22. Rész

- Szóval, mit is akarsz holnap? - kíváncsiskodott Beck.
- Nem mondom el.
- Naaa.
- Nem lehet. Meglepetés lesz.
- Hát jó... majd Zoe biztos elmondja.
- Na, ő biztos hogy nem.
- Jól van akkor. Légyszi, légyszii. - könyörgött Beck.
- Nem. Aki kíváncsi, hamar megöregszik.
- Akkor várok holnapig.
- Okos kislány. - Tommy kacsintott, majd elsétált.

Hajnal, 1:23

A többiekkel otthon ültünk a kanapé előtt a padlón. Adam és Tommy egy pohár alkoholt sem ivott, míg én és Becky amit csak találtunk mindent lehajtottunk, pedig nem szokásom inni.
- Nézd, nézd!! Madarak! - kiabálta Beck.
- Hol? - kérdeztem.
- Óóó, már elmentek. Ott voltak az asztalon, melletted.
- Szomjas vagyok. Ott van az asztalon egy szép üveg. - panaszkodtam.
- Mi van benne? Érte kéne menni.
- Nem érem el... - kinyújtottam a kezem és nevettem. Mikor már majdnem sikerült, Adam elém állt.
- Ezt szeretnéd? - kérdezte Ad.
- Azt bizony. Add ide kérlek.
- Zoe. Nem!
- Azt mondta hogy nem? - kérdezte Beck és nevetett.
- Ti aztán kiütöttétek magatokat. - szólt Tommy.
- Nem is. Fel kéne állni. Éhes is vagyok. - kába fejjel mosolyogtam. Adam felkapott és felvitt a hálóba, közben azt mondogatta, hogy 'Majd reggel meglátod az eredményt'. Mikor felvitt, rövidke 10 perc alatt már aludtam is. Nem lehetett felkelteni.

Reggel 9:30

Kikászálódtam az ágyból, lementem a konyhába Adamékhez. Mindenki ott ölt az asztalnál, csak én fogtam a fejem és panaszkodtam, hogy rosszul vagyok. Még Becky teljesen jól nézett ki, mintha semmit se ivott volna.
- Jó reggelt. - mondták.
- Kell reggeli? - kérdezte Beck.
- Nem, mindjárt elhányom magam. Hogy csinálod?
- Mit?
- Hogy semmi bajod nincs.
- Tudhatnád már, annyiszor volt már ez. Sok kaja.
- Jajj nem, szóba se jöhet. - csak fogtam a fejem és feküdtem a TV előtt. Adam odajött.
- Ezt idd meg.
- Mi ez? Nem akarom.
- Zoe, idd meg!
- Nem.
- De makacs vagy. Nálam bevált módszer, biztos jó lesz neked is.
- Ümm... legyen, hiszek neked. - megfogtam a poharat, amiben valami zöld színű trutyi volt és egy húzásra megittam az egészet. A felénél azt hittem, visszajön az egész, az íze a spenótéhoz hasonlított.
- Ez mi volt? Szörnyű az íze...
- Inkább nem mondom el. Azonnal visszajönne az összes.
- Akkor te hogy iszod meg?
- Nehezen.
- Ahh, még mindig érzem az ízét.
- Tanulság? Legközelebb nem iszol olyan sokat. Remélem...
- Ígérem Adam bácsi.
- Jól teszed. Velem is előfordul, de igyekszem.
- Zoe, címlapon vagy Gagával együtt. - mondta Beck.
- Jajj, nem. Nem érdekel.
- Te tudod. Az újság viszont téged véd.
- Annak örülök, de most senki ne fárasszon le ilyen dolgokkal. Szeretnék egy nyugodt vasárnapot. Adammel. Ti is menjetek valahova. Holnaptól stúdiós hetek jönnek.
Tommy és Becky el is mentek a viziparkba, ahova Beck mindig el akart menni. Adam leült mellém és megölelt. A telefon is mindig jókor szólal meg. Annyira nem akartam felvenni, jó volt ott Ad mellett a kanapén. Kimásztam és megkerestem, hogy hol is lehet, a kiadós buli után ki emlékszik már rá, hogy hova tette? Mindenhol megnéztem, sehol nem találtam és még mindig csörgött. Mi lehet ilyen fontos? Ezt kérdezgettem hangosan. Sikerült megtalálni a konyhapult alatt. Nézegettem jobbra-balra, vajon hogy került oda. Felvettem, láttam, hogy fontos lehet. A stúdióból hívtak. Miután letettem a telefont, örömömben ugrálni kezdtem. Adam nem tudta mi az, így faggatózni kezdett.
- Mondd már el!
- Holnap! Holnap!
- Mi lesz holnap? - kérdezte.
- Nem leszek itthon délután kettőkor.
- Hát hol leszel? - kérdezte.
- Én a Youtube-nál, te meg itthon fogod kuksizni a Twitterem. Holnap kiadjuk a klippet! - mosolyogtam.
- Na, végre. Mindenki erre vár. Nem megyünk el a kis kávézóba? Veszünk valami finomat.
- De! Mehetünk.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Alig tíz percnyire van a kávézó, de Adam akkor is kocsival megy. Arra gondoltam bicikliznünk kéne. De inkább majd később közlöm vele a hírt, most sütizünk. Megérkeztünk, rendeltünk forrócsokit és még pár dolgot. Adamnek el kellett mennie, hívták. Épp fizettem, mikor a pénztáros és még páran odajöttek hozzám aláírást kérni, ez idő alatt pedig kirabolták a boltot. Alig fél óra múlva a rendőrségen kötöttem ki, ugyan is a rablót elfogták és azt állítja, hogy én is benne voltam, mert én tereltem el az emberek figyelmét. Felháborodtam. Persze a srác még mindig állította, hogy közöm van a dologhoz. Mondtam a rendőröknek, hogy hívják fel Adamet, ő majd tisztáz engem. Nem volt könnyű elérni. Két órán át nyomorogtam egy cellában és járkáltam körbe körbe. A fejemet fogtam, mikor egy nő megszólított.
- Téged drága, miért hoztak be?
- Állítólag benne voltam egy rablásba.
- Állítólag? Persze. Én pedig állítólag taxi sofőrt vertem. Tudod mikor hiszem el...
- Nem kell elhinni.
- Hééé, téged ismerlek! Te vagy a Zoe! A hírnév miatt nem fognak csak úgy kiengedni, nehogy azt hidd.
- Hagyjál már.
Ekkor odalépett az egyik őr, kiráncigált és elvitt Adamhez.
- Na végre. Ez itt maga a pokol, ne tudd meg! - mondtam.
- De tudom...
- Ö, bocs. Segíts kérlek, nem csináltam semmit.
- Tudom, de a srácot kell rávenni arra, hogy mondja el az igazat.
- Ha rajta múlik, soha nem mondja el.
Már nagyon ideges voltam, mikor közölték, hogy a srác elmondta az igazat, de csak egy óra múlva mehetek haza. Rengeteg papírt és mást kellett aláírni. Az egy órából rögtön 3 lett. Megjött Leila, hogy segítsen, van itt ismerőse. Miután sikeresen szabaddá nyilvánítottak, hazamentünk és a kocsiban az egész utat végig panaszkodtam. A srác egyébként egy megszállott rajongóm, egy HeartBeat.
- Csak egy sütit akartam enni és fizetni. Nem igaz, hogy mindig velem történnek ilyenek. Gagának és a többieknek miért nincsen ilyen problémájuk? - kérdezgettem.
- Nyugodj meg Zoe, túl vagy rajta. - nyugtatott Leila.
- Soha többé nem megyek ilyen helyre!
- Hogy, amikor vásárolni csak kell és fél év múlva emberek milliója szeretne a közeledbe jutni. - mondta Adam.
- Ooo, hogy a... Jól van. Hazaértünk! - jelentettem ki. Kiszálltam a kocsiból, mérges fejjel léptem be a lakásba. Zommy a TV-t nézte, Becky pedig olvasott.
- Hát ti? Azt hittem falni fogjátok egymást. - mondtam.
- Tudod, ez nekünk nem menne. Én egy TomCat vagyok és brutálisan jó, hogy ismerhetem Tommyt. - mondta Beck.
- Én pedig maga a TomCat vagyok. - mosolygott Tommy.
- Ööö... oké. Pedig olyan jól kijöttök egymással.
- Jóban is leszünk, de ebből nem lesz szerelem! - mondták.
- És te? Mérgesnek tűnsz. - kérdezte Tommy.
- Hát gyerekek, ez egy hosszú történet.