adam mellett vagyok, pedig szorosan átölelt majd elaludt.

Reggel 9:31

- Jó reggelt Zoe. - keltett Ad, szokás szerint.
- Ümm... még alszok.
- Nem akarsz ma ruhát próbálni holnapra?
- Fáj a sebem. Alszok. Csend. Jó éjszakát.
- Akkor majd délután.
- Jól van na. Megyek. Csak még 5 percet kérek.
- Neked öt perc alvásra sose elég. Lemegyek, csinálok reggelit.
- Megyek, megyek. Összeszedem a szennyest mindenhonnan.
Ad lement én pedig nekiálltam összeszedni a ruhákat, amik mosásra fognak várni. Épp Beck szobájából jöttem ki, nem találtam ott a csajt. Vállat rántottam és benyitottam Tommy szobájába, hogy onnan is kipakoljam a ruhákat. Úgy érzem rosszul tettem, de legalább Beckyt megtaláltam. Sikerült rajta kapni őket, amire egyáltalán nem is számítottam.
- Nem láttam semmit! - mondtam, majd becsuktam az ajtót.
Ad épp akkor sétált fel, kérdezte mi a baj.
- Semmi, de nem ajánlom hogy megzavard őket.
- Mi? Tommy és Beck?
- Igen. Uhh, elment az étvágyam.
- Akkor ez Tommynál csak egy reggeli kaland lesz.
- Biztos? - kérdeztem.
- Ismerem.
Lesétáltunk, bepakoltam a mosógépbe. Megfogtam a laptopot és folytattam a tegnapi munkám. Beck és Tommy leballagtak az emeletről, leültek enni. Hirtelen csend lett. Én még mindig a gép előtt, a többiek pedig ettek.
- Elhoztam a gitárod amit kértél. - megszólalt Becky.
- Köszi.
- És amit az előbb láttál nem komoly.
Ránéztem Beckyékre.
- Nehéz napom volt, mind ketten elfáradtunk és találkoztam tegnap Robbal, aki közölte hogy látni se akar. Szép, nem is én szakítottam. Maria pedig hozzám se szólt, még mindig nem hiszi el a dolgot.
- Én pedig... fáradt voltam. - tette hozzá Tommy, mire nevetni kezdtem.
- Oké, ki mászott rá kire először?
- Én. Ismersz. - jelentette ki Beck. - Utána ő.
- Jól van, elhiszem.
- Vannak már ötletek az albumhoz? - kérdezte Ad.
- Vannak. Holnap megyek be a stúdióba.
- Megmutatod az ötleteket meg a dalokat? - kíváncsiskodott.
- Haa, persze. Te se mutattad meg még a Trespassing dalait. Blee.
- Ó, hogy tudtam hogy ezt fogod mondani. Akkor nem is mehetek holnap veled?
- Nem. Csak a gitárom jön.
- De..
- Nincs de!
- Észre vettétek, hogy 8 hónap van a szülinapomig? És akkor jöttetek össze. Szóval nagy buli lesz! - jelentette ki Tommy.
- Igen, tudjuk. Nem megyünk ruhát nézni?
- Majd délután.
- Oké, addig legalább van időm gondolkozni.
- Zé, gyere egy picit ki. Van fagyi is. - mondta Beck.
- Mit akarsz?
- Beszélgetni.
Kimentünk a medence mellé, Beck azonnal el is bőgte magát.
- Mi a baj?
- Az, hogy nem csak Maria küldött el, hanem magamtól is jöttem.
- Ezt tudom, mondtad.
- De Rob...
- Mi van vele?
- Nem mondtam el, hogy miért dobott, és amúgy majd elköltözök nyugi.
- Tudod, hogy mindenben veled vagyok és segítek, de mondd már el mi a baj!
- Na, szóval azért dobott ki Rob, mert megtudta hogy terhes vagyok. Ez volt 4 hónapja. - Becky megint elbőgte magát.
- Nem igazán értem.
- Annyira kiborult, hogy megvert, a rendőröknek kellett leállítani. Ezután a kórházban kötöttem ki, ahol elmondták hogy elvesztettem a kicsit. Nincs ennél rosszabb, mikor ezt mondják neked.
Megöleltem, ő pedig csak sírt és sírt.
- Hallod, erősnek kell lenned. Együtt mindent megoldunk majd. Tudod, mint régen.
- Próbáltam, itt volt rá három hónap és nem ment.
- Mert egyedül voltál, de most már itt vagyok én is. Sikerülni fog, tudom.
- Annyira rossz.
- Tudom. És nem költözöl sehova, szépen itt maradsz. Elég nagy a lakás, elférünk.
- Biztos? - szipogta.
- Hazudnék én neked?
- Akkor jó.
- Majd találunk neked egy helyes pasit, aki szeretni fog és vigyáz rád.
- Olyan nincs.
- Melátjuk. Tommy és Dave jósolnak majd neked.
- Te vagy a legjobb Zé, köszi.
- Ugyan már. És jössz velünk ruhát nézni, te is kapsz valamit. Utána meg csapunk egy csajos estét. Mozi stb... Benne vagy?
- Benne. Mikor nem?

19. Rész

- Csak azért mondta, hogy megnyugtasson.
- Felőlem mondhatja, de akkor legyen is igaza. - mormogtam.
- Te tudod. Nem kell új telefont venned? Elviszlek. - ajánlotta fel Leila.
- Mehetünk és köszi.
A telefon boltban kinéztem magamnak egy iPhonet az előző helyett. Vettem hozzá mindent, arra viszont nem számítottam hogy az a rengeteg emberke mind megismer és odajön autogramot kérni. Még mindig nem szoktam meg, pedig már meg kéne. Odajöttek és közös képet kértek meg aláírásokat. A pénztáros srác is kért egy képet, miért ne? Csak a sok értelmetlen kérdést unom már. Szüleim? Gyerek? Leoval mi van? Fel tud idegesíteni. Mikor haza mentünk, felhívtam Adamet, aki közölte velem, hogy ma vigyáznom kell a keresztfiára, Riff Cherryre. Találkoztunk már elég sokszor, kedvelem is őket. Vészhelyzet volt, Riff szülei fotózásra mentek. A családban én voltam a legkisebb, hirtelen azt se tudtam hogy kell egy 1 éves gyerekkel bánni. Lee elhozta hozzánk, Leila és Eber ebédelni ment, így egyedül maradtam két sráccal. Az egyik 25 éves és egy 5 éves gyerek szintjén van, amikor senki nem figyel rá, Riff pedig amúgy is kicsi még.
- Legalább téged Neil nem kell pelenkázni.
- Haha... Inkább tanítsd meg neki a neved.
- Jól van.
Leültettem Riffet az ölembe.
- Riff, mondd Zoe!
Ekkor a kicsike megrázta a csörgős kis játékát, amit a kezébe szorongatott.
- Pedig Adam nevét mondod.
- Adam! - kiabálta.
- Naa... mondd Zoe!
Riff nevetni kezdett.
- Zééé. - mondta.
- Hohóó, nézd csak. Ez a becenevem. Ügyes baba. - tapsikoltam. - És most Zoe.
Riff csak ült és nézett. Valószínű, az o betű nem tetszik neki.
- Ümm... akkor nézzünk mesét, apukád adott nekem videókat. Utána pedig jön a délutáni alvás.
- Ahhoz képest, hogy nem értesz a gyerekekhez, egész jól megy. - dicsért meg Neil, aki csak a számítógépes játékokkal játszott.
Beraktam a lemezt a DVD lejátszóba. Kis rajzolt mese figurák ugrálgatnak, énekelgetnek. Riff az ölembe ült,  tíz perc múlva mind a ketten aludtunk. Elég unalmas, de ha neki tetszik, akkor oké. Adamék jókor érkeztek,  nagyba elterültem a kanapén, Riff még mindig az ölemben szunyókált, a kezemet szorongatta. Adam és Tommy beléptek az ajtón, lepakolták a kis holmijukat és leültek mellénk.
- Riff hogy-hogy itt van? - kérdezte Adam Neiltől.
- Sürgős volt. Úgy tíz perce alszanak, szerintem ne is keltsd fel.
- Elboldogult vele?
- Simán. Kezébe adtad és máris babusgatta.
- Majd a tiétekre is így fog vigyázni. - mondta Tommy.
Adam csak csendben ült, mintha gondolkozott volna. Riff mocorogni kezdett a hasamon, fel is ébredtem. Kellemetlen szagot árasztott a pelenkája, jobb kicserélni. Megláttam Adamet, a nyakába ugrottam volna, de most Riff az első. Felvittem a szobába, pelenkát cseréltünk. Szerencsére sikerült. Ad utánam jött.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Jól. Hiányoztál.
- Adaam! - kiabálta Riff.
- Neki is. - mondtam.
- Holnap klipet forgatsz csajszi, nem izgulsz? - kérdezte.
- Ne is mondd, hót ideg vagyok és ma még be kell mennem a stúdióba. Megbeszéljük az albumhoz az ötleteinket, de azt mondta Josh hogy teljesen rám bízza a dolgot.
- Mikor jönnek Riffért?
- Nemsokára. Megint fáj a hasam.
- Tényleg, mit mondott a doki?
- Dave? Semmit. Ma valószínű este átjön, de hogy miért, azt nem tudom. Fel kéne hívnom Beckyt. Leviszed a kis srácot?
- Le.
Ad megfogta Riffet, dobálgatta egy kicsit, majd a repülős játékkal levitte Tommyhoz. Felkaptam a telefont, felhívtam Beckyt.
- Beck! Elhozod a gitárom?
- Szia neked is. El, ha elmondod hol találom, de gyorsan, 5 óra múlva megy a gép.
- A szobámban az ágy alatt. Köszi, szia.
Épp, hogy letettem a telefont, Josh és Mark már hívott is, hogy most menjek be hozzájuk. Nem haboztam, elindultam, jött velünk Ad és Riff is. Nem mertük Neilre hagyni. Szóltam Lee-nek (Riff apja) hogy majd este jöjjenek át érte. Mire megérkeztünk, egyre jobban izgultam. Első albumomra készülünk, holnap pedig forgatás. Josh és Mark már vártak.
- Nem szeretnénk túlterhelni a sérülésed miatt, de a jövő hétre lenne 2 rádiós interjú meg a fotózás. Amellett jövő héttől a studio lesz a lakásod. Sok időt fogsz itt lenni, velünk együtt.
- Azt gondoltam hogy sokat. És jöhet minden, meg kell szoknom a dolgokat.
- Meg hát, de ahogy látom ide nem is kellek. elmegyünk fagyizni. Sziasztok.
Adam és Riff elmentek, csak mi maradtunk.
- Jó, akkor milyen stílusú zenékre gondoltál?
- Mindenre, amit 2 hónapja mondtam.
- Jól van. Jövő héten összehozunk pár énekessel, addig találj ki pár dal részletet, zenét. Dobj össze valamit.
- Igen is. Mehetek?
- Mehetsz, persze. Szia.
- Sziasztok.
A közeli fagyizóban megtaláltam Adaméket, hazamentünk. Tommy otthon volt, Riffet pedig hazavitték.

Este 8:45
Dave megérkezett.
- Ha azért jöttél, hogy itt is orvososat játssz akkor felejtsd el.
- Neem. Csak látogatóba. De durca most valaki. - mondta.
Leültem a kanapéra a laptoppal együtt, próbáltam összeszedni az ötleteimet az albummal kapcsolatban.
- Mi a baj Zoe? - kérdezte Ad. - Olyan fura fejet vágsz.
- Semmi, csak rohadtul fáj a hasam, és nem, nem a seb.
- Én már értem.
- Én is. Mondta Dave és Tommy.
Felmentem a szobámba, hátha ott könnyebb lesz. Adam nézett jobbra-balra, eléggé eltűnődött ezen a dolgon.
- Ahh... értem. - folytatta az evést, közbe még mindig járt az agya.
Dave nevetni kezdett.
- Mondd el neki Tommy. - mondta.
- Én? Miért pont én? Én nem értek a felnőtt férfi emberek felvilágosításához.
- Mi van? - kérdezte Ad.
- Hajrá Tommy. Felmegyek Zéhez.
- Köszi.
Tommy belekezdett, szegény Ad eléggé le van maradva ezen a téren, nem baj, most már ki van oktatva. Dave mire felért a szobába, már teljesen szét röhögte magát.
- Mi az?
- Semmi. Majd, majd meglátod.
- Jól van akkor. Váá... holnap lesz a nagy nap.
- Majd drukkolok. De te is nekem.
- Miért is?
- Mert két szülést kell levezetnem...
- Jó, inkább hagyjuk a témát, tudom hogy hova akarsz kilyukadni. 3 hónapja vagyok itt, és már mindenki ezt kérdezi. Majd.
- Oké, rendben. Hiányzik Lisa.
- Tudom Dave, nekem is. És a pici Charlott. Na, de inkább folytatom. Valami ütőset akarok. Ötletek?
- Nem lenne jó egy olyan dal, amivel megmutatod magad, vagy olyan amivel elmondod hogy megérkeztél, mindenki figyeljen?
- De. Van is egy ötletem.
Ekkor Tommy tiszta vörös arccal lépett be a szobába.
- Hát te? Cékla vörös a fejed.
- A kis barátodat most világosítottam fel a női ügyekről, amit neked kellett volna megtenned.
- Ahaa. - kis nevetésbe kezdtem.
- Soha többé ilyet. Soha. - mondta Tommy.
- Ugye, azért értette a dolgot? - kérdezte Dave.
- Szerintem igen, nem olyan hülye ő.
- Megint jósolok. Jövőre ott leszel a Grammyn. - jelentetti ki Dave.
- Szerintem most is ott lesz 3 nap múlva, hiszen díjátadó leszek és kell egy partner. - mondta Ad, aki lassan felsettenkedett anélkül, hogy észre vettük volna.
- És én lennék a partnered? - kérdezte.
- Nem, Tommy. Majd ráadom a barna színű parókát, kicsit kisminkelem és gyönyörű rövid szoknyát fog felvenni. Még szép, hogy te!

18. Rész - Eberéknél

Nehezen felbicegtünk, Becky ideges volt. Letettem magam, hogy pihenjek a laptoppal természetesen.
- Mondanom kell valamit. - komoly fejjel nézett rám.
- Hallgatlak. Mi a baj?
- Maria kirúgott.
- Mii? Mit csináltál? - kérdeztem.
- Hát tudod...
- Nem tudom. Ezért kérdeztem.
- Van egy banda, aki a a  farmokat járja. Egész jól össze is barátkoztunk.
- Ez eddig nem baj.
- Többször voltak nálunk a házba, buliztunk párszor. Aztán megkérdezték, hogy nem akarok-e csatlakozni hozzájuk. Ezt Maria meghallotta. Persze azt mondtam hogy nem, mivel egy csomó olyan dolgot csinálnak ami miatt börtönbe is kerülhetnek. De nem várta meg a válaszomat, hanem elment és a múltam miatt úgy gondolja, hogy a válaszom az 'Oké, benne vagyok'
- Értem. Van még valami?
- Van... 2 nap múlva tüzet csináltak a silós tartályoknál és felrobbant. Maria a legelőn én pedig a silótól nem messze. Azt hitte én voltam és nem hisz nekem. Elküldött és ne akard hogy vissza menjek. Úgy is el akartam jönni.
- Felrobbant? Hülye barmok.
- Tényleg nincs hozzá közöm. Már nem vagyok olyan, mint akkor.
- Tudom. Nyugi. Biztos nem akarsz vissza menni? - kérdeztem.
- Ezer százalék. Kell egy kis nyüzsgés. Hiányzott a nagyvárosi élet. Meg te is. Robbal meg szakítottam, szóval jó is hogy eljöttem.
- Megértelek. Ide adod az innivalóm? Köszi. Alszok egyet.

Délután 1:40

A délelőtti szunyóka déli alvássá húzódott el. Mire felébredtem Adam ott csücsült mellettem az ágyon.
- Dél van csipkerózsika. Beszélnünk kell.
- Valami rosszat csináltam? - kérdeztem, majd felültem.
- Nem, dehogy. Nekem és Tommynak ma New Yorkba kell repülnünk, a holnapi koncert miatt.
- Akkor vigyáz rám Beck.
- Nem nem. Ő az esti géppel megy haza a cuccaiért. Csak holnap este jön. És mi is.
- Értem. Akkor egyedül maradok.
- Nem. Nem hagynálak egyedül.
- Akkor? - kérdeztem.
- Mész a szüleimhez. Neillel el fogsz szórakozni, amilyen hülye szokott lenni velem, veled se fog kivételezni.
- Nem akarok a szüleid terhére lenni.
- Nem leszel. Mindent elintézem. Ebéd után megyünk, elviszlek.
- Szuper. Legalább megismerem apukádat is közelebbről. - mondtam. Lementünk az ebédlőbe, Tommy kaját csinált. Ezt az egy dolgot nem hittem volna. Ő főz? Vicces, megnéztem volna. Ebéd után összepakoltam, majd elindultunk. Adam szülei egy nagy kertes családi házban laknak, fent észak Hollywoodban. Gyönyörű kert és nagy medence, a kilátás pedig tökéletes. Mikor megérkeztünk, épp hogy ki tudtam szállni a kocsiból. Még mindig nagyon fájt az oldalam. Eber, Ad apukája nyújtotta nekem a kezét, majd ő segít kiszállni. Elmosolyodtam. Nagyon kedves volt tőle.
- Vigyázzatok ám rá... - szólt Adam.
- Nem lesz semmi baj. Holnap pedig megyünk az orvoshoz. Nem felejtettem el. - mondta Eber.
- Ajj.. pedig bíztam benne.
- Mennünk kell. - jelentette ki Ad, majd beült a kocsiba, mire megfordultam.
- Héé... ennyi? Beülsz és el is gurulsz a kocsival? És én? - kérdeztem.
- Ööö... - hihetetlenül aranyos fejjel nézett rám. Odasétált, megvolt a búcsú csók. Visszament a kocsihoz majd elmentek.
- Kapsz egy külön szobát, hogy tudj pihenni. Leila épp főz, Neil meg ahogy látom videó játékokkal játszik.
- Akkor szerintem csatlakozok hozzá, már ha megengedi.
Eber bekísért, leültem Neil mellé játszani. Két órán át Marioztunk, persze mindig ő nyert. Bekapcsolta a TV-t, egyből a napi Sztárhírek jöttek be. Az első hír, Gaga zöld cipője volt. Na, mondom jó ég. Ot röhögtünk, mikor már nem tudtam min. Megláttam magamat a képernyőn, 'Zoe életveszélyben' címmel.
- Nem is vagyok életveszélyben. Csak meglőttek. Mit kell parázni. - fűztem hozzá. A sok paparazzó fotói és videói mind bekerültek a műsorba. A műsorvezető elmondta, mit kell tudni a Leoval közös kapcsolatomról. Elmondtak mindent, hogy mi történt, nem tudom hogy jutott a fülükbe, biztos ő volt az.
- Kapcsold ki! Hallod, kapcsold már ki!! - parancsoltam. Leila odajött, próbáltam megnyugodni, nem túl sok sikerrel.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Leo kitálalt a médiának. Az.
- Legalább ebből csak neki lesz baja. - mondta Neil.
- Tudom, de most akkor mindenki ezen fog rágódni. Még jó, hogy nincs telefonom. Ajj, azt is venni kéne.
- Majd mindent megoldunk. Először is gyógyulj meg, ráadásul egy hét múlva klippet is forgatsz.
- Tudom Leila...

Este 8:58

Késő esti hamburger sütés a kertben. Imádom. Lassan Leila Olyan lesz nekem, mint anyukám volt. Eber mesélt nekem Ad gyerekkoráról, amiket talán még nem tudok. Nézegettünk fényképeket, egész véletlenül nálam is volt egy fénykép album a családomról, úgy gondoltam megmutatom nekik, ismerjék meg ők is a szüleim. Apámról nem találtak képet, ezért jött a kérdés. Mi van vele?
- Nem tudom. Öt éves koromban ott hagyott minket. Valahol Kanadában van. Többet nem tudok és nem is szeretnék. Nem bánjátok ha lefeküdnék?
- Nem, dehogy. Felkísérlek. Megint lépcsők. - Neil segített felmenni, megmutatta a szobámat, ami még régen Adamé volt. Körbenéztem és lefeküdtem.

Másnap reggel Leila keltett, vár az orvos.
- Nem megyek. - fogtam a fejem.
- Ne csináld... kelj fel.
- Utálom az orvosokat.
- De Davet ismered.
- De utálom ha orvos. - nevettem.
- Na jól van, gyere szépen.
- Ha sikerül kimásznom innen, megyek, de ígérd meg.
- Mit? - kérdezte.
- Nem hagysz ott. Vele. Egyedül.
- Jól van, csak siess.
10 perc múlva a kocsiban ültünk. Sose szoktam ilyen hamar felébredni a kómás állapotomból. Nem is voltam fáradt, csak Adamre éhes. Fél napja ment el, de már nem bírom nélküle. Úgy volt, hogy csak Leila és én megyünk, de csatlakozott Neil is, azt mondta, Majd ő elintézi a kíváncsiskodókat, ahogy anno Adamnél is. Elég hatásos módszere van, sikerül fotók nélkül megúszni az egészet. Fel lifteztünk az emeletre, Dave már várt.
- Ki szedjük a varratot.
- Mimimi??? Hozzám ne érj. - mormogtam neki.
- De nem maradhat ott. - mondta.
- De igen is ott maradhat.
- Ne, dőlj hátra. Nem fog fájni. - nyugtatott meg.
- Na ilyenkor utállak.
Dave neki is látott, szemeimet nagyra nyitottam. Még hogy nem fáj? Legszívesebben sikítottam volna.
- Kész vagy már? Nem bírom tovább. - kérdeztem.
- Igen. Ugye hogy nem is fájt?
- Úgy nézek ki mint akinek nem fáj? - már majdnem bőgtem, iszonyatosan rossz volt.
- Ne haragudj.
- Tudod, hogy nem bírom a fájdalmat. Ismersz, nagyon jól.
- Tudom. Mehettek is. Holnap nem kel jönni, majd utána. Viszont majd meglátogatlak ha Adam itthon lesz.
- Majd nem engedlek be a lakásba. - mondtam közben kisétáltunk az ajtón.

17. Rész - Otthon, édes otthon

Hajnal 5:12

Adam a folyosó egyik végéből a másikba járkált Beckyvel. Tommy Leilával beszélgetett, mikor Dave oda ment hozzájuk. Ademék odarohantak.
- Mi van vele? - kérdezte Ad.
- Először is nyugodjatok meg.
- Mégis hogy szeretnéd? - kiabált Becky.
- Meggyógyul. Most alszik. A golyót nehezen, de ki tudtuk venni és nem sérül meg semmilyen másik szerve.
- Ugye, bemehetek?
- Igen, de csak te és Beck. Ne keltsétek fel.
- És én?
- Tommy, mi szépen hazamegyünk és reggel visszajövünk. - jelentette ki Leila.
Dave elkísérte őket a szobámig, Tommyék pedig hazamentek.
- Jajj, te lány. - nézett rám Becky, majd odasétált.
- Csak halkan.
- Nem mész haza? Fáradt vagy. Én bírom, most fogok felkelni Ausztráliai idő szerint.
- Nem. Itt a helyem.
Adam megfogta a kezem, válaszul megszorítottam az övét.
- Zoe!
- Szia neked is. - elnyomott hangon mondtam, fáradtan néztem Adamre.
- Most már minden rendben, meglátod.
- Fáradtnak látszol. Menj haza. - megkértem Adamet. - Beck itt marad.
- Dehogy megyek, ne hülyéskedj.
- Jó, de szedd el a kezedet a hasamtól, így is fáj.
Becky elment szólni Davenek. Adam pedig elmondta mi történt és hogy Leot még mindig keresik.
- Adtam fájdalom csillapítót, reggel nyolckor jövök még. Megnézzük, hogy hogyan gyógyul a seb.
- Jajj ne, Dave. - hisztiztem.
- Nyűgös vagy, aludj. Ti meg hagyjátok.
- Nem vagyok az. Csak fáradt vagyok. 8 órát bujkálni egy erdőben...
- Elég lesz Zé. Ez még ráér. - parancsolt rám Ad. Ahogy kimondta, már aludtam is.

Reggel 7:54

Leila megérkezett, hozott ruhát és cuccokat, amik kelleni fognak. Főzött finom levest, hogy később ne haljak éhen. Adam az ágyamra hajtotta a fejét, és így aludt. Fel se lehet kelteni.
- Igen, és én vagyok az álmos. - közbe Ad haját simogattam.
- Hogy van a kisasszony? Látom Adam kényelmesen alszik - kérdezte Eber, Adam apukája, majd röhögni kezdett.
- Hát... nem túl jól. Nekem a nevetés most nem megy.
- Az a lényeg csajszi, hogy itt vagy és nem Leonál. - mosolygott Beck.
- Nem akarsz hozzánk költözni? Nincs senki nőnemű 23 éves lány, aki a barátnőm lehetne. - kérdeztem.
- Ha elférek nálatok, miért ne?
És megérkezett Dave, amitől rettegtem. Nem szeretem az orvosi oldalát, így meg olyan fura, hogy tíz éve ismerem.
- Hooo, mit látok. Adam bealudt. - csodálkozott.
- Igen, de fel kéne kelnie. - bökdöstem Ad fejét. Tommy megfogta és felültette.
- Ohh... jó reggelt. Bocsi, elaludtam.
- Mondtam, hogy menj haza....
- Na, szeretném ha mindenki kifáradna, megnézem a beteget. - parancsolta Dave.
- Ne hagyjatok egyedül vele. - hülye arcot vágva könyörögtem.
- Zoe, nincs vita.
Ezzel mindenki kisétált. Dave hosszasan tanulmányozta a gyönyörű sebemet, átkötötte.
- Haza akarok menni. - panaszkodtam.
- Én kiengedhetlek. De pihenned kell és minden nap vissza kell jönnöd.
- Nem bánom, de az ágyamat akarom meg a laptopom.
- Rendben. Két óra múlva mehetsz. Holnap tízre gyere be. Végeztünk. Ugye, hogy nem volt olyan rémes?
- Mivel van bennem egy tucat fájdalomcsillapító, aminek mindjárt nem érzem a hatását.
Dave behívta a többieket, közöltem a jó hírt, hogy ma hazamegyek. Kicsit kételkedtünk, hogy hogy fogjuk megoldani a visszajárásokat, mivel Adamnek elég sok ideje elmegy az új album miatt. Kitaláltuk, hogy majd Becky és Tommy vigyáznak rám, Leila és Eber pedig majd néha-néha átnéznek, hogy minden rendben van-e.
- Hoztam ruhát Zoe, itt vannak. Remélem jók lesznek. Nem akartam szoros nadrágot, ezt találtam. Öltözz át. - lerakta a ruhákat Leila az ágy szélére.
- Először fel kell álljak.
- Várj, segítek. - nyújtotta kezét Adam. Sikeres átöltözés után, le kellett üljek, nem bírtam állni.
- Fáj.
- Tudjuk.
- Meghoztam a papírokat, szabad vagy Zoe. Aztán csak óvatosan és holnap tízre jössz. - papírokkal a kezében jött be Dave.
- Na végre. Csak bírjak elsétálni a kocsihoz. Ugye nincsenek kint fotósok vagy újság írók?
- Talán csak az utcán. - közölte Ad.
- Szemüveg, baseball sapka. Hiányolhatatlan holmik. - felvettem, majd elindultunk. Ki gondolta, hogy a fotósok megtalálják a kocsinkat és előtte vernek tábort, csak hogy pár kép készülhessen rólam? Ilyen még nem jutott eszembe, de ők mindenre képesek.
- Nee, lépcsők. - nyafogtam.
Adam felkapott az ölébe, majd elvitt a kocsihoz.
- Ne szoríts annyira.
- Még itt is panaszkodsz? Ha nem szorítalak leesel. - nevetett.
Beültünk a kocsiba, hazamentünk. A garázs előtt megint meg kellett állni a kocsival.
- Megint buckák. Lassan.
- Igyekszem. - mondta Leila. Ő vezette a kocsit, egész jól kikerülte a kis buckákat. Az oldalam még mindig rettenetesen fájt és a kis emelkedőkön még jobban. Kiszálltunk a kocsiból, Becky segített. Már be is pakolt a szobájába. A nappaliban ücsörögtem a kanapén, mikor Neil feltette kérdését:
- Zoe, mikor leszek nagybácsi? - majd leült mellém.
- Khmm.. - nagy barna szemeimmel ránéztem. - Mit kérdeztél? Tudod, rosszul hallottam.
- Nem nem. Ezt jól hallottad.
- Úgy nézek ki, aki most jól van és nem bánja ha megnő a hasa mikor most műtötték? Mert szerintem nem.
- Akkor majd majdnem egy év múlva is megkérdezem. Jövőbe látok.
- Haha, persze öcsikém. - nevetett Ad.
- Nem megyünk haza? Később visszajövünk. - kérdezte Eber.
- Menjenek nyugodtan, elleszünk. - mondta Beck.
- Tegeződjünk inkább. - kérte meg Eber Beckyt.
- Rendben. Da csajszi, Neilnek igaza van. Egy évet jósolok nektek.
- Ne kezdd már te is Beck!
- Jól van na. Bepakoltam a szobámba. Köszi, hogy maradhatok.
Adam kikísérte Neiléket, behozta a postát, mikor jöttek a rendőrök. Megtalálták Leot, öt év börtönt kap.
- Öt év nyugalom. Ha kiengedik megint megkeres. Ez így nem lesz jó. A klip forgatás pedig egy hét múlva lesz.
- Szerencsédre nem kell táncolni, csak szinte ülni. - mondta Ad.
- Igen. Csak sokáig fog tartani a forgatás. De ti ott lesztek.
- Még szép. lemegyek a boltba, veszek kaját. Sziasztok.
- Fel kéne jutnom a lépcsőn a szobámig. Tommy!! - kiabáltam.
- Itt vagyok. Hallottam. Segítek. Gyere.
- Ohh, köszi. De a saját lábamon szeretnék felmenni. Köszi.
- Óóo.

16. Rész - Összetörve

Este elindultunk a vidámparkba. Minden világított, a hullámvasút, minden.
- Húúha. Ezt nevezem én vidámparknak. - csodálkoztam.
- Mire karunk először felülni? - kérdezte Ad.
- Hát... a nagyon magas dolgokat inkább hanyagoljuk. Tudod mi volt a repülőgépen...
- Legyen a hattyús vizes csúszda. - ajánlotta fel Tommy, és mivel nem volt magas, csak vizes ki is próbáltuk. Ezután jött a körhinta, amit ki kellett hogy próbáljak, kiskorom óta arra vágytam.
- Húúúh... kicsit elszédültem. - már alig álltam a lábamon.
- Mehetünk? - kérdezték.
- Várjatok még egy picit. Elszédültem. Uhh. Fáj a fejem.
- Nem mi akartunk dupla körre menni....
- Jó ha tudod, tíz perc múlva zárás. Menjünk.
- Add a kezed, mert neki megyek valaminek. Még jó hogy nem ettem előtte semmit.
Sikeresen kiballagtunk a vidámparkból. Még a kocsiban elaludtam, így mikor felkeltem a nappali kanapéján voltam.
- Fél három múlt. Fáj a kezem és éhes vagyok. Sötét van.
Sikerült összedobnom egy szendvicset, gyorsan meg is ettem. Igyekeztem nem felkelteni a fiúkat, de valami leesett az író asztalról és akkorát sikítottam hogy az egész város felkelt rá.
- Mi az, mit ordibálsz?
- Ott...ott van valamit.
- Dehogy is... figyelj, megnézem. - mondta Tommy, majd a szoba ajtó elé ment, felkapcsolta a villanyt és elkezdett kiabálni.
- Egééér!
Tommy felállt a kanapéra, le se jött onnan míg meg nem fogtuk.
- Tommy... - nézett rá Ad. - Csak egy egér.
- Jó, de akkor is. - Tommy még mindig nyavajgott.
- Na, jól van. A lényeg, hogy most már a vendégünk házon kívül van. Aludjunk. - mondtam.
- Jajj... holnap ebédre megyünk a szüleimhez. Végre megismered őket még jobban.
- És ha nem tetszem nekik?
- Fogsz, ne aggódj.
- Gyerekek én berezeltem... nem aludhatok most a ti szobátokban, vagy dolgotok van? - kérdezte Tommy.
- Óóó.. a földön jó lesz? - kérdeztem.
- Hát...
- Jó, de Adam az enyém, ez annyit jelent hogy én alszok középen és Nem csinálunk belőle redszert, akármi is legyen.
- Ez furi lesz... - nézett rám Ad.
- Tudsz ellenállni a cuki fejének? - nevettem.
- Miért én nem vagyok cuki? - mosolygott.
- De. Te cukibb vagy.
- Tudtam! - nevettünk.
Felmentünk a szobába, Tommy is szépen össze pakolta a kis cuccait. Megbeszéltük, hogy én leszek középen és hogy nem fog horkolni. Bár azt se tudom hogy horkol-e.
- Nem nyomunk össze? Mert ha igen, lelökhetjük Adamet. - kapálózott Mr. T.
- Mernél engem lelökni...
- Aludni szeretnék. Köszi. Szedd le a kezedet a hasamról Tommy.
- Óóó...
- Hé! Zoe az enyém. Biztos ne cseréljünk helyet, hogy én legyek középen?
- Persze, hogyne... nem próbálom ki, milyenek vagytok rossz fiúkként.
- Jól van na. Puszi. Pacsi. Jó éjt.
Annak ellenére, hogy komoly szabályokat osztottam ki, mint pl.: a nincs fogdosás, tapizás, horkolás, a takaró elvétele pedig tilos, szinte az egyiket se tartották be. Tommy felém fordulva, keze a hasamon. Adam is felém fordulva, csak ő bal oldalról. Legalább senki nem horkolt.
- Tommy legközelebb nem alszol itt. - szóltam.
- Nem csináltam semmit. Ad még alszik?
- Dehogynem. És igen. Nem ajánlom hogy fel ébreszd. Nem tudott elaludni. Inkább menjünk le. Csak átöltözöm.
Tommy kisétált én pedig felöltöztem. Ad még mindig aranyosan aludt, nem volt szívem felkelteni. Mostanában amúgy is elég fáradt és még csak 8 óra múlt. Lementem enni. Csörgött a telefon. Idegen, egyenlőre ismeretlen srác hívott fel, torzított hangon.
- Zoe! Emlékszel még öt éve? Nem felejtettem ám el. Találkozunk még.
Pánikba estem, eldobtam a telefonom, majd elbőgtem magam. Adam ekkor már lent volt, látta rajtam, hogy valamit nem mondtam el neki, de ez a valami, a sötét időszakomból van. Még mindig csak sírtam, közbe megérkezett Leila is.
- Zéé... kérlek mondd el mi a baj. - kérte Ad.
- Neem! Hagyjatok!! - sírva felrohantam a fürdőbe és bezárkóztam.
- Ezt nem értem. Mi baja van? - kérdezte Leila.
- Ne haragudj rá, nem tudom mi lehet. Fel hívom Beckyt.

Ausztrália, hajnali 3:00

Békésen aludtam mikor a telefonom megszólalt. Kikászálódtam az ágyból és felvettem.
- Ki az? Melyik barom hív ilyenkor?
- Ööö... Adam vagyok. Lenne egy pici vagy inkább nagyobb problémánk.
- Ohh.. szia. Mi a baj?
- Nem tudom, ezért hívlak. Tudom, hogy valamit nem tudok Zoeról.  Nem mondta el.
- Pontosabban?
- Felhívta egy ürge, azt mondta hogy nem felejtette el ami régen volt és hogy találkozni fog vele.
- Jajj...
- Mi az? Beck, kérlek segíts!
- Ha Zoe nem mondta el, akkor én nem akarok beleszólni. De, 16 éves korába volt egy 19 éves srác, akit Leonak hívnak. Kavart Zoeval, de Zé ezt nem akarta ezért nem hívta többé.
- Ennyi? - kérdezte Ad.
- Sajnos nem... ezután délutáni suliba járt, és mindig este 9 körül ért haza. Egyik nap viszont a rendőrségen találtuk. Leo bosszút akart rajta állni. Annyit mondok még, hogy a srác két évig volt börtönben. Vigyázzatok vele.
- De hogy került a rendőrségre?
- Umm... ne mondd el neki, hogy elmondtam, várd meg míg neked is ő saját maga meséli el a sztorit. Szóval Leo megerőszakolta. Ekkor megint összetört, tükörbe se mert nézni. Ki se mozdult a lakásból. Előkerültek a drogok és az ital. Szerencsére sikerült leszoknia róla. Kérlek nagyon vigyázz rá. Ne engedd egyedül sehova.
- Rendben. Köszi, sokat segítettél.

Los Angeles 10:10

A fürdőszobában sírtam. Néhányszor felálltam és a tükörbe néztem, próbáltam magam meggyőzni arról, hogy nincs semmi baj. Minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Ahogy belenéztem, láttam magam mögött Leot. Elborzongtam a látványtól, bele se merek gondolni, mi lesz ha megtalál, mert biztos hogy megfog. Újra leültem a földre és előröl kezdtem mindent. Ad, Leila és Tommy az ajtóban ácsorgott. Rám vártak. Adam finom hangon szólítgatott. Csak néztem előre, nem tudtam mit csináljak.
- Zoe, nem tudom mi a bajod, de biztos vagyok benne, hogy megoldjuk.
- Ezt nem tudod!
Kinyitottam az ajtót. Megint apró kis darabokra lettem törve. Újra a padlón, mint akkor. Rájuk se néztem, lesétáltam a konyhába a telefonomért. Rátapostam. Apró darabokban hevert a földön.
- Majd veszek egy másikat. - néztem a földre, dühösen.
- Mindent meg lehet oldani, Zoe. - bíztatott Leila.
- Na jól van... Leo. - a könnycseppek újra kigördültek a szemem alól. - Ő az, aki felhívott. Ennyi elég lesz. Majd később jön a többi... ha lesz hozzá bátorságom.
Leila odasétált hozzám, átkarolt.
- Csak nyugodtan. Mi majd segítünk.
- Ezen már nem lehet. 16 évesen rontottam el.
Valaki kopogott az ajtón. Szerencsére csak Neil jött, hogy haza vigye Leilát. 10 perc múlva, ugyan olyan rémülten ültem a kanapén mint az előbb. Nem tudtam, hogy valaki figyel engem...
- Itt, lepihenek ha nem baj.
- Rendben, addig fent leszünk.
- Oké.
Ahogy Adamék felmentek, alig hogy lecsuktam a szemem egy ismerős kezet találtam a szám előtt, és a srác azt mondta hogy ne szólaljak meg és pisztoly van nála. Egyből tudtam hogy ki ő. Egy árva hangot nem mertem kiadni, csak a könnyek jöttek ki belőlem. Szépen lassan, hangtalanul a kertbe vitt, ott a kis kapunk kimentünk, ott állt a kocsija. Leütött. Legközelebb már csak egy pincében ébredtem fel.