24. Rész

A hangos kiabálást a hatalmas csend követte. Én csak hátradőltem a kádban, már teljesen eláztam. Hirtelen elfordult a zár és kinyílt az ajtó. Adamnek van pótkulcsa. Gondolhattam volna erre is, most egyedül akarok lenni. Adam belépett és visszazárta maga után az ajtót. Rám nézett és nem szólt semmit, én pedig csak előre bambultam, néztem magamat a tükörben. Lejátszottam magam előtt, amit Gaga mondott, amit tett. Lehet tényleg nincs helyem közöttük, pedig mindennél jobban akarom. Adam fogott egy széket és odarakta mellém, majd leült. Még mindig nem szólt semmit, arra várt, hogy magamtól mondjam el mi a baj, amit meg is tettem, mert nem bírtam tovább. Egyszerűen csak elhadartam neki mindent, ami délután történt. Olyan vidáman indultam el és most így vagyok itt, egy kádnyi jéghideg vízben. Miután elmeséltem neki mi történt, fogta magát és a drága Rick Owens csizmájába beült a kádba, velem szembe.
- Örülök, hogy magadtól elmondtad. Vedd le a kapucnid.
- Ahogy akarod...
Ahogy levettem, rádöbbentem hogy miért piros egy kicsit a víz. Valószínűleg azért látszott Adam arcán rémület, mikor belépett. A drága hölgy gyűrűje egy szép hosszú vágást hagyott nyomul az arcomon, a-mellet hogy a keze nyoma is gyönyörűen ragyog ott.
- Nem megyünk ki? - kérdezte Adam. - Hideg a víz. Nagyon.
- Nekem mondod? Itt ücsörgök több mint egy órája és fáj ez a hülyeség az arcomon. Fázok is. És én nem vagyok sziklából, hogy...
- Hogy ne törj össze, hanem egy érzékeny lelkű lány vagy, akinek ez a gyenge pontja. Tudom, pedig soha nem beszéltél erről. - folytatta Adam a félbehagyott mondatomat. Adam szemébe néztem.
- Mondtam már, hogy szeretlek? Nem is tudnám, mi lenne velem nélküled. Még mindig a farmon rostokolnék és idegbetegként rongálnám a kerítést, csak azért, mert nem bírnám tovább az életem. Te itt vagy nekem és segítesz. Szeretlek. - bőgtem el magam, majd oda mentem hozzá és megöleltem. Egyre jobban fáztam, már remegtem. Adam kiszállt a kádból, kinyitotta az ajtót. Csak annyit mondott, ne aggódjak, túl leszek rajta és mindenkinél jobb leszek. Odajött, felemelt és bevitt a szobába. Átöltöztem és rettenetesen rázott a hideg, belázasodtam. Adam megnézte az arcomon lévő - szerintem kicsi - karcolást. Rakott rá egy szép nagy sebtapaszt is, Tommy pedig csinált teát. Ad mellettem ült a sötét szobában, már majdnem aludtam.
- Látod, te kis buta? Ezt teszi egy kád hideg víz. - mondta, majd ideadta a gyógyszert.
- Látom.
- Legközelebb csak mond el, mi a baj és megoldjuk. Ne csinálj ilyen butaságokat, kérlek. Ígért meg.
- Megígérem.
- És most mit akarsz? Mit csináljunk? - kérdezte.
- Semmit nem tudunk tenni, senki nem hinne nekem. Csak be tudom bizonyítani, hogy igen is, ott a helyem. De inkább hagyjuk, most nem érdekel, csak az, hogy az a nő, hogyan lehet ilyen....
- Nem hagyhatod úgy és nem hagyhatod abba most.
- De-de.... nincs rosszabb ennél.
- Kell neked egy kis önbizalom, meg egy nagy alvás. Nem te mondtad, hogy be akarod bizonyítani?
- Mit? - kérdeztem.
- Hogy jobb vagy nála és mindenkinél. Bízz magadban, tudom, hogy sikerül. Neked is tudnod kell. Holnap pedig majd beszélek Mark-al.
- Ahogy gondolod, de akkor megint jönni fog, hogy veled intéztetem el a dolgot és még sorolhatnám...
- Aludj! - parancsolta Ad, miközben mutogatta nekem azt az aranyos kis arcocskáját. Nem lehet neki ellenállni, úgy is álmos voltam. Na meg ideges. Adam mellém feküdt, felé fordultam és megöleltem. A lázam szerencsére hamar lement, majd meglátjuk mi lesz belőle holnap. Egész éjjel csak gondolkoztam. Több mint öt hónapja, minden nap stúdióba járok, rengeteg anyag lett felvéve, csak össze kell rakni és ki kell adni a lemezt. Miért adnám fel egy irigy nő miatt az álmom?

Reggel 8:30

Felkeltem, kinyitottam a szemem és Adam kukucskált rám. Oldalra fordulva, fejét a kezével támasztotta. Ahogy megláttam, majdnem elolvadtam. Nincsenek rá szavak, hogy milyen fejet vágott.
- Mi,mi az? - kérdeztem.
- Semmi. - húzta a száját,majd válaszolt. - Gyönyörű vagy.
- Ohh, persze. Ne túlozzunk.
- Ahogy akarod, akkor is szép vagy. Én már csak tudom.
- Jól van, akkor neked elhiszem. Nem megyünk le? Forró teát akarok.
Felöltöztem, a lázam is lement szerencsére. Adam előre ment, én pedig tettem egy kis kitérőt a fürdőszobába. Beléptem és elő akartam szedni a pult fiókjából a hajgumikat. Meg is találtam egy nagy kígyó kíséretében. Csak sikítottam egy nagyot, mire Tommy felrohant.
- Mi a baj? Mi lett az arcoddal? Azért még nem kell sikítani, csak egy kis vágás. - motyogta.
- Nem Tommy, nem azzal van a baj, hanem azzal, hogy egy nagy zöld kígyó van a fiókban.
- Ó, hát megvan. Köszi. Gyere kicsikém. - Tommy megfogta a kígyót és kisétált vele, közbe agyon puszilgatta.
- Hát jól van Tommy... - morogtam. Rendbe tettem a hajam, lementem enni. Várt a forró tea és a gyógyszer. Ki kell kúrálnom magam holnapra ha stúdióba akarok menni. Már pedig megyek, engem senki nem fog visszatartani. Lent Becky kezdte el a faggatózást, hogy mi történt az este.
- Semmi különös. Egy idegbeteg és irigy Gaga nevezetű hölgy rontotta el a napom, a hülyeségeivel. Akkor sem hagyom abba amit csinálok, élvezni fogom amit művelni fog, ahogy látja majd hogy építem a karrierem. Ö, remélem.
- Hé csajszi, sikerülni fog, nyugi. A drága Adamed is segít mindenben, tudod. Én pedig mindig veled leszek, ha van valami.
- Segíthetsz. Holnap gyere velem stúdiózni, megmutatom a dolgokat. Biztos tetszeni fog. Ráadásul találkozhatsz Gagával is...
- Hát, ezek alapján kihagynám a lehetőséget, de majd nem hagylak egyedül és megvédelek!
- Vegyétek fel videóra mikor Becky letépi Gaga ruháját és kitépi a haját! - szólt közbe Tommy.
- Jó, majd viszem a kamerát. - nevettem. Felvidították a reggelem. Mostantól csakis a dolgok jó oldalát nézem és azt, hogy mennyien szeretik azt, amit csinálok.
Szépen lassan elterelődött a téma, Tommy közelgő születésnapjára. Még három hónap.
- Tudjátok mit akarok szülinapomra? - kérdezte Tommy.
- Nem. Mit kérsz? - kérdezte Beck.
- Tőlem azt kapod, hogy a zöld kígyó a lakásban maradhat, és a szobádból nem teheti ki a lábát! - mondtam.

- Nincs is lába..

- Akkor a... francba. Ha még egyszer találkozok vele a fürdőben, akkor nagyon mérges leszek.
- Tényleg... holnap vennem kell neki egereket, hogy megehesse.
- Na most fejezd be. Mit is akarsz a szülinapodra?
- Egy nagy tortát. Olyan emeleteset és egy gitárt. Ja, meg egy nagy bulit az egyik szórakozóhelyen.
- Megoldható. - mondta Ad.
- Tényleg?? Köszi cukorborsó. - mondta Tommy.
Értelmetlenül néztem rájuk.
- Szerintem elég lesz. Nem megyünk el biciklizni? Egy kis zsírégetés. - kérdeztem.
- Mehetünk, de nem is vagyok duci. - mondta Ad, miközben magát nézegette. Mire mindenkinek sikerült átöltöznie egy sportosabb ruhába, eléggé eltelt az idő. Elvileg ilyenkor, délután a legjobb biciklizni menni, a nap se süt annyira. Neki is indultunk így négyen. Körbe a városi parkon, megálltunk sütizni is, majd rátaláltunk az állatkertre. Adamék nem akartak bejönni, - nekik már 'unalmas' - de én és Beck teljesen bezsongtunk. Mivel biciklivel is be lehet menni, semmi akadálya nem volt, hogy be ne guruljunk. Nehezen rávettem a fiúkat is, hogy jöjjenek be. Ennek az ára a kedvenc csokis sütiük volt, amit csinálni szoktam. Nem probléma, fél óra alatt összedobom nekik. Meglátogattuk a zsiráfokat és a majmokat is, őket meg is etettük. Jött Tommy kedvence, a pókház. Míg a srácok bent időztek, addig mi visszamentünk a kis majmokhoz. Ekkor jött a durranás. Telefon csak Adamnél, senki másnál. És eltűntek. Végigtekertem Beckyvel az egész állatkerten de sehol nem találtuk őket. Besötétedett és sehol se találtuk őket. Arra jutottunk, hogy szólunk az ott dolgozó embereknek. Ők se találták meg, pedig a hangos bemondóba is szóltak, hogy keressük Adamet és Tommyt. A fiúk helyett egy tucat rajongót kaptam. Szép.
- Nekem most Adam és Tommy kell, nem pedig ők. - mondtam Beckynek, miután kiszabadultunk a nagy tömegből.
- Lehet, hogy hazamentek. Legközelebb hozzunk telefont is.
- És ha nem? Nem igaz, hogy sose jön össze semmi.
- Nyugi, túl ideges vagy. Ha nincsenek otthon, akkor felhívjuk őket.
- Ajánlom, hogy otthon legyenek.
Fél óra alatt hazatekertünk. Nagyon elfáradtunk én pedig ideges voltam. Megálltunk a ház előtt, ég a villany. Leraktuk a biciklit és bementünk a konyhába.
- Adam Mitchel Lambert! - kiabáltam.
- I-itt vagyok. - mondta Ad vörös fejjel.
- Hát a barátod? - kérdezte Beck.
- Alszik. Mi a baj? - kérdezte.
- Tudod, hogy mindenhol kerestünk és nem találtunk? Mondtuk, hogy hol leszünk de nem jöttetek oda. Miért kellett elmennetek? Halára aggódtam magam, telefonom meg nem volt.
- TJ rosszul lett. Ezért alszik most is, alig állt a lábán már. Nem akartam hogy ez legyen, ne haragudjatok de ha beájul ott nekem, akkor nem tudok vele mit kezdeni. Így is taxival jöttünk.
- Oké, nincs probléma. Viszont végig tekertünk a fél városon és fáradtak vagyunk, ezért ma egész éjjel szunyókálás lesz. - mondta Beck.
- Még Zoenak is? - kérdezett vissza Adam.
- Neki is!
- Ne már... akkor ma Twitter Partyzok.
- Bocsi. - mondtam.
A hosszú zuhany után alig vártam, hogy végre aludhassak. Adam is feljött, hozta magával a laptopot. Most még a billentyűk hangja se zavart, ahogy lefeküdtem már aludtam is.

23. Rész - Jól indult...

Miután elregéltem a kis történetet, amin a délután folyamán mentem keresztül, alig vártam, hogy lepihenhessek. Mára félre a munkával, hiszen holnap jelenik meg életem első videó klipje és ha készen vagyunk a stúdiós munkákkal utána a lemezem is megjelenik. Rettenetesen várom már. Leila elment, felsétáltam az emeletre, hogy megnézzem hol van Adam. Elaludt az ágyon, jobban elfáradt a mai napon, mint én. Fel kellett volna keltenem, lent a vacsora. Anya mindig mondta: "Hagyd a férfit aludni, mert mérges lesz!" Szerintem Adam akkor lesz éhes, ha ma nem kap vacsorát. Így hát fel keltettem, megérezte a finom illatokat - hála Beckynek - és lementünk vacsorázni.
- Tudjátok mi lesz holnap? - kérdeztem nagy mosollyal az arcomon.
- Tudjuk! - válaszolták.
- Még az ember kedvét is elveszitek. - folytattam az evést.
- Nem úgy értettem. - mondta Adam.
- Tudom. De akkor is. Már nagyon várom. Megyek aludni, majd jössz. - felálltam és ott hagytam a félig megevett vacsorát, ami ráadásul a kedvenc ételem is. Besötétedett. Beültem az ablakba és nézegettem a csillagokat. Eszembe jutott, hogy régen, még a farmon anyával mennyi rakott krumplit csináltunk. Mindenki szerette. Összeszorult a szívem, mikor megint kísértett bennem a gondolat, hogy ők már nincsenek velem. Hogy ne idegesítsem magam tovább, lefeküdtem aludni, hátha így jobb lesz. Fél óra múlva Adam is feljött, betakarózott és megérintette a vállam. Hirtelen felültem és elkezdtem sírni. Adam azt hitte, valami rosszat csinált.
- Mi a baj? - aggódva kérdezte.
- Semmi. - bőgtem el magam, alig akart kijönni belőlem ez a szó.
- Nem tudsz átverni. - mondta.
- De tényleg... semmi. Csak megijedtem, mikor megérintetted a vállam, teljesen olyan volt, mintha egy háztetőn ácsorogtam volna a farmon és ugrani szerettem volna. De nem tettem meg, mert Lisa odajött és megállított.
- És miért akartál leugrani?
- Mert már nem bírtam. És nem is bírom tovább. Ezek az emlékek, annyi minden, csak jön és eszembe jut. - mondtam, majd megöleltem Adamet.
- Kicsim, meglátod, jobb lesz. Bízz bennem, együtt elfelejtünk mindent.
- Szeretném, de nem megy.
Egy kis idő múlva sikeresen elaludtam Adam karjai között. Jó érzés, hogy ő mindig velem van és segít ha baj van.

Reggel 7:54

Adam fáradtan leballagott a konyhába, Becky lent olvasott.
- Fáradtnak tűnsz. Zoe? - kérdezte Beck.
- Egész éjjel nem aludtam. Nincs szívem felkelteni szegényt, még maradhat.
- De mi történt?
- Nem tudom. Hiányzik neki a családja. Érted... - mondta Adam, miközben szürcsölte a teáját.
- Megint? Ki kell vernünk belőle, nem lehet megint depressziós.
- Jó lenne most már.
Adam tovább iszogatta a teáját és reggelit is csinált. Tommy a TV előtt ült és videó játékozott. Egy óra múlva vettem a fáradságot és felkeltem. Vidáman lesétáltam a lépcsőn a nappaliba.
- Jól vagy? - kérdezte Becky.
- Igen. Van kaja. Szupi. - Odasétáltam Adamhez, a konyha pultról elvettem egy tányért és szedtem magamnak kaját. Odafordultam Adamhez és megpusziltam, majd felmentem a szobába a reggelimmel együtt. Adam és Becky előtt kérdőjelek voltak, hogy csak így lesétáltam, mintha semmi se történt volna.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Adam.
- Nem tudom, de remélem nem csak színleli, hogy jól van.
Odafent szép nyugodtan megettem a reggelim. A mai nap megint fontos. Jövőre én is ott akarok lenni a Grammy-n. Ez az új cél. Be akarom bizonyítani, hogy ott a helyem. Elmerültem a gondolkozásban és arra jutottam, hogy venni kéne egy kutyát. Nem tudom, hogy hogyan lyukadtam ki az állatoknál, csak eszembe jutott. Le is mentem Adamhez, megkérdezni mit szól hozzá. Mikor leértem, olyan furcsán viselkedtek.
- Jól vagy? - kérdezte Beck.
- Jól, de ha nem hagysz békén akkor nem leszek. köszi. Mit szólnátok egy kutyához? - kérdeztem.
- Kutyához? - kérdezett vissza Adam.
- Igen, egy huskyhoz.
- Husky? Kicsi legalább?
- Nem, nagy maci lesz belőle. - mosolyogtam.
- Rögtön mutatok neked két nagy macit is. - mondta Ad.
- Ó, drága. Te is egy nagy maci vagy, meg Tommy is, de ez a maci, amit én szeretnék, négy lábú és ugat. Lehet vele játszani és ad pacsit is.
- Hát, a felsoroltak közül mind igaz rám, a négy lábún és az ugatáson kívül.
- Hahaha... Becky?
- Én örülnék neki. - válaszolta.
- Adok pacsit és puszit is. - tette hozzá Adam.
- Naa. Zokny lesz a neve és imádni fogod. Majd vigyázhatsz rá és sétáltathatod is velem. Megbeszéltük?
- Igen. - suttogta.
- Mi? Nem hallottam.
- Igen!
- Köszi, szeretlek. Egy motort is venni szeretnék... - sétáltam ki a teraszra.
- Mi? - kérdezte Adam.
- Csak vicc volt, de el fogok késni.
Ezzel elviharzottam a stúdóba. Mikor megérkeztem, már nagyon vártam, hogy végre felkerülhessen az internetre és mindenki láthassa. Körbenéztem és ott találtam Miss Lady Gagát. Nem értettem, hogy kerül ide, az én napomon, az én időmben. Nem idegesítettem magam ezzel, tovább sétáltam. Három óra, most már hivatalosan is közzé van téve a klip. Alig fél óra alatt fél millióan nézték meg, amin mindenki csodálkozott - még Gaga is, aki besompolygott hozzánk - én ezt nem hittem volna. Rengeteg dicséret és szép szó a videó alatt. Gaga már nem volt ott, azt hittem elment.  Szép vidáman, lassan kisétáltam a szobából, haza kéne menni. Elindultam a mosdókhoz, hogy megigazítsam a hajam. Előtte Adam felhívott, hogy nagyon tetszik neki és gratulált. Letettük a telefont, kinyitottam a mosdó ajtaját és a szörnyeteg fogadott. A tükör előtt sminkelgette magát, szerencsére a csúf zöld hajától már megszabadult. Egy pillanatra megálltam, megkérdeztem magamtól, nem kéne inkább kimenni? Összeszedtem magam és végül bent maradtam, amit nagyon megbántam. Letettem a táskám a tükör elé, mikor Gaga hirtelen megfordult és adott egy pofont. Akkorát csattant, hogy félelmemben leültem a földre, mire elkezdett ordibálni.
- Hogy gondolod ezt? Mégis hogy? Fejezd be amit művelsz, menj oda hozzájuk és mondd el nekik, hogy már nem akarod ezt az egészed! Nem lehetsz jobb nálam! - kiabálta.
- Nem! - visszaszóltam. Sírtam és az arcomat fogtam. Megint én vagyok a rossz, pedig csak azt akarom csinálni amit igazán szeretnék, amihez értek és ami az életem.
- Nem? - kérdezte - Hát akkor majd meglátod, hogy tönkre teszlek! Csak figyelj, lejáratlak hogy mindenki felejtsen el. Ennyi hírnév neked bőven elég volt! - fogta a puccos holmijait és kisétált, mintha semmi se történt volna. Belenéztem a tükörbe, az arcomon ott volt a drága kezének a nyoma. Egy nagy piros folt. Megrémültem, mire még jobban csak sírtam. Gyönyörűen nézek ki, a fekete sminkem el is folyt, a szemem pedig könnyben úszik és vörös. Valamivel el kell takarni. Kétségbe esetten kutattam a táskámban a napszemüvegemet, amit nehezen meg is találtam.Összeszedtem a maradék erőm és bátorságom, fejemre húztam a kapucnit és felvettem a szemüveget. Kisétáltam, próbáltam úgy tenni, mintha minden jó lenne. A lady a kijárat előtti pultnál ácsorgott. Biztos meg akart várni, hogy lássa, összetörtem, ami igaz is. Egy hétköznapi lány vagyok, tele érzelmekkel, akit pár szóval össze lehet törni. Próbáltam csak előre nézni, nem pedig a körülöttem lévő emberekre. Gaga arcán gúnyos mosoly látszódott. A feladat lefutni a lépcsőn a magassarkúban és épségben elérni a kocsihoz. Sikerült. Beültem és elhajtottam.

Mikor hazaértem, csak kinyitottam az ajtót, beléptem és becsaptam magam után. A fal is megremegett. Adamék a TV-t nézték. Levettem a rózsaszín cipőm és felrohantam a fürdőszobába, közbe kiabáltam. Csak egy dolgot tudtam mondogatni.
- Nem, nem. Ilyen nincs! Nem lehet igaz. Rohadjon meg, nem érdekel. Elegem van!! - ordibáltam.

Adamen látszott, hogy megijedt. Bezárkóztam a mosdóba, teletettem a kádat vízzel és ruhástól, mindenestől beleültem. Adam kopogott az ajtón, hogy engedjem be, mondjam el mi a baj. Azt mondtam, hogy nem. Sírtam és üvöltöztem.

22. Rész

- Szóval, mit is akarsz holnap? - kíváncsiskodott Beck.
- Nem mondom el.
- Naaa.
- Nem lehet. Meglepetés lesz.
- Hát jó... majd Zoe biztos elmondja.
- Na, ő biztos hogy nem.
- Jól van akkor. Légyszi, légyszii. - könyörgött Beck.
- Nem. Aki kíváncsi, hamar megöregszik.
- Akkor várok holnapig.
- Okos kislány. - Tommy kacsintott, majd elsétált.

Hajnal, 1:23

A többiekkel otthon ültünk a kanapé előtt a padlón. Adam és Tommy egy pohár alkoholt sem ivott, míg én és Becky amit csak találtunk mindent lehajtottunk, pedig nem szokásom inni.
- Nézd, nézd!! Madarak! - kiabálta Beck.
- Hol? - kérdeztem.
- Óóó, már elmentek. Ott voltak az asztalon, melletted.
- Szomjas vagyok. Ott van az asztalon egy szép üveg. - panaszkodtam.
- Mi van benne? Érte kéne menni.
- Nem érem el... - kinyújtottam a kezem és nevettem. Mikor már majdnem sikerült, Adam elém állt.
- Ezt szeretnéd? - kérdezte Ad.
- Azt bizony. Add ide kérlek.
- Zoe. Nem!
- Azt mondta hogy nem? - kérdezte Beck és nevetett.
- Ti aztán kiütöttétek magatokat. - szólt Tommy.
- Nem is. Fel kéne állni. Éhes is vagyok. - kába fejjel mosolyogtam. Adam felkapott és felvitt a hálóba, közben azt mondogatta, hogy 'Majd reggel meglátod az eredményt'. Mikor felvitt, rövidke 10 perc alatt már aludtam is. Nem lehetett felkelteni.

Reggel 9:30

Kikászálódtam az ágyból, lementem a konyhába Adamékhez. Mindenki ott ölt az asztalnál, csak én fogtam a fejem és panaszkodtam, hogy rosszul vagyok. Még Becky teljesen jól nézett ki, mintha semmit se ivott volna.
- Jó reggelt. - mondták.
- Kell reggeli? - kérdezte Beck.
- Nem, mindjárt elhányom magam. Hogy csinálod?
- Mit?
- Hogy semmi bajod nincs.
- Tudhatnád már, annyiszor volt már ez. Sok kaja.
- Jajj nem, szóba se jöhet. - csak fogtam a fejem és feküdtem a TV előtt. Adam odajött.
- Ezt idd meg.
- Mi ez? Nem akarom.
- Zoe, idd meg!
- Nem.
- De makacs vagy. Nálam bevált módszer, biztos jó lesz neked is.
- Ümm... legyen, hiszek neked. - megfogtam a poharat, amiben valami zöld színű trutyi volt és egy húzásra megittam az egészet. A felénél azt hittem, visszajön az egész, az íze a spenótéhoz hasonlított.
- Ez mi volt? Szörnyű az íze...
- Inkább nem mondom el. Azonnal visszajönne az összes.
- Akkor te hogy iszod meg?
- Nehezen.
- Ahh, még mindig érzem az ízét.
- Tanulság? Legközelebb nem iszol olyan sokat. Remélem...
- Ígérem Adam bácsi.
- Jól teszed. Velem is előfordul, de igyekszem.
- Zoe, címlapon vagy Gagával együtt. - mondta Beck.
- Jajj, nem. Nem érdekel.
- Te tudod. Az újság viszont téged véd.
- Annak örülök, de most senki ne fárasszon le ilyen dolgokkal. Szeretnék egy nyugodt vasárnapot. Adammel. Ti is menjetek valahova. Holnaptól stúdiós hetek jönnek.
Tommy és Becky el is mentek a viziparkba, ahova Beck mindig el akart menni. Adam leült mellém és megölelt. A telefon is mindig jókor szólal meg. Annyira nem akartam felvenni, jó volt ott Ad mellett a kanapén. Kimásztam és megkerestem, hogy hol is lehet, a kiadós buli után ki emlékszik már rá, hogy hova tette? Mindenhol megnéztem, sehol nem találtam és még mindig csörgött. Mi lehet ilyen fontos? Ezt kérdezgettem hangosan. Sikerült megtalálni a konyhapult alatt. Nézegettem jobbra-balra, vajon hogy került oda. Felvettem, láttam, hogy fontos lehet. A stúdióból hívtak. Miután letettem a telefont, örömömben ugrálni kezdtem. Adam nem tudta mi az, így faggatózni kezdett.
- Mondd már el!
- Holnap! Holnap!
- Mi lesz holnap? - kérdezte.
- Nem leszek itthon délután kettőkor.
- Hát hol leszel? - kérdezte.
- Én a Youtube-nál, te meg itthon fogod kuksizni a Twitterem. Holnap kiadjuk a klippet! - mosolyogtam.
- Na, végre. Mindenki erre vár. Nem megyünk el a kis kávézóba? Veszünk valami finomat.
- De! Mehetünk.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Alig tíz percnyire van a kávézó, de Adam akkor is kocsival megy. Arra gondoltam bicikliznünk kéne. De inkább majd később közlöm vele a hírt, most sütizünk. Megérkeztünk, rendeltünk forrócsokit és még pár dolgot. Adamnek el kellett mennie, hívták. Épp fizettem, mikor a pénztáros és még páran odajöttek hozzám aláírást kérni, ez idő alatt pedig kirabolták a boltot. Alig fél óra múlva a rendőrségen kötöttem ki, ugyan is a rablót elfogták és azt állítja, hogy én is benne voltam, mert én tereltem el az emberek figyelmét. Felháborodtam. Persze a srác még mindig állította, hogy közöm van a dologhoz. Mondtam a rendőröknek, hogy hívják fel Adamet, ő majd tisztáz engem. Nem volt könnyű elérni. Két órán át nyomorogtam egy cellában és járkáltam körbe körbe. A fejemet fogtam, mikor egy nő megszólított.
- Téged drága, miért hoztak be?
- Állítólag benne voltam egy rablásba.
- Állítólag? Persze. Én pedig állítólag taxi sofőrt vertem. Tudod mikor hiszem el...
- Nem kell elhinni.
- Hééé, téged ismerlek! Te vagy a Zoe! A hírnév miatt nem fognak csak úgy kiengedni, nehogy azt hidd.
- Hagyjál már.
Ekkor odalépett az egyik őr, kiráncigált és elvitt Adamhez.
- Na végre. Ez itt maga a pokol, ne tudd meg! - mondtam.
- De tudom...
- Ö, bocs. Segíts kérlek, nem csináltam semmit.
- Tudom, de a srácot kell rávenni arra, hogy mondja el az igazat.
- Ha rajta múlik, soha nem mondja el.
Már nagyon ideges voltam, mikor közölték, hogy a srác elmondta az igazat, de csak egy óra múlva mehetek haza. Rengeteg papírt és mást kellett aláírni. Az egy órából rögtön 3 lett. Megjött Leila, hogy segítsen, van itt ismerőse. Miután sikeresen szabaddá nyilvánítottak, hazamentünk és a kocsiban az egész utat végig panaszkodtam. A srác egyébként egy megszállott rajongóm, egy HeartBeat.
- Csak egy sütit akartam enni és fizetni. Nem igaz, hogy mindig velem történnek ilyenek. Gagának és a többieknek miért nincsen ilyen problémájuk? - kérdezgettem.
- Nyugodj meg Zoe, túl vagy rajta. - nyugtatott Leila.
- Soha többé nem megyek ilyen helyre!
- Hogy, amikor vásárolni csak kell és fél év múlva emberek milliója szeretne a közeledbe jutni. - mondta Adam.
- Ooo, hogy a... Jól van. Hazaértünk! - jelentettem ki. Kiszálltam a kocsiból, mérges fejjel léptem be a lakásba. Zommy a TV-t nézte, Becky pedig olvasott.
- Hát ti? Azt hittem falni fogjátok egymást. - mondtam.
- Tudod, ez nekünk nem menne. Én egy TomCat vagyok és brutálisan jó, hogy ismerhetem Tommyt. - mondta Beck.
- Én pedig maga a TomCat vagyok. - mosolygott Tommy.
- Ööö... oké. Pedig olyan jól kijöttök egymással.
- Jóban is leszünk, de ebből nem lesz szerelem! - mondták.
- És te? Mérgesnek tűnsz. - kérdezte Tommy.
- Hát gyerekek, ez egy hosszú történet.

21. Rész - Grammy

Talán sikerült egy kicsit felvidítanom szegényt, megbeszéltem Adammel, hogy ő is jöhessen a Grammy-re. Nem volt vele gondja, azt mondta legyen. A csajos estéből semmi nem lett, ruhákat nézegettünk mindenhol. Egész délutánt elfoglaló program. Rengetek helyen jártunk. Nagyon sokat válogattam, nem akartam nagy feltűnést kelteni, de a szoknya rövidsége lehet hogy holnap fog. Adam végig velünk volt, nem akart egyedül hagyni ezzel a rengeteg emberrel és fotóssal. Mindig odajönnek és kérdezgetnek. Unalmas kérdések, de míg nem válaszolsz legalább egyszer rá, addig nem hagynak békén. Elég idegesítő tud lenni, mikor ennéd a sütidet, de körülötted van jó pár emberke, aki villog a fényképező gépével és a kamerát néha az arcodba nyomja. Nem baj, el kell viselni. De már nem bírtam tovább, felálltam, kifizettem az ott hagyott sütit és elmentünk. Volt idő még egy mozira. Bementünk, megnéztük a Jack és Jill című filmet. Nekem nagyon tetszett, Becky pedig olyan vidám volt, mintha semmi se történt volna. A moziból kiérve már fél tizenkettő volt. Hazamentünk, reggel korán kell kelni, Ad megbeszélésre megy és pedig majd este 7-re.
- Jövőre te is jelölt leszel, biztos vagyok benne. - mondta Beck.
- Hahh.
- Majd meglátod.
- Ha te mondod.
- Én pedig...
- Nyersz. - egészítettem ki Ad mondatát.
- Majd meglátjuk.
- Ki vezet? Fáradt vagyok, ez a mai nap első része kikészített.
- Nyugi van Beck. Majd én vezetek. - jelentettem ki.
Hazaértünk, gyors zuhany meg minden. Tommy furcsa kérdéssel jött hozzám.
- Zoe, mi Beck kedvenc étele?
- Öömm... talán a rakott krumpli. Azt hiszem. Miért?
- Hát tudod... - elpirult Tommy arca.
- Gondolat olvasó vagyok. Vidd el a vidámparkba és a vízi parkba. Régóta el akar oda menni...
- Köszi. És nem kérdeznéd meg tőle, hogy...
- Hogy nem jössz-e be neki? Kérdezd meg te.
- Ne már. Légyszíves.
- Hát figyelj... este nagyon elcsábíthattad. Nem szokott ilyet csinálni. Szóval ha engem kérdezel rendesen beléd zúgott.
Tommy fogta magát és lerohant az emeletről, előszedte a jégkrémet és felment Beckyhez. Beck a szobájában volt, az ágyon ücsörgött a laptoppal az ölében. Tommy leült mellé.
- Hallottam reggel amit beszéltél Zoeval. Sajnálom.
- Semmi, de ha még egyszer megemlíted depis leszek és leütlek. El akarom felejteni, de így nem megy.
- Bocs, tényleg. Hoztam fagyit. Kell?
- Ahha. Köszi. Mi szél hozott erre?
- Nem tudom. Csak úgy...
- Értem.
- Ne haragudj, hogy letámadtalak... tudod. - pirult el Tommy arca.
Becky meg se szólalt, csak nevetett.
- Khm.. bocsi. Nem... nem gond.  - mosolygott.
- Nem gond? - kérdezte Tommy.
- Ömm.... nem. Bejössz nekem.
- Értem. Megyek aludni. Szia, jó éjszakát.
- Hagyd itt a fagyim.
- Ne már... - Tommy odaadta a jégkrémet Becknek, majd kijött és becsukta az ajtót.
- Iggen!! - kiabálta.
Tommy odarohant hozzám, megölelt.
- Köszi Zoe! - kiabálta.
- Ööö... akármi is legyen az, szívesen.
- Valaki aludna! - kiabálta ki Adam.
Miután Tommy lenyugodott ő is ment aludni. Reggel kelni kell, el kell készülni.

Késő délután 5:47

Adam még délben elment itthonról a tárgyalás miatt, én pedig ott álltam smink nélkül a ruhámban. A farmon nem kellett sminkelgetni, egész nap csak dolgoztunk. Most pedig szükségem lenne rá, Beck utálja a dolgot.
- Ki sminkel ki? - kérdeztem.
- Én nem értek hozzá... - mondta Beck.
- Tommy drága, most úgy is ráérsz és sokat hallottam a sminkelési tapasztalataidról.
- Jól van... addig legalább beszélünk.
Felsétáltunk az emeltre, a fürdőbe. Tommy előpakolta a cuccokat, ért a dolgához, gyönyörű lett.
- Ezt meg kell tanítanod.
- Megtanítom neked, de Adam lesz a próba baba.
- Annak örülni fog. - nevettem. - És mi a helyzet Beckyvel?
- Majd meglátjuk.
- Ahha. Gaga ugye jelölve van a Grammyn?
- Igen, 2 kategóriában és mind a kettőt elviszi, csak mint mindig. - panaszkodott Tommy.
- Kár. Remélem megbotlik majd a lépcsőn a magassarkújában...
- Nekem is tetszene. És akkor a nagy loboncos hajával feláll és elbőgi magát, hogy ilyen nincs. Reménykedjünk. De mi bajod van vele?
- Sok minden. Utálatos egy nőszemély. Majd meglátja, hogy több vagyok egy 22 éves lánynál. Soha nem voltam jó semmiben csak az éneklésben. És be is bizonyítom mindenkinek, hogy van helyem Lady Gágá mellett. Huhh.
- És, hogy akarod? Tudod, hogy Gaga felajánlotta neked, hogy az egyik dalod társ szerzője legyen? Hoppá, elszóltam magam.
- Mi? - felpattantam a székből. - Ezt komolyan gondolja?
- Szerintem igen, és tudja, hogy a kis cserebogárból nagy sztár lesz. Ő akar belőled nagy énekest csinálni.
- Na nem.
Ekkor bepattant Beck, menni kell ha nem akarunk elkésni. Az egész utat végig mérgelődtem. Amikor megérkeztünk azonnal megkerestem Adamet, ő nem tudott róla, hogy mit akar Gaga. Megnyugtatott, hogy nem kell elfogadni ha nem akarom. Aminek nagyon nem örültem, hogy ott volt John és Mark is. Fél órával a műsor kezdete előtt odajöttek hozzám, Gagával együtt.
- Tudom, hogy nem jössz ki vele jól, de...
- Nem! - félbeszakítottam Mark mondatát.
- Nem fogadod el a segítséget, egy tapasztalt énekesnőtől, tőlem? - flegmán kérdezte Gaga.
- Ahogy mondod.
- Nélkülem nem fogsz előre jutni. - válaszolta.
- Azért ne kiabáljatok. - kért meg rá minket Josh.
- Miért kellett most idehoznod hozzám Mark? Te meg majd meglátod,hogy igen is, vagyok legalább annyira jó mint te és nélküled is sikerülni fog.
- Ajajj... - monda Ad.
Újságírók, fotósok ácsorogtak körülöttünk, pedig még csak nem is kiabáltam, hanem szép nyugodtan világosítottam fel a csajt, hogy nem kérek a segítségéből.
- Sajnálom Zoe, ő csak felajánlotta... - mondta Josh.
- Oké, de azok után amiket mondott? Hogy állna a hátába a hajnali görcs. Én nem kérek ilyen emberektől segítséget, aki még énekelni se tud. Meg csak a botrányokból és a divatból él. Engem nem érdekelnek az ilyenek. - mormogtam.
- Mit mondott? - Gaga mérges lett. Oda akart lépni hozzám, de a többiek nem engedték.
- Zoe drága, te pedig botránnyal kezdesz. - jelentette ki.
- Lehet, de én nem így folytatom majd.
- Ajj Zé... gyere, menjünk.
Ad elráncigált magával az öltözőbe. Megkérdezte, hogy ez mi volt.
- Tudod, hogy gyűlölöm őt.
- De akkor is? Jó az, ha egy botránnyal indítasz? - kérdezte.
- És neki jó, hogy abból él?
- Neki igen, mert mindenki elfelejtené. De neked nem lesz jó.
- De nekem nem lesznek botrányaim!
- Ezen kívül?
- Igen.
- Jól van akkor. Kerüld el akkor. Mennünk kell. Az első díjat is ő kapja...
Elindultunk, kimentünk a fényképesektől mentes csendes kis öltözőből vissza a nyüzsgésbe. Adamet érte az a megtiszteltetés, hogy átadja a 'Legjobb női hang' kategória nyertesének a díjat, aki nem más, mint Lady Gaga. Köszönő beszédében elejtette a nevem és a 'Nélkülem nem fog eljutni idáig' rövidke mondatot, amire magamban csak annyit reagáltam: Majd meglátjuk. Ez után jött a legjobb. 20 cm-es magassarkúban és nagy kalapban - amiből alig látszott ki az arca - totyogott le a lépcsőn. Mikor az utolsó fokra ért, rálépett a földig érő ruhájára és elesett. A nézőtéren az összes ember nevetett. Hát ő se tökéletes, pedig annak vallja magát. Tommy feje vörös volt már, alig tudta abbahagyni a röhögést. Adam csak a színpadon ácsorgott és adta a hülye fejét. A műsor után mindenki hivatalos volt az After-Party-ra, de tényleg ott volt mindenki, kivéve Gagát.
- Biztos összetört a szíve mert elesett. - mondta Tommy.
- Nem baj, nem volt még ilyen jó napom. - szólt hozzá Beck.
- Majd holnap lesz.
- Beavatnál, kedves Tommy drága? - kérdezte Becky.
- Azt hiszem én most magatokra hagylak. Sok sikert. - ezzel elköszöntem, majd Ad keresésére indultam. Össze futottam Katy Perryvel, beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy imádom amikor énekel. Egy órán át beszélgettünk, szegény le van törve a válása miatt.
- Kérdezhetek valamit?
- Kérdezz.
- Nem jönnél el velem párszor stúdióba? Kell egy kis segítség... érted.
- Legyek társszerző? - kérdezte.
- Hát, igen.
- És Gaga?
- Jajj, de is mondd. Nem bírom a nőt. Egyszerűen nem.
- Akkor igen. Biztos kitalálunk neked valami jó kis zenét. 

20. Rész

- Köszi hogy mehetek... de várj! Van egy ötletem. - kiabáltam.
- Mégis mi? - kérdezték.
- Gaga ihlette dal. Csak neki először és utoljára. Azt mondta semmi vagyok hozzá képest, hát majd meglátja, hogy ez nem igaz.
- De elszánt lett valaki. Mennem kell, sok sikert holnapra. Sziasztok. - köszönt el Dave majd hazament.
Gyorsan leírtam a dallal kapcsolatok ötleteimet, közben még született pár új. Fél óra múlva már aludtam, holnap nagy nap lesz.

Reggel 8:23

Egy nagy stúdióban vagyunk, ahol sorozatokat, filmeket és kisfilmeket készítenek. Most videoklipet. Tele van érdekes helyszínekkel. Sikerült megtalálnom a szobarész amit mi rendeztünk be. Irány a smink, meg az egyéb kis dolgok. Ideges voltam, a sebem megint fájni kezdett, így fél órát csúsztunk, meg kellet várni mire hat a fájdalom csillapító. Már rosszul indul a nap, nem tudom hányszor fogunk még emiatt leállni emiatt, de nem tehetek róla. Végre sikerült elkezdeni, ha minden igaz a mai napot itt fogom tölteni. Illetve fogjuk. Először egy helyen a székben ülve kell végigvenni, utána a vokálok, azután pedig újra az egészet csak úgy, hogy mindent másképp csinálok. Adam ott volt és segített, ami nagyon jól esett. Estére már nagyon fáradt voltam, pedig még mindig volt egy kör hátra. Azt hittem, hogy a mögöttem lévő ágyra ledőlök és el is alszok.

Este 11:02

Összesen háromszor tartottunk szünetet csak miattam, amivel 2-3 órát sikeresen csúsztunk, persze mindenki azt mondta, hogy 'Nem baj!' Tudom, hogy nem örültek neki... Miután megnéztük a felvételeket mindenki összepakolta a kis cuccát, raktam kívül. Én ugyan is aludtam, a klipben szereplő kis ágyikón. Nem bírtam tovább, nagyon lefárasztott a nap. Már mindenki összepakolt és hazament, kivéve engem és a srácokat. Ott aludtam, összehúztam magam egy kis kupacba és fel nem lehetett kelteni, pedig próbálkoztak. Lassan éjfél, haza kéne menni.
- Na most mit akarsz csinálni? - kérdezte Tommy.
- Felemelni, berakni a kocsiba és hazavinni.
- Benne vagyok. Én vezetek.
Adam az ölébe kapott, Tommy hozta a cuccokat. Ad berakott a kocsiba, fejem az ölében volt és Tommy vezetett.
- Jó, majd holnap folytatjuk... - motyogtam álmomban.
- Hát ez meg mi volt? - kérdezte Tommy.
- Alszik de beszél. Szokott ilyet, amikor nagyon fáradt.
- Akkor nincs gond.
Mire haza értünk, Beck az ajtó előtt ücsörgött, mivel még nincs a lakáshoz kulcsa. Még jó, hogy jöttünk. Mindenki nagyon fáradt volt, csal leraktak az ágyra, Ad mellém feküdt, Tommy és Becky pedig elvonultak a saját kis szobájukba. Észre se vettem, hogy már ez már a saját ágyam és Adam mellett vagyok, pedig szorosan átölelt majd elaludt.

Reggel 9:31

- Jó reggelt Zoe. - keltett Ad, szokás szerint.
- Ümm... még alszok.
- Nem akarsz ma ruhát próbálni holnapra?
- Fáj a sebem. Alszok. Csend. Jó éjszakát.
- Akkor majd délután.
- Jól van na. Megyek. Csak még 5 percet kérek.
- Neked öt perc alvásra sose elég. Lemegyek, csinálok reggelit.
- Megyek, megyek. Összeszedem a szennyest mindenhonnan.
Ad lement én pedig nekiálltam összeszedni a ruhákat, amik mosásra fognak várni. Épp Beck szobájából jöttem ki, nem találtam ott a csajt. Vállat rántottam és benyitottam Tommy szobájába, hogy onnan is kipakoljam a ruhákat. Úgy érzem rosszul tettem, de legalább Beckyt megtaláltam. Sikerült rajta kapni őket, amire egyáltalán nem is számítottam.
- Nem láttam semmit! - mondtam, majd becsuktam az ajtót.
Ad épp akkor sétált fel, kérdezte mi a baj.
- Semmi, de nem ajánlom hogy megzavard őket.
- Mi? Tommy és Beck?
- Igen. Uhh, elment az étvágyam.
- Akkor ez Tommynál csak egy reggeli kaland lesz.
- Biztos? - kérdeztem.
- Ismerem.
Lesétáltunk, bepakoltam a mosógépbe. Megfogtam a laptopot és folytattam a tegnapi munkám. Beck és Tommy leballagtak az emeletről, leültek enni. Hirtelen csend lett. Én még mindig a gép előtt, a többiek pedig ettek.
- Elhoztam a gitárod amit kértél. - megszólalt Becky.
- Köszi.
- És amit az előbb láttál nem komoly.
Ránéztem Beckyékre.
- Nehéz napom volt, mind ketten elfáradtunk és találkoztam tegnap Robbal, aki közölte hogy látni se akar. Szép, nem is én szakítottam. Maria pedig hozzám se szólt, még mindig nem hiszi el a dolgot.
- Én pedig... fáradt voltam. - tette hozzá Tommy, mire nevetni kezdtem.
- Oké, ki mászott rá kire először?
- Én. Ismersz. - jelentette ki Beck. - Utána ő.
- Jól van, elhiszem.
- Vannak már ötletek az albumhoz? - kérdezte Ad.
- Vannak. Holnap megyek be a stúdióba.
- Megmutatod az ötleteket meg a dalokat? - kíváncsiskodott.
- Haa, persze. Te se mutattad meg még a Trespassing dalait. Blee.
- Ó, hogy tudtam hogy ezt fogod mondani. Akkor nem is mehetek holnap veled?
- Nem. Csak a gitárom jön.
- De..
- Nincs de!
- Észre vettétek, hogy 8 hónap van a szülinapomig? És akkor jöttetek össze. Szóval nagy buli lesz! - jelentette ki Tommy.
- Igen, tudjuk. Nem megyünk ruhát nézni?
- Majd délután.
- Oké, addig legalább van időm gondolkozni.
- Zé, gyere egy picit ki. Van fagyi is. - mondta Beck.
- Mit akarsz?
- Beszélgetni.
Kimentünk a medence mellé, Beck azonnal el is bőgte magát.
- Mi a baj?
- Az, hogy nem csak Maria küldött el, hanem magamtól is jöttem.
- Ezt tudom, mondtad.
- De Rob...
- Mi van vele?
- Nem mondtam el, hogy miért dobott, és amúgy majd elköltözök nyugi.
- Tudod, hogy mindenben veled vagyok és segítek, de mondd már el mi a baj!
- Na, szóval azért dobott ki Rob, mert megtudta hogy terhes vagyok. Ez volt 4 hónapja. - Becky megint elbőgte magát.
- Nem igazán értem.
- Annyira kiborult, hogy megvert, a rendőröknek kellett leállítani. Ezután a kórházban kötöttem ki, ahol elmondták hogy elvesztettem a kicsit. Nincs ennél rosszabb, mikor ezt mondják neked.
Megöleltem, ő pedig csak sírt és sírt.
- Hallod, erősnek kell lenned. Együtt mindent megoldunk majd. Tudod, mint régen.
- Próbáltam, itt volt rá három hónap és nem ment.
- Mert egyedül voltál, de most már itt vagyok én is. Sikerülni fog, tudom.
- Annyira rossz.
- Tudom. És nem költözöl sehova, szépen itt maradsz. Elég nagy a lakás, elférünk.
- Biztos? - szipogta.
- Hazudnék én neked?
- Akkor jó.
- Majd találunk neked egy helyes pasit, aki szeretni fog és vigyáz rád.
- Olyan nincs.
- Melátjuk. Tommy és Dave jósolnak majd neked.
- Te vagy a legjobb Zé, köszi.
- Ugyan már. És jössz velünk ruhát nézni, te is kapsz valamit. Utána meg csapunk egy csajos estét. Mozi stb... Benne vagy?
- Benne. Mikor nem?