1. Rész - Ismerős idegenek

Ez a kis történet egy olyan lányról szól, aki elveszítette családját. Nővérei autóbalesetben meghaltak, édesapja otthagyta őket, édesanyja pedig 6 éve, legkisebb lánya születésekor meghalt. Főszereplőnk neve Zoe Taylor, aki épp a ráhagyott farmon szorgosan javítja az út menti kerítést mikor váratlanul egy kocsi robban le odébb, majd ismerős híres emberek szállnak ki belőle, hogy segítséget kérjenek.

- Nem igaz, hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Csoda, hogy túléltem egy hónapja a balesetet, erre én meg itt szidok mindent... - bőgte el magát Zoe, mikor furcsa, kocsitól származó hangot hallott, később pedig két idegen, de mégis ismerős srác sétált oda hozzá, fekete napszemüvegben.
- Ömm.... Szia! Tudnál nek... - vágott Adam szavába Zoe, aki még mindíg hangosan dörmögött és szorgosan javította a kerítést.
- Nem és hagyjatok békén! - ordibált. A lány felnézett, nagyra nyitott szemekkel bámulta a fiúkat. - Ho-hoppá.    Adam Lambert? * Istenem, hát ők meg hogyan kerülnek ide? Jujj, szegények, úgy rájuk ordítottam... * Dadogva elkezdett halandzsázni, mikor végül sikerült magából kibökni azt a mondatot, amit már annyira keresett. - Hogy kerültök ide? - kérdezte.
- Lerobbant a furgon, nem tudunk továbbmenni. Tudnál segíteni nekünk esetleg? - kérdezte Tommy.
- Persze! Mindjárt megnézem, hogy mi lehet a baj. És bocsánat, hogy az előbb kiabáltam, mostanában kicsit összekuszálódott az életem... Itt maradtam egyedül egy ekkora farmmal. Na tessék, megint csak magamról meg a gondjaimról dumálok...
- Semmi baj. Legalább mi meghallgatunk. - Mondta Adam, miközben nézegette a kocsit.
- Ezzel ma már nem mentek sehova. Hagyjuk itt, szerzek nektek holnapra új motort, ugyanis ennek annyi.
- Hogy-hogy hagyjuk itt? Nem akarom, hogy ellopják. - Szomorúan és meglepetten nézett Zoe-ra Ad.
- Nyugi, itt nem lesz semmi baja, errefelé úgyse kéne senkinek.
- És akkor most mi lesz? A hotel túl messze van, ahogy látom neked meg csak egy lovad van.- mondta Tommy.
- Csak két kilométert kell sétálni, és elviszlek titeket a 'lakásomra'. De enyém a ló... - jelentette ki Zoe, a fiúk pedig nagyot néztek.
- O-oké.. - mondta Ad.
- De-de én nem akarok sétálni, túl messze van és így is fáradt vagyok. 11 órás repülőút.. - akadékoskodott Tommy.
- Nagyon szépen kérlek, ne idegesíts fel. Így is teljesen kivagyok már... - szólította le.