15. rész

Reggel 9:15

Nehezen sikerült kikászálódni az ágyból, Adam a konyhában ült Tommyval beszélgetett. Elindultam a fürdőbe, belenéztem a tükörbe. A szemeim vörösek voltak a sok sírás miatt. Fogat mostam, felöltözem és lementem a fiúkhoz. Még mindig nem szoktam meg, hogy Tommy is itt van. Egyből észrevették a szemem vörösségét.
- Jó vörös a szemed. - nézett rám Tommy.
- Tudom.
- Van ilyen cseppem... gyere, adok belőle.
Felmentünk, majd fél órán át szenvedtünk a kis cseppekkel. Tommy azt mondta, hogy segít nekem, de ezzel csak rosszabb lett, ahogy a szemem közelébe került a kis doboz, egyből be kellett csukjam és elröhögtem magam. Ilyen dolgon se szórakoztam még jobban. Végére csak sikerült összehoznunk az a 3-3 cseppet, de abba már Adam is segített. Nem bírtam abbahagyni a röhögést, de a szemem nagyon csípte az a lötty.
- Biztos, hogy csípnie kell? - kérdeztem.
- Igen, legalább hatásos. Két óra múlva nyoma se lesz.
- Okéé. - röhögtem tovább, nem tudom miért. Vicces volt a helyzet. A fürdőszoba kellős közepén.
- Jó ilyen vidámnak látni. - mosolygott Ad.
- Nem megyünk el a vidámparkba? - kérdezte Tommy, amire nem lehetett nemet mondani. - De az esti nyitásra. Zoe még úgy se voltál ott.
- Mehetünk.
- Jó ott a földön? - kérdezték.
- Iggen. A lehető legjobb.
Miután kinevettem magam sikeresen felálltam. Elfelejtettem a tegnap esti szörnyűséget és mintha semmi se történt volna továbbmentem. Soha nem voltam még túl ilyen hamar ehhez hasonló dolgon.
- Király. Pontosan két hónapja jöttem el otthonról.
- Tudom. És pontosan ennyi ideje vagyunk együtt is. - Ad megölelt és megcsókolt, majd lementünk a nappaliba, mikor megszólalt a telefonom. A menedzserem volt az, Tony.
- A kislemez kiadásához kellene egy fotósorozat. - közölte.
- Ohh... és mikor?
- Mondjuk két nap múlva. Holnap délelőtt megbeszéljük ezt is. Szia.
- Hát ez gyors volt. Tony hívott, kellene egy fotósorozat.
- Nyugi, meglesz. - bíztatott Ad.
- Máris görcsöl a hasam. Milyen egy fotózás? - kérdeztem.
- Nyugis. Csak csináld ami jól esik. Meglátod, jó lesz.
- Köszi.
- 11 hónap múlva lesz a szülinapom. Akkora bulit csinálunk majd. - jelentette be Tommy.
- Héé... az még messze van. - röhögtem.
- Nem baj. Kimegyek a medencéhez úszni, most legalább jó meleg van.
- Megyek veled Tommy.
- Engem meg itt hagytok? - kérdezte Ad.
- Nem. Te is jössz.
Alig tíz perc múlva nagyokat csobbantunk a medencébe. Köztudott, hogy utálom a bogarakat, de Tommy sikeresen meglepett egy szép példánnyal. Napozás közben a hasamra tette. Csak azt vettem észre hogy valami mászik rajtam. Felpattantam és sikítoztam. Még jó, hogy nincs közvetlen szomszédunk.
- Már... elment. - hülye fejjel mondta Tommy.
- Hahaha....
Tommy a medencében ácsorgott, a nyakába ugrottam.
- Itt fent egész szép a kilátás. - mondogattam
- Elhiszem. Legalább nem vagy nehéz.
- Kösz. Lepjük meg Adamet egy kis vízzel, elterült ott a medence szélén.
Kicsit rá ijesztettünk szegényre, legalább most már nem alszik.
- Ezt miért kaptam? Nem csináltam semmi rosszat..... most. - kérdezte Ad.
- Emlékezz Adam! - röhögtem. Ez idő alatt végig Tommy ölében csücsültem. Élvezte a helyzetet, láttam rajta. Bella óta pedig egyáltalán nincs is maga alatt.
- Bemegyek, hozok inni valamit.
Míg én oda voltam a fiúk beszélgetésbe kezdtek, természetesen rólam.
- Megérte, hogy összehoztunk Beckyvel vele? - kérdezte Tommy.
- Meg. Ő mindent megér nekem. A legfontosabb ember lett a szívemben. Köszönöm nektek.
- Ugyan már haver. Jó látni titeket.
Adam szemei könnybe lábadtak. Épp kiértem és megláttam.
- Mi baja van? - kérdeztem.
- Semmi. - válaszolta röviden Tommy.
- Azért sír majdnem, mi?
- Csak.. szeret. Ennyi. - folytatta.
- Ohh...
Odabújtam Adamhez.
- Én is szeretlek ám.
Mosolyogni kezdett. Kék szemeivel feltűnően engem nézett.
- Most mi a baj? - kérdeztem.
- Az nem baj. Gyönyörű vagy.
- Neked elhiszem. - mosolyogtam.
- Nem megyünk be? Csináltam limonádét, a hűtőbe van.
- De, mehetünk.
Be ballagtunk, előszedtem a limonádét és a poharakat. Ez egyiket sikeresen elejtettem. Mondtam, hogy felszedem. Siető mozdulataim miatt csak a kezemet tudtam elvágni.
- Hát ez fáj... - szóltam fel.
- Mit csináltál? Ömlik belőle a vér. - aggódott Ad.
- Csak össze akartam szedni az üveg darabokat. De mindjárt elájulok...
- Ezt, ahogy látom össze kell varrni. - mondta Tommy. - Nagyon vérzik.
- Én is látom, de el fogom hányni magam. Undorodom a vértől.
Tommy hozott egy kis rongyot, amivel nehezen elállítottuk a vérzést. Beültünk a kocsiba és irány a sürgősségi. A kezem majd le akar szakadni.
- Nagyon fáj? - kérdezte Tommy.
- Nem, nem fáj, azért szorítom a kezem. Hülye kérdés volt. Csak mindjárt elvérzek.
- Bocs. Nem fogsz belehalni.
- Ne kötekedjetek már! - szólt hátra Adam. - Már ott is vagyunk.
- Fáj.Fáj.Fáj.Vérzik.
Szerencsére nem volt előttünk senki, így azonnal sorra kerültünk. Megkaptam a kötelező tetanusz adagomat is.
- Ezt össze kell varrni. - jelentette ki a doki, ami már úgy fél órája feltűnt nekem.
- Jójó, de rohadtul fáj.
- Én nem értek ilyenekhez. Mindjárt jön az orvos.
- Ehh.... Adam segíts.
- Miben is? - kérdezte.
Ekkor betoppant Dave, Lisa férje, aki olyan nekem mint a bátyám.
- Na végre. De te hogy kerülsz ide?
- Itt dolgozom.
- Ahha... de most sürgősen kezdj valamit a kezemmel, nagyon fáj.
- Hajajj. Addig elmegyünk egy forrócsokiért Tommyval. - mondta Ad és elmentek.
- Nem tudsz adni valami fájdalom csillapítót? - kérdeztem.
- De, tudok. De vigyázz, hogy mennyit veszel be. Ne járj nekem úgy, mit..
- Anya halálakor. Tudom. Nem akarok meghalni. - ezzel Dave szavába vágtam.
- Készen vagyunk. Csak bekötöm.
- Köszi.
- Ez a dolgom. Két nap múlva gyere vissza. Hamar helyre jön.
- Szuper. Oda akartam csináltatni a tetkóm.
- Ide ne nagyon. Kész. Itt a gyógyszer is.
Bejöttek Adamék a forrócsokimmal együtt.
- Fáj még? - kérdezték.
- Most nem. Viszont menjünk. És add az italom.
Elindultunk az ajtó felé, majd Dave megszólalt.
- Majd várlak titeket később, egy pici gyerekkel.
Adam ránézett Davre. Kék szemeivel nagyot nézett, én pedig csak bámultam rá, nem tudtam mi lesz a reakciója. Ilyenekről nem beszélgettünk még.
- Majd... jövünk. - nevetett.
- Na puszi. - köszöntem el.
- Pici baba? - kérdezte Tommy.
- Ki tudja mi lesz még. Csodákra vagyok képes... - mondta Ad.
- Hahaha...
- Ne essetek túlzásba srácok. - szólítottam fel őket.
- Megyünk ma vidámparkba? - kérdezte Tommy.
- Még szép. Elmaradhatatlan dolga a mai napnak. - mondtam.
- Ma én mosogatok! - jelentette ki Adam.
- Én meg... vacsit csinálok.
- Én és? kérdeztem.
- Estig pihensz.
- Ja... jó. Jó ötlet.
- Beugrok ebbe a boltba. 5 perc és jövök.
- Siess Tommy!
- Csak egy körömlakkot veszek, neked.
Azzal Tommy el is ment, majd alig 5 perc múlva ki is jött.
- Kék. Tök jó. Köszi.
- Hát izé... amit a múltkor kölcsön adtál eltűnt.
- Nem baj.