- Örülök, hogy magadtól elmondtad. Vedd le a kapucnid.
- Ahogy akarod...
Ahogy levettem, rádöbbentem hogy miért piros egy kicsit a víz. Valószínűleg azért látszott Adam arcán rémület, mikor belépett. A drága hölgy gyűrűje egy szép hosszú vágást hagyott nyomul az arcomon, a-mellet hogy a keze nyoma is gyönyörűen ragyog ott.
- Nem megyünk ki? - kérdezte Adam. - Hideg a víz. Nagyon.
- Nekem mondod? Itt ücsörgök több mint egy órája és fáj ez a hülyeség az arcomon. Fázok is. És én nem vagyok sziklából, hogy...
- Hogy ne törj össze, hanem egy érzékeny lelkű lány vagy, akinek ez a gyenge pontja. Tudom, pedig soha nem beszéltél erről. - folytatta Adam a félbehagyott mondatomat. Adam szemébe néztem.
- Mondtam már, hogy szeretlek? Nem is tudnám, mi lenne velem nélküled. Még mindig a farmon rostokolnék és idegbetegként rongálnám a kerítést, csak azért, mert nem bírnám tovább az életem. Te itt vagy nekem és segítesz. Szeretlek. - bőgtem el magam, majd oda mentem hozzá és megöleltem. Egyre jobban fáztam, már remegtem. Adam kiszállt a kádból, kinyitotta az ajtót. Csak annyit mondott, ne aggódjak, túl leszek rajta és mindenkinél jobb leszek. Odajött, felemelt és bevitt a szobába. Átöltöztem és rettenetesen rázott a hideg, belázasodtam. Adam megnézte az arcomon lévő - szerintem kicsi - karcolást. Rakott rá egy szép nagy sebtapaszt is, Tommy pedig csinált teát. Ad mellettem ült a sötét szobában, már majdnem aludtam.
- Látod, te kis buta? Ezt teszi egy kád hideg víz. - mondta, majd ideadta a gyógyszert.
- Látom.
- Legközelebb csak mond el, mi a baj és megoldjuk. Ne csinálj ilyen butaságokat, kérlek. Ígért meg.
- Megígérem.
- És most mit akarsz? Mit csináljunk? - kérdezte.
- Semmit nem tudunk tenni, senki nem hinne nekem. Csak be tudom bizonyítani, hogy igen is, ott a helyem. De inkább hagyjuk, most nem érdekel, csak az, hogy az a nő, hogyan lehet ilyen....
- Nem hagyhatod úgy és nem hagyhatod abba most.
- De-de.... nincs rosszabb ennél.
- Kell neked egy kis önbizalom, meg egy nagy alvás. Nem te mondtad, hogy be akarod bizonyítani?
- Mit? - kérdeztem.
- Hogy jobb vagy nála és mindenkinél. Bízz magadban, tudom, hogy sikerül. Neked is tudnod kell. Holnap pedig majd beszélek Mark-al.
- Ahogy gondolod, de akkor megint jönni fog, hogy veled intéztetem el a dolgot és még sorolhatnám...
- Aludj! - parancsolta Ad, miközben mutogatta nekem azt az aranyos kis arcocskáját. Nem lehet neki ellenállni, úgy is álmos voltam. Na meg ideges. Adam mellém feküdt, felé fordultam és megöleltem. A lázam szerencsére hamar lement, majd meglátjuk mi lesz belőle holnap. Egész éjjel csak gondolkoztam. Több mint öt hónapja, minden nap stúdióba járok, rengeteg anyag lett felvéve, csak össze kell rakni és ki kell adni a lemezt. Miért adnám fel egy irigy nő miatt az álmom?
Reggel 8:30
Felkeltem, kinyitottam a szemem és Adam kukucskált rám. Oldalra fordulva, fejét a kezével támasztotta. Ahogy megláttam, majdnem elolvadtam. Nincsenek rá szavak, hogy milyen fejet vágott.
- Mi,mi az? - kérdeztem.
- Semmi. - húzta a száját,majd válaszolt. - Gyönyörű vagy.
- Ohh, persze. Ne túlozzunk.
- Ahogy akarod, akkor is szép vagy. Én már csak tudom.
- Jól van, akkor neked elhiszem. Nem megyünk le? Forró teát akarok.
Felöltöztem, a lázam is lement szerencsére. Adam előre ment, én pedig tettem egy kis kitérőt a fürdőszobába. Beléptem és elő akartam szedni a pult fiókjából a hajgumikat. Meg is találtam egy nagy kígyó kíséretében. Csak sikítottam egy nagyot, mire Tommy felrohant.
- Mi a baj? Mi lett az arcoddal? Azért még nem kell sikítani, csak egy kis vágás. - motyogta.
- Nem Tommy, nem azzal van a baj, hanem azzal, hogy egy nagy zöld kígyó van a fiókban.
- Ó, hát megvan. Köszi. Gyere kicsikém. - Tommy megfogta a kígyót és kisétált vele, közbe agyon puszilgatta.
- Hát jól van Tommy... - morogtam. Rendbe tettem a hajam, lementem enni. Várt a forró tea és a gyógyszer. Ki kell kúrálnom magam holnapra ha stúdióba akarok menni. Már pedig megyek, engem senki nem fog visszatartani. Lent Becky kezdte el a faggatózást, hogy mi történt az este.
- Semmi különös. Egy idegbeteg és irigy Gaga nevezetű hölgy rontotta el a napom, a hülyeségeivel. Akkor sem hagyom abba amit csinálok, élvezni fogom amit művelni fog, ahogy látja majd hogy építem a karrierem. Ö, remélem.
- Hé csajszi, sikerülni fog, nyugi. A drága Adamed is segít mindenben, tudod. Én pedig mindig veled leszek, ha van valami.
- Segíthetsz. Holnap gyere velem stúdiózni, megmutatom a dolgokat. Biztos tetszeni fog. Ráadásul találkozhatsz Gagával is...
- Hát, ezek alapján kihagynám a lehetőséget, de majd nem hagylak egyedül és megvédelek!
- Vegyétek fel videóra mikor Becky letépi Gaga ruháját és kitépi a haját! - szólt közbe Tommy.
- Jó, majd viszem a kamerát. - nevettem. Felvidították a reggelem. Mostantól csakis a dolgok jó oldalát nézem és azt, hogy mennyien szeretik azt, amit csinálok.
Szépen lassan elterelődött a téma, Tommy közelgő születésnapjára. Még három hónap.
- Tudjátok mit akarok szülinapomra? - kérdezte Tommy.
- Nem. Mit kérsz? - kérdezte Beck.
- Tőlem azt kapod, hogy a zöld kígyó a lakásban maradhat, és a szobádból nem teheti ki a lábát! - mondtam.
- Nincs is lába..
- Akkor a... francba. Ha még egyszer találkozok vele a fürdőben, akkor nagyon mérges leszek.- Tényleg... holnap vennem kell neki egereket, hogy megehesse.
- Na most fejezd be. Mit is akarsz a szülinapodra?
- Egy nagy tortát. Olyan emeleteset és egy gitárt. Ja, meg egy nagy bulit az egyik szórakozóhelyen.
- Megoldható. - mondta Ad.
- Tényleg?? Köszi cukorborsó. - mondta Tommy.
Értelmetlenül néztem rájuk.
- Szerintem elég lesz. Nem megyünk el biciklizni? Egy kis zsírégetés. - kérdeztem.
- Mehetünk, de nem is vagyok duci. - mondta Ad, miközben magát nézegette. Mire mindenkinek sikerült átöltöznie egy sportosabb ruhába, eléggé eltelt az idő. Elvileg ilyenkor, délután a legjobb biciklizni menni, a nap se süt annyira. Neki is indultunk így négyen. Körbe a városi parkon, megálltunk sütizni is, majd rátaláltunk az állatkertre. Adamék nem akartak bejönni, - nekik már 'unalmas' - de én és Beck teljesen bezsongtunk. Mivel biciklivel is be lehet menni, semmi akadálya nem volt, hogy be ne guruljunk. Nehezen rávettem a fiúkat is, hogy jöjjenek be. Ennek az ára a kedvenc csokis sütiük volt, amit csinálni szoktam. Nem probléma, fél óra alatt összedobom nekik. Meglátogattuk a zsiráfokat és a majmokat is, őket meg is etettük. Jött Tommy kedvence, a pókház. Míg a srácok bent időztek, addig mi visszamentünk a kis majmokhoz. Ekkor jött a durranás. Telefon csak Adamnél, senki másnál. És eltűntek. Végigtekertem Beckyvel az egész állatkerten de sehol nem találtuk őket. Besötétedett és sehol se találtuk őket. Arra jutottunk, hogy szólunk az ott dolgozó embereknek. Ők se találták meg, pedig a hangos bemondóba is szóltak, hogy keressük Adamet és Tommyt. A fiúk helyett egy tucat rajongót kaptam. Szép.
- Nekem most Adam és Tommy kell, nem pedig ők. - mondtam Beckynek, miután kiszabadultunk a nagy tömegből.
- Lehet, hogy hazamentek. Legközelebb hozzunk telefont is.
- És ha nem? Nem igaz, hogy sose jön össze semmi.
- Nyugi, túl ideges vagy. Ha nincsenek otthon, akkor felhívjuk őket.
- Ajánlom, hogy otthon legyenek.
Fél óra alatt hazatekertünk. Nagyon elfáradtunk én pedig ideges voltam. Megálltunk a ház előtt, ég a villany. Leraktuk a biciklit és bementünk a konyhába.
- Adam Mitchel Lambert! - kiabáltam.
- I-itt vagyok. - mondta Ad vörös fejjel.
- Hát a barátod? - kérdezte Beck.
- Alszik. Mi a baj? - kérdezte.
- Tudod, hogy mindenhol kerestünk és nem találtunk? Mondtuk, hogy hol leszünk de nem jöttetek oda. Miért kellett elmennetek? Halára aggódtam magam, telefonom meg nem volt.
- TJ rosszul lett. Ezért alszik most is, alig állt a lábán már. Nem akartam hogy ez legyen, ne haragudjatok de ha beájul ott nekem, akkor nem tudok vele mit kezdeni. Így is taxival jöttünk.
- Oké, nincs probléma. Viszont végig tekertünk a fél városon és fáradtak vagyunk, ezért ma egész éjjel szunyókálás lesz. - mondta Beck.
- Még Zoenak is? - kérdezett vissza Adam.
- Neki is!
- Ne már... akkor ma Twitter Partyzok.
- Bocsi. - mondtam.
A hosszú zuhany után alig vártam, hogy végre aludhassak. Adam is feljött, hozta magával a laptopot. Most még a billentyűk hangja se zavart, ahogy lefeküdtem már aludtam is.
Jujj megint nagyon jó lett :) Hehe igaz h Ad nem duci pont jó ahogy van :D Na meg twitter party...igazán tarthatna mostanság is :P
VálaszTörlésÜgyi vagy,várom a kövit :P