26. Rész - Buli

Hazamentem és elkezdődött a nagy faggatózás. Tommy volt a legkíváncsibb, szerintem sejtett valamit. Legalább azt nem, hogy mit vettem neki. Mikor TJ végre leszállt a témáról, elküldtem kutyát sétáltatni, hogy elmondhassam Adamnek és Beckynek Tommy meglepetését. Szerintük is jó ötlet, csak véletlenül el ne mondjam neki, akkor oda a meglepetés.

Másnap bementem a stúdióba Adammel, összepakoltuk a dalokat. Összesen tizenkilenc. Kaptam egy ajánlatot, egy rövid, két hónapig tartó turnéra, itt Amerikában és pár európai országban. Azonnal igent mondtam. Egy ilyen ajánlatra nem lehet nemet mondani. Így az album kiadása után két hónappal irány világot látni. Két hónapig nem lesz megállás. Egyre jobban közeledik a nap, még két hét és a kezemben tarthatom az első saját lemezem. Már rengetegen várják. Otthon aggódok végig minden napot, hogy vajon hogyan halad a munka. Adam mindig mondja, hogy minden oké lesz.
- Nem akarunk elmenni valahova? Csak itthon punnyadunk. - mondtam.
- Pihenünk kicsi Zoe! - jelentette ki Ad. - Egy hét múlva egy hétig kell nélkülöznöd. Várnak rám a promóciós fellépések.
- Mi? Nem is mondtad. Mit csinálok én addig?
- Elmehetnénk vásárolni meg bulizni... - mondta Becky.
- A bulit hagyjuk, egy kortyot se iszok.
- A bulimon se? - kérdezte TJ.
- Hát persze hogy nem. De nyugi, ott igen. Arra tartogatom az erőmet, nem szeretnék hülyeséget csinálni.
- Nem fogsz. Legalább is egyedül nem, csak velem. - nyugtatott meg Adam.
- Hűű, Adam tervezget. - kiabálta Beck.
- Becky! - rászóltam.
- Mi van? Bocs.
- Szerintem nagy buli lesz, meglepetéssel... már ha úgy lesz ahogy tervezem. - mondta Tommy.
- Mit tervezel?
Tommy és Becky elvonultak dumcsizni, biztos beavatta Beck-et a tervébe. Míg ők nagyba trécseltek én elmentem futni Adammel.

Tommy és Becky beszélgetése

- Mi a terved? - kíváncsian kérdezte Becky Tommytól, kint a medence mellett.
- Még jobban össze akarom őket hozni. A legjobb alkalom erre a buli.
- Még jobban?
- Aha. Fülig szerelmesek egymásba, tervezhetnének előre egy kicsit. Hátha megjön előbb az eszük, de nem hiszem. Ezért segítek.
- És mégis hogy segítesz ezzel?
- Azt mondták, hogy a bulin ők is inni fognak. Egy szálloda üres emelete van kibérelve, és hát... Majd meglátod. Lényeg a lényeg. Azt csinálnak egész éjjel amit akarnak....
- Értem ám. Kis sunyi. És úgy gondolod, hogy mind a ketten eleget fognak inni ahhoz, hogy ne tudják mit csinálnak?
- Nem gondolom, tudom! Mert addig nem paterolom ki őket. - nevetett Tommy.
- Zé irtó jó ajándékot ve... semmi. Nem hallottad. - Beck felpattant.
- Oké, elfelejtem. Legalább is megpróbálom. Nem lenne fer, ha elmondanád....
- Hát nem. Szóval csak nagyon jó és örülni fogsz neki.

Adam és Zoe futás közben

- Nem bírok tovább futni. - mondogattam, majd még mielőtt összeestem volna leültem egy fa alá.
- Mégsem akarsz eljönni a Hollywood felirathoz? - kérdezte Adam.
- Az tudod, hogy nagyon messze van? Még legalább kétszer ennyi. Szó sincs róla. Eszedbe ne jusson, inkább bicikliznék.
- De a futás egészségesebb mint a biciklizés.
- Adam... két órája jöttünk el. Szerintem eleget futottunk, menjünk haza.
- Jó, de futunk. - mondta Adam. Visszafordult és elkezdett futni. Felálltam és a fejemet fogtam. Mormogtam magamban, hogy hogy bírhat ennyit futni. Már régen indultunk és még mindig a két lábán áll. Lassan sétáltam mögötte, mikor megállt.
- Ennyire elfáradtál? - kérdezte.
- Szerinted? Csak nézz rám, de már mondtam. De neked most mondhatnám is, csak futnál előre. - odébb sétáltam.
- Jajj, Zé. Ne haragudj, még nem vagyok fáradt.
- Otthon van a futópad. Ha tényleg nem lennél még fáradt.
- Csajszi, ne csináld.
- Jól van na. Nincs semmi, de nem igaz, hogy még mennél tovább.
Ekkor megszólalt a telefonom. Mark szólt bele, késik a kiadás két hetet, mert a kiadónak fontosabb ügyfele van. 'Fraancba!' Kiabáltam. Szuper.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Csak a kiadás késik. Fontosabb dolguk van... Na nem baj. Az a két hét semmiség lesz.
- Nyugi. Taxi vagy gyalog?
- Ez most komoly? Taxi. - nevettem.
Beszálltunk a kocsiba, alig tudtunk beszélgetni, a sofőr odáig volt értünk. Ha valamit ki kotyogunk, akkor mindenkinek megy tovább a hír. Csak csendben üldögéltünk. Szerencsére alig negyed óra alatt már az utca sarkában voltunk, ott ki is szálltunk. Összeszedtem a maradék erőm és elfutottunk a házig. Zokny a kerítés előtt ült, ott várt minket. Bementünk a lakásba, Becky és Tommy sehol. Hangosan üvöltöztek, hogy a medencében vannak.
- Na végre, hogy sikerült hazaérnetek. Remélem kifutottátok magatokat, holnap bulizunk! - mondta TJ.
- Ki, nyugi. El is fáradtam. Lezuhanyzok.
- Menj csak, én utánad megyek.
- Én is így gondoltam. - válaszoltam vissza Adamnek.
Zuhanyzás után alig vártam már, hogy ledőljek egy kicsit pihenni. Eszembe jutott, hogy holnap el kell hoznom a gitárt. Szerencsére csak holnap. Megfordultam és aludtam.

Délelőtt 10:30

Ijedten felébredtem, felpattantam az ágyból. Adam mellettem ült, laptoppal az ölében.
- Hány óra? Hány óra? - kérdezgettem.
- Fél tizenegy...
- Mi? Miért nem keltettél fel? Még dolgom van! El kell mennem TJ ajándékáért.
- Mit vettél neki? - kérdezte Adam.
- Majd meglátod. Annyit mondok: Neked is jó lesz.
Kirohantam a szobából, felöltöztem és összeszedtem magam. Beültem az autóba és újabb egy órás kocsikázás után sikerült eljutnom a bolthoz. Kifizettem, elhoztam és hazamentem. A gitárt a kocsiban hagytam, arra Tommy úgysincs itthon. Egész úton egy kérdés jár a fejemben és nem tudom, hogy honnan jött az ötlet. Eddig hallani se akartam róla, most meg.
- Adam, gondolkoztam. - mondtam és leültem mellé a kanapéra.
- Igen? És mégis min?
- Még mikor megismertelek, beszéltem neked a rég nem látott apámról és az öcsémről, akit anno látni se akartam.
- Megkeresed őket? - kérdezte.
- Őket? Őt. Az öcsémet. Nem jó nekem ez így. Legutóbb hat éves koromban láttam, de akkor ő még öt éves volt. De nem tudom, hogy hogyan fogadná.
- De nem is te tehetsz róla, hogy elvitte tőletek az apád.
- Tudom... Meglátjuk.
Elővettem a laptopot, hátha írnak róla valamit az interneten, vagy fent van valamelyik közösségi oldalon. Kis kutakodás után két Kevin Taylor-hoz tartozó profilt találtam. Mind a kettő Los Angelesben él.
- Lehet, hogy megtaláltam! A szőke hajú lesz! - kiabáltam Adamnek.
- Na, most már érdekel. - Adam idejött hozzám és megnézte a képét.
- Cuki a srác. - mondta. - De honnan tudod?
- Csak óvatosan. Mindig is szőke volt. A kórházban dolgozik, mentős. Lehet, hogy Dave ismeri. Meg is kérdezem. Úristen. Mit fog mondani, hogy mondjam meg neki? - kérdezgettem, majd Adam kivette a telefont a kezemből.
- Hagyd most. Öltözz át, Tommy már vár.
- Jól van, majd holnap. - húztam a szám és átöltöztem. A szokásos: farmer rövid nadrág, tornacipő és ujjatlan felső. Még nincs bulizós hangulatom, csak Kevin érdekel. Gyorsan be a kocsiba, a gitár kivéve és elrejtve TJ szobájában, hogy majd reggel - talán már józanon - mikor valahogyan hazakeveredünk ott legyen előtte. Megérkeztünk. Egy szálloda üres terme és az első emelete. Csak a miénk. Bementünk a terembe, zene és fények mindenütt. Becky és Tommy már vártak minket. Kezdődhet a buli.
- Zoe, gyere a pulthoz. Iszunk egy kicsikét. - parancsolta Becky.
- Megyek már. Puszi Adam, majd találkozunk.
- Azt meghiszem, hogy találkoztok. - mondta halkan Tommy.
- Szia cica.
Hajnali fél egykor még mindig a bárpultnál 'iszogattunk' Adammel és Tommyval kiegészülve. Nevetgéltünk és örjöngtünk.
- Zé, nem lesz elég a sok piából? - kérdezte Beck. - És neked Adam?
- Lehet.
- Menjünk fel, álmos vagyok.
- Vá-várj. Még ezzel az egy pohárral. - felemeltem és megittam. Már alig álltam a lábamon, Adambe kapaszkodtam ő meg Tommyba és Beckybe hátha sikerül állva maradnunk. Az egész folyosón énekeltünk a maradék, rekedt hangunkkal. TJ és Beck külön-külön szobába - ami a miénk mellett van - vonultak. Nagy nehezen sikerült beesnünk az ágyba, hátamra fordultam és csak nevettem. Miután Adam is felszenvedte magát mellém, átkarolt és megcsókolt. Jött aminek jönnie kellett.