- Zoe, nem lehet mindig ilyennek lenni. Az a múlt. Gondolkozz a jövődön. Mit szeretnél csinálni? Mi az álmod?
Kérdezgette Ad, majd felkaptam a fejem, felálltam és az ajtó elé mentem.
- Anyának gyönyörű hangja volt, nagyszerűen énekelt. Én is énekelni szeretnék. Hogy mindenki ismerjen.
Ezzel elárultam Adamnek az én kicsi titkomat, majd kirohantam a szobából. Becky épp felfelé tartott, ahogy láttam bement Adhez.
- Mosolygott és röhögött. Mit mondtál neki? Régen volt már ilyen. - kérdezte Beck.
- Csak.. megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne a legjobban csinálni. Tudtad, hogy énekel?
- Igen. Gyönyörű hangja van. Kérd meg, hogy énekeljen neked. Biztos örömmel teszi majd, hiszen imád téged.
- Sokan imádnak.. - szomorodott el Adam.
- Biztos találsz magadnak egy helyes srácot te is. - válaszolt viccesen Becky, majd kisétált a szobából. Adam elmosolyodott. Mintha valami megváltozott volna körülötte. Még csak egy napja voltak itt, de mégis.
Kis idő múlva Adam lebaktatott a lépcsőn, egyenesen ki a teraszra. Zoe épp lovagolt, lassan oda sétált hozzá.
- Nem akarsz nekem énekelni? - kérdezte Ad, mire elmosolyodtam és odabaktattam hozzá
- Szeretnéd?
- Igen. Becky szerint gyönyörűen énekelsz. Szeretném meghallgatni. Bár tudom, hogy amit mondanak az igaz.
- Amit a szobámba mondtál... kevés ember tud ilyet. Köszönöm, hogy eszembe juttattad mit is akarok valójában. - Ezzel elpirultam, majd énekelni kezdtem. Adam gyönyörű szemei csillogtak mire a dal végére értem. Leszálltam a lovamról, és odamentem hozzá. Nagyokat nyelve kérdezgettem tőle, hogy milyen volt.
- Jobban énekelsz mint én! - mondta.
- Ohh, persze. Anyától örököltem. Amúgy nővérem is énekelt.
- Gyere el velem Los Angeles-be. Elviszlek egy stúdióba. - mondta, majd elutasítottam.
- Nem. Nem lehet. Most itt van szükség rám. Nem is tehetném meg, mit kezdenék én egy akkora városban ott?! Semmi értelme... meg semmi pénzem. - szomorúan indokoltam.
- Értelek. De ha kell valami...
- Ha neked kell valami, akkor te most nekem szólsz. Vendég vagy. Hagyjuk is a témát. Inkább gyere, megmutatom neked a többi lovat. - előreindultam próbáltam elterelni a gondolatait, olyan fura volt. Mintha a szemei rajtam ragadtak volna, mire nagyon halkan megszólalt:
- Gyönyörű szemeid vannak. - suttogta. Hátrafordultam és ránéztem, csak találgattam, hogy mit is mondhatott, hiszen alig értettem. Lassan ő is utánam jött, majd körbevittem őt a lovaknál. Megmutattam neki a kis kunyhót, ahol kiskoromban rengeteget játszottun, ezalatt szinte mindent elmondtam neki, ami velem történt. Kitártam neki a lelkem. Mire visszaértünk már besötétedett és Maria elkészítette a vacsorát is.
Elég nehezen tudtam elaludni, egész végig csak gondolkoztam. Találkoztam a kedvenc énekesemmel, itt van a mellettem lévő szobában, ráadásul a gitárosa is. Csak azon kattogott az agyam, hogy neki egy nap alatt szinte mindent elmeséltem, mikor még Becky és Maria se tudnak mindent. Furcsa... ő a lelkembe hatolt. Ezzel oldalra fordultam és kijelentettem magamnak: - Nem lehetek szerelmes belé. Ő más. Majd elaludtam.
Eközben Tommy és Adam kipakolták a hűtőben lévő jégkrémeket. A 13 órás időeltolódás megártott nekik. Reggel mindkettejüket megtaláltam a kanapén, egy szál kisgatyában, olvadt jégkrémmel a kezükben. Gondoltam, ott hagyom őket. Aztán eszembe jutott, hogy még két hétig itt lesznek, és egész nap aludni fognak. Azzal fogtam egy kis vödörnyi vizet és leborítottam őket. A víz szerencsére megtette hatását, egyből fel is pattantak.
- Hány óra? - kérdezték.
- Hát... fél hét. De jobb lenne a felöltöznétek meg a sok jégrémet eltüntetnétek magatokról. - mondtam halkan.
Ekkor Becky megérkezett és ránézett a fiúkra, majd ordítani kezdett:
- Mit tettetek a jégkrémemmel??
- Beck.. nem tudták, hogy ez a kedvenced. Ne legyél annyira mérges.
- Ne haragudj, mi csak.... izé.. nem tudtunk aludni. - mondta Tommy.
- Mivel így is volt, te ész. - tette hozzá Adam.
A fiúk elindultak az emeletre, közben hangosan beszélgettek.
- Ragadok.
- Legalább finom volt.
- De még milyen jó volt.
- Mi?
- A fagyi.. - válaszolt Tommy.
- Ja.. azt hittem a játékunk.
Ezzel nagyot néztem. Végigvittem a szemeimet a szobán, majd az egyik sarokban megtaláltam egy régi társasjátékot. A fagyi visszanyalt. Becky számára így érthető lett, hogy mire kellet az a két egész doboznyi jégkrém, én pedig megértettem hogy mi is volt annyira jó. Mert valljuk be, a kis beszélgetésük elég félreérthető volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése