13. Rész - Az első próba

Reggel 5:15

- Zoe. 7-re hogy akarsz a TV-nél lenni? - Adam ébresztett. Kicsit nyafogtam neki.
- Hagyj! Alszok. - mondtam.
- Te tudod... Tommy! Nem megyünk! - kiabált le Ad.
- Jól van na, megyek már.
- Siess. Fél óra múlva ott kellene lennünk.
- Hogy tudsz ilyen korán kelni? - kitotyogtam az ajtón, közbe mérgelődtem.
Fél óra múlva tényleg el is indultunk. Adam vezetett Tommy pedig igazgatta a hajam, amivel reggel annyit szenvedtem.
- Tommy! Már megcsináltam. - szóltam rá.
- Jó, de kiáll pár hajszál.
- Nem baj. Majd ott megcsinálom.
- Te tudod...
- Ne izéljetek már, elhányom magam.
Egy kis idő múlva megérkeztünk, így mindenre jutott idő. Megcsináltuk a hajam, körbevittek a stúdióban. Egy perc van a kezdésig, én nyitom a műsort. Azt hittem elhányom magam, rettenetesen izgultam, nem csak a reggel miatt, hanem az egész napért. A 'Csak el ne szúrd Zoe Taylor' mondatot ismételtem magamban. Akkor hirtelen eszembe jutott, hogy ez nem épp egy bulizós dal, mi van ha nem tetszik nekik? Ment a visszaszámlálás. Mindenki a helyén állt, én pedig majdnem összeestem a félelemtől, de ha nem lenne jó a dal akkor Mark szólt volna. Ezek szerint úgy gondolják, hogy megengedhetem magamnak, hogy egy ilyen lassabb dallal kezdjek? Nem volt idő megállni, 3...2...1.. Kezdés! A banda el kezdett játszani, hirtelen megnyugodtam, már nem kalapált a szívem a torkomban. El jött az én időm, most megmutathatom mit tudok. Még az sem zavart, hogy Gaga volt a 'kritikus'. Elkezdtem énekelni. Felszabadultam, hisz ez az, amit már olyan régóta akarok.

Vége. Elmosolyodtam, ránéztem a srácokra. Ennyi volt. A mögöttem álló civil emberek, akik nem stáb tagok, csak ott voltak hangosan tapsoltak. Nem hittem volna, hogy egyszer itt lehetek. A következő feladat túlélni a beszélgetést a műsorvezetővel, Mirandával. Meg persze Gagával, hiszen nem csípjük egymást. Odamentem, leültem. Még mindig sokkolt az előző pár perc és az a sok ember, aki kint rám vár. Nem tudom miért, hisz csak egy Demo került fel a Twitteremre. 

- Szia Zoe! Üdvözöllek itt! Remek voltál, zseni! - köszöntött Miranda.

- Ohh.. szia. Nagyon köszönöm. Úr isten.. el se hiszem.

- Nálam azért nem vagy jobb. - flegmáskodott Gaga. - De gratulálok.

- Köszi köszi. 

- Ülj le. Na, milyen volt?

- Köszönöm. Fúúh... elmondhatatlan. Ha minden jól megy, ehhez lesz az első klip is. Már nagyon várom. 

- Mit kell tudni a dalról? 

- Két éve lett felvéve, most csak alakítottunk rajta egy picit. 

- És miért írtad? 

- Az igazság az, hogy mg régen, tinédzser koromban az iskolában állandóan piszkáltak, olyan akartam lenni mint ők. Most már tudom, hogy nem jó ha egy ember után megyünk, nem jó egyformának lenni. De tini voltam. - röhögtem.

- Most is az vagy. - közbeszólt Gaga.

Josh és Mark a fejembe véste, akármivel is dühít fel Gaga, ne is figyeljek oda rá. Legszívesebben visszaszóltam volna, de nem tettem.

- 22 évesen az ember már nem tini, de te tudod. - hozzáfűztem.

- Ha jól tudom, nemsokára rádiós interjúd lesz, onnan még mesélsz nekünk.

- Pontosan.

- Lejárt az időnk, köszönjük Zoe, hogy elhoztad nekünk a debütáló dalodat.

Menni kellett, Ad a kezembe nyomott egy alkoholos filcet. Kifele a rengeteg ember mind közös fotót akart és aláírást. Gondoltam legyen, ráérek. Már szétosztották a kis kártyákat, amit alá kell írnom. Fél óra alatt lezavartuk az egészet. Volt idő egy gyors reggelire is. Közben beszélgettünk. Fura nekem, hogy az utcán is megismernek.

- Milyen volt? Jól érezted magad? - kérdezte Ad.
- Igen, nagyon. De Gagát továbbra se bírom....
- Mit mondott?
- Hogy tini vagyok. Úgy visszaszóltam volna neki. 22 éves vagyok, nem tini, egy felnőtt nő.
- Pontosan. Majd legközelebb mondd meg neki.
- Ohh, persze. Nem akarok botrányt. Csak magamat akarom védeni, nem ismerem még ezeket a dolgokat.
- Egyszer megismersz mindent, így a botrányokat is.
- De ne most... Amúgy csináltatnom kéne egy tetkót.
- Ohh... milyet szeretnél?
- Arra gondoltam, hogy valami fura nyelven, akik jelekkel írnak, persze nem kínaiul, kiírnám hogy 'Adamé vagyok' Na?
- Hehe. Nekem tetszik. - mosolygott majd megcsókolt.
- De most komolyan.
- Oké... majd még beszélünk róla. - bólogatott. Látszott rajta, hogy tetszik neki az ötlet.
- Hány óra? Mennünk kéne... Felpörögtem!
- Túl sok volt a reggeli kávé vagy az előző egy óra hatása alatt állsz még? - kérdezte.
- Nem is ittam kávét... nem szeretem. Fúúúj.
Kifizettük a kaját, megfogta a kezem és kisétáltunk. A szomszéd utcában parkoltunk. A sok fotós ellenére Adam még mindig a kezemet fogta, így sétáltunk az emberek között. Rengetegen elmosolyodtak rajtunk. Nem érdekelt semmi. Elértünk a kocsihoz, beszálltunk majd elindultunk a rádióhoz.
- Miket kérdeznek majd?
- Hát... rólunk, a zenéről, családról...
- Ajj, csak azt ne.
- Ha nem akarsz rá válaszolni, csak kerüld ki vagy mondd hogy nem akarsz válaszolni.
- Uff... majd megoldom valahogy. Viszont holnap aludni fogok. még csak tíz óra, de hulla vagyok.
- Mi lesz este? - kérdezte.
- Valahogy csak túlélem, mert tetszik ez az egész dolog. És van egy új dal ötletem.
- Majd beavathatsz.
- Ohh... majd... talán.
Megérkeztünk. Még van egy óra a kezdésig, addig dumálunk a stábbal meg minden.