6. Rész - Szerelem?

- Fúú.. nagyon hideg van, nagyon fázok és már nem bírok tovább menni. - reszketve mondtam. Találtam egy nagy fát a környéket, lekuporodtam alá, összehúztam magam. Az eső még mindíg ugyan úgy esett, ezzel megszűnt az aszály is. Hetekig nem volt ilyen nagy vihar... Fájt a fejem és a lábaim is. Alig bírtam megmozdulni. Lecsuktam a szemem. Egy kis idő múlva egy kocsi hangját hallottam, viszont már ahhoz sem volt elég erő, hogy kinyissam a szemem. Hangokat hallottam, kérdéseket. "  Zoe, hallasz, jól vagy? " Ott voltak mind a négyen. Már ők is teljesen eláztak, de nem törődve semmivel, Adam berakott a kocsiba és hazavittek. Félúton sikerült egy kis erőt nyernem és felébredtem. Ha jól láttam két nagy pléddel voltam betakarva, a jobb kezemmel egy forró teás üveges szorítottam, a bal kezemmel pedig Adam kezét. Fejem Tommy ölébe volt, így legjobban ő mondta hogy nyugodjak meg, már nincsen semmi baj. Beck hátraszólt, hogy csukjam le a szemem és aludjak. Mivel alig voltam magamnál, nem is tudtam mást csinálni. Legközelebb már csak hajnali háromkor keltem fel, a saját ágyamban. Maria és becy nem voltak ott, csak Tommy és Adam, amit nagyon furcsáltam.
- Felébredt. Igyál teát, nagyon átfagytál. - mondta Adam, majd elmosolyodott és a forró teát a kezembe nyomta. Szótlanul néztem magam elé, majd Ad szemébe néztem és így szóltam:
- Köszönöm. - Ezzel Tommy kisétált a szobából, az indok pedig nem volt más mint hogy fáradt, amit meg is értek. Én is az voltam.
- Ugyan már. Maria vette észre hogy nem vagy itt.
- Szóval fel se tűnt nektek, hogy már régen elmentem... jó.
- Jajj, buta. Dehogy is. Idd a teát, mielőtt kihülne.
- Rendben. És, ne haragudj hogy a kocsiban... ööö...annyira szorítottam a kezedet, de nagyon fáztam.
- Semmi baj. - röhögött Adam.
- Most meg mi van?
- Semmi. - mosolya elárasztotta a szobát, majd jött a nagy kérdés: - Maradjak itt veled estére? Majd hozok neked meleg teát meg fagyit... ja... azt most nem, de bármi mást ami kell.
- Nem is tudom... egy feltétellel.
- Bármit.
- Enyém a fürdőszoba reggel elsőnek.
- Ohh nee.. - szomorodott el. - De oké, legyen. Hozom a takarómat meg a cuki kis párnámat és meghúzom magam itt a földön.
Adam átpakolt és hozta a maci mintákkal kirakott csillogó párnáját.
- Macik?? - röhögtem el magam.
- Naa.. ne röhögj. A végén mér megsértődnek.
- Jól van na. Kapcsold le a villanyt.
Adam lekapcsolta a villanyt, de furdalt a lelki ismeret, hogy megmentette az életem az esőtől, most pedig a földön kell aludnia mikor vendég.
- Nem lesz kemény ott a földön? - kérdeztem.
- Nem tudom...
- Gyere fel...
- Most ezt komolyan gondolod?
- Igen, de reggel visszamész a földre.Ja! És ne közelíts!
Adam felmászott és megtartotta a kellő távolságot is.
- Jó...
- Mi jó..? - kérdezte.
- Hát... ritka az ilyen ember mint te. Szóval, jó hogy itt vagy most. És szükségem is volt arra a fejtágításra is.
- Azt hiszem te vagy a legjobb barátnőm... Cam után. - nagy röhögésbe kezdtünk.
- Jó éjt. - köszöntünk el egymástól. Az óra természetesen reggel kilenckor csörgött. Ad azt mondta,  tartja a távolságot, de reggelre semmi sem látszott belőle. Igaz, én is megígértem... Mikor felébredtünk Ad épp átkarol én pedig fogtam a kezét. Nagy meglepődésembe gyorsan felültem.
- Hümmm.. - sóhajtottam.
- Bocsi, bocsi, bocsi. Ne haragudj. - mondta.
- Jól van, nyugi. Nem baj, nincs semmi.
- Ma megy a gép vissza LA-ba. Nem akarsz kijönni megtanítani lovagolni?
- De, szívesen. De most húzz vissza a szobádba és enyém a fürdőszoba.
Tommy ekkor betoppant a szobámba és ott talált minket.
- Hujjuj.. - mondta Tommy.
- Nee, ez nem az aminek látszik.. Csak nem akarta hogy egyedül legyek este.
- Pontosan. Kapott meleg teát is. - röhögött.
- Ahha, persze. Tudodmit mondtam Adam.. - emlékeztette Tommy Adamet.
- Na jól van, akkor én most megyek a fürdőbe. Max. fél óra.
- Oké, de délután hatkor megy a gép!
Ügyes bajos dolgaink elintézése után 11 órakor már előkészítettem a lovakat. Adam félve közelítette meg őket, hiába mondtam neki, hogyha fél akkor nem fognak benne bízni. Kis idő után megszerette őket, majd nehezen felszuszakolta magát rá.
- Jajj Zoee. - ordibált.
- Te akartad... csak húzd már ki magad, le fogsz esni.
Alig hogy kimondtam, Adam le is esett. olyan görbe háttal ült ott szegény, nem is csodálom.
- Nem ülhetnék fel inkább mögéd?
- Na gyere.. te ülsz hátulra, különben nem fogok látni.
Adam arcára mosoly került.
- A lábad nyomd a ló hasához, a kezeddel meg karolj át, ha nem akarsz megint leesni. És figyelmeztetlek.. ha most leesel akkor csúnyán összetöröd magad, mert a ló a hátsó lábaival összetapos...

- Vigyázok, mehetünk.
Elindultunk. Először csak lassú séta, mire Ad megszokta a helyzetet már vágtattunk, közben rengeteget beszélgettünk. Az idő nagyon hamar eltelt, 4 óra volt és menni kellet a repülő térre. Elvittem őket. Soha életemben nem láttam még idáig ilyen sok paparazzót. Adamet nagyon nehezen engedtem el, belopta magát a szívembe, pedig tudni kell rólam, hogy kevés ember érdemli ki azt a helyet nálam, amit ő csupán két hét alatt szerzett meg. Itt volt az idő, BB odalépett hozzám és kaptam tőle egy puszit, meg egy aranyos kis karkötőt, olyan macikkal mint ami a kispárnán vannak. Eközben biztos rengeteg fotó készült, majd meglátjuk. Tommy csak integetett nekem. Visszaintettem. Szomorúan néztem előre, hogy ilyen hamar eltelt a két hét, majd halkan megszólaltam.
- Ne menj...
Furcsa érzés volt kimondani, hisz Adam nem is szerethet engem. Egy könnycsepp gördült ki a szemem alól. Hátat fordítottam és kisétáltam, beültem a kocsiba és elmentem egy kávézóba. Rengeteg érzés kavargott bennem, hogy mi is lehet ez. Nem tudtam eldönteni, hogy szerelmes lettem-e egy olyan fickóba, aki nem tudja viszonozni az érzéseket, vagy csak olyan közel engedtem magamhoz  akit - mint barát - eddig még soha. Három teljes órán át punnyadtam a kávézóba, fel akartam őt hívni, de nem mertem Megrémültem. Eközben Maria állandóan hívott, hogy mikor megyek haza. A kész vacsira sikerült hazaérnem, már Adamék nélkül. Hiányoztak a jó nevetések és az a sok vicc Tommytól.