28. Rész - Kellemes meglepetés

Dél, 12:34

Épp egy hónapja, hogy Tommy 28 éves lett. Azt a bulit, még mindig nem tudtam elfelejteni TJ miatt. Sikerült rájönnöm arra, hogy itt én vagyok a legfiatalabb a 23 évemmel.
- Zoe, kész az ebéd! - kiabált fel Adam, ezzel megszakította a pihentető gondolkodásomat. Lesétáltam a konyhába, leültem az asztal elé a székre, majd Tommy elém rakta a tányért.
- Hát, nekem ehhez most nagyon nincs étvágyam. - fura fejjel jelentettem ki.
- A kinézetét ne nézd, az pocsék, de az íze. Az íze nagyon jó lett. - biztatott TJ.
- Nem néz ki rosszul, ügyesek vagytok. De akkor is...
- Fáj valamid? - aggódva kérdezte Adam.
- Csak a hátam... egyre kényelmetlenebbül alszok. Meg a gyomrom. Biztos elrontottam.
- Pedig szerintem nagyon kényelmes. - mondta Becky.
- Eddig nekem is az volt. Eddig. De te honnan tudod? - kérdeztem.
- Hát az úgy volt hogy mikor senki nem volt itthon, mert mindenkinek fellépése volt, nem tudtam aludni. És mondtad Zoe, hogy van egy maci a párnád alatt. Megtaláltam. És ott elaludtam...
- Na, nem baj. Egyetek csak. Én hányni fogok.
- Nem fogsz! - nyugtatott meg Becky, mikor már a fürdőszobába rohantam a wc-hez. Beck utánam jött Adammel hogy megnézzék jól vagyok-e.
- Ez csak a vacsi... - nyugtattam meg őket. - Biztos nem tett jót estére az a nagy adag paprikás-salátatál.
- Biztos. Csinálok neked vajas pirítóst. - Adam ezzel le is ment.
Becky csak csendben ült mellettem. Meg se szólalt. Aztán egy nagy mosollyal az arcán kiment a fürdőből és valakinek telefonált. Rendbe tettem magam és lementem a többiekhez.
- Ma este Tommy szobájában alszok. Vagy itt a kanapén... még nem tudom.
- És legalább mellettem? - kérdezte Tommy.
- Ha jöhet Adam is, igen.
- Mi lesz itt. - nevetett Becky.
- Semmi olyan, mint egy hónapja! Éhes vagyok... fáj a hátam. Le akarok ülni. - nyafogtam.
- Hát hajrá, nincs akadály. Ülj le, itt a pirítósod.
Adam ideadta a reggelimet én pedig kényelembe helyeztem magam a fotelben. Persze állandóan mocorogtam, sehogy se volt kényelmes. Úgy döntöttem felállok és így eszek, közben nézem a Dr.Who-t.
- És most állva jobb? - kérdezték.
- Nem. - letettem a tányért a konyhapultra és kimentem a medence mellé, majd leültem egy székre. A szomszéd idős néninek nem tetszett a rövid nadrágom és Adam egyik régebbi pólója amit viseltem. Én ezt a szerelést ma csak pizsamának hívom.  Így végig kellett hallgatnom a néni tíz perces prédikálását. Mivel a tizedik perc után meguntam és bementem. Az üveg ajtót is becsuktam magam után, a nagy hang miatt pedig azt hittem, hogy betört. Szerencsére nem.
- Rossz passzban vagy. Gyere ide. - mondta Adam, majd magához húzott és megölelt.
- Mi a baj? - kérdezte
- Nem tudom. Az előbb az öreg szomszéd néni kiabálva prédikált nekem az illedelmes ruhákról és, hogy az én pizsim nem az. És álmos vagyok. Meg úgy minden...
- Akkor mégis tudod.
- Ajj. Tuti, hogy beteg leszek.
- Akkor majd Dave meggyógyít. Majd áthívom neked. - mondta Becky.
- Át ne merd hívni! - kiabáltam. - Utálom az orvos énjét. Havernak a legjobb. Mindig eszembe juttatja Lisa-t.
- Jó. De akkor kénytelen leszek ha holnap is így fogsz kinézni.
- Hogy?
- Hát... elég vörös a fejed. - mondta Adam.
- Nem nézek tükörbe. Nem nézek tükörbe. - mondogattam.
- Nyuszifül, menj fel pihenni. Elmosogatok. - mosolygott Adam.
- Nem megyek. Úgy se tudnék magammal mit kezdeni. Inkább megcélzom a wc-t. Ismét. Lehet viszek könyvet is. Nem kellett volna megennem a pirítóst...
Fogtam magam és felrohantam a fürdőszobába. Kezdtem megrémülni. A szívem egyre gyorsabban vert és már szédültem is. A hányingerem hirtelen elmúlt, helyette összeestem az ajtóban és elájultam. Lent a srácok hallották, hogy valami nincs rendben, Adam és Tommy utánam jöttek, Becky pedig felhívta Dave-et. Legközelebb már csak a hálószobában az ágyon tértem magamhoz, Adam ölében.
- Nyuszifül, megijesztettél. - komoly szemekkel nézett rám Adam.
- Én is magamat. - elnyomott hangon válaszoltam, miközben próbáltam felülni, de a szédülés legyőzött.
- Zoe, holnap reggel bejössz velem egy gyors vérvételre és két hét múlva lesz is eredmény. - jelentette ki Dave.
- Nem kell.
- De igen is kell. Nem jó így, hogy minden nap ezt játszod. - parancsolt rám Ad. - Legalább megtudjuk mi a bajod.
- Lehet, hogy csak egy szimpla ételkavalkád. Meglátjuk. Hagyok itt gyógyszert, azt vedd be ha rosszul leszel. Holnap jövök.
- Dave, kikísérlek! - kiabálta Beck és Dave után rohant.
Míg ők odalent dumáltak addig én az ágyban Adam mellkasán pihentettem a fejem.

- Dave, mi baja van Zoenak? - kíváncsiskodott Beck.
- Holnap délutánra meglesz az eredmény.
- Akkor miért két hetet mondtál?
- Szerinted várnék két hetet az ő eredményére?
- Nem.
- Egyébként, szerintem semmi komoly, csak hatással van rá az egy hónapja történt éjszakai kaland. - mosolygott Dave. - De van még egy probléma. Anyukája beteg lett, az ő problémája is így kezdődött. Biztos eszébe fog jutni, legyél mellette. Remélem az első gondolat lesz igaz.

Este 10:36

- Hol van az a gyógyszer amit Dave adott? Mindjárt végem van. - kérdeztem. - Már mindenhol megnéztem, a konyhában, a nappaliban még Tommy szobájában is.
- És a hálóban az éjjeliszekrényen?
- Francba. A legegyszerűbb helyen nem. Elegem van. - mérgesen mentem fel.
Bevettem a gyógyszert, utána visszamentem a nappaliba amerikai focit nézni. Dögunalom az egész. Egy tojás alakú labdáért verekszenek a többnyire helyes srácok.
- Igeeen, igeeen nyertünk! - kiabálták a fiúk.
- Már mindenki tudja, még a szomszédok is. Köszönjük.
- Zé, tudom, hogy durcás vagy.
- Adam. Nem is.
- De is. És most egy kicsit hisztis is. - tette hozzá Tommy.
- Éhes vagyok. Csak ennyi a bajom.
- Gyere csajszi, irány a konyha. Csinálok neked valami könnyű kaját, addig se kell a focimániájukat hallgatnunk. - Rángatott magával Becky.

Összedobtunk valami ehetőt, szerencsére nem jött ki az is, mint a reggeli pirítós és a vacsi.
- Holnap jössz velem dokihoz? - kérdeztem.
- Persze. Jajj, látom rajtad, hogy ideges vagy. Nem lesz semmi baj.
- Csak eszembe jutott anya... neki is így kezdődött. Másnap belázasodott és itt hagyott engem. Életem legrosszabb napja. Ezért félek. Én még 30 év múlva is itt akarok lenni Adammel. Szeretnénk egy kisbabát, aki akkora már felnőtt lesz és hozza az unokámat látogatóba.
- Na, ilyenre ne is gondolj. Nem lesz semmi baj. Hidd el nekem. Tudom. Bízz bennem.
- És ha mégis? - egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- De nem! Két hét múlva együtt megyünk az American Idolba hogy megnézzük a finálét, ahol TE is fellépsz. Ne csináld ezt.
- Na jó. De ma se fogok aludni. Holnap hulla fáradtan megyek majd Dave-hez.
- Majd akkor filmezünk, meg ilyenek. Nyugi.

A fiúk hamar lefeküdtek, azt mondtam Adamnek, hogy sietek fel hozzá. Nem tudtam volna megtenni, hogy az egész éjszakát végig aggódva ott aludjak mellette. Most se tudja, hogy miért sírtam miközben beszélgettem Beckyvel. Lekuporodtunk a kanapén és négy filmet néztünk végig, az ötödik reggel hatkor kezdődött, ekkor már csak Beck vállára hajtott fejjel aludtam. Adam váratlanul lejött a nappaliba, Becky pedig halkan szült Adamhez:
- Végre. Elaludt.
Adam értelmetlenül nézett ránk, de Becky elmagyarázta neki a dolgokat.
- Legalább egy órát aludjon, Dave úgy is hamarosan jön. Délutánra lesz eredmény. Össze kell szednie magát. - mondta Beck.
Adam közben végig engem nézett. Szemeiben látni lehetett minden gondolatát. Mikor elhozott magával ide, féltem, hogy összetöröm Adamet ezekkel a dolgokkal, a családommal, a múltammal. Féltem, hogy annyira megszeret, - ami meg is történt, hiszen szeretjük egymást - hogy majd egy esetleges probléma miatt nem tud majd elengedni. Gondolok itt most erre és az apámra. Rémálmaimat vele álmodom. Hogy megkeres és elvisz, mint a húgomat.

Egy óra múlva Dave csengetett az ajtón, mehetünk. Összeszedtem magam és elindultunk. Adam nem hagyta, hogy csak ketten menjünk így jött ő is, aminek annyira nem örültem. A vérvétel után hazajöttünk, odamentem Zokny kutyámhoz és órákon át csak őt kényeztettem. Adam a fotelből leste minden mozdulatomat. Tudom, hogy Becky elmondta neki. Annyira nem is baj, de látom rajta, hogy ideges. A szemeit forgatta és a fejét fogta, közben sokszor vett mély levegőt. Talán ennyire még én se vagyok ideges, mint most ő. Nem mertem megszólalni, az egész lakásban csend volt. Aztán délután egykor csöngettek. Dave volt az, nagy papírköteggel a kezében. Rosszul kezdődik. Mondtam magamban. Becky kinyitotta az ajtót és behívta. Zokny simogatását abbahagytam és odamentem hozzájuk.
- Üljetek le, nyugodtan. Úgy jobb lesz. - mondta Dave.
- Nem ülök le, nekem így jobb lesz. Csak mondd már, könyörgöm.
Kezemet a hátam mögé tettem, Adam pedig megszorította.
- Rendben. Akkor.... Zoe. Lássuk.
- Mondjad már, ne húzd az idegeim. Ki vele!
- Ez egy több hónapig tartó korszak, egész pontosan 9. Minden hónapban jönnöd kell hozzám. Gratulálok, babát vársz! - mondta Dave a jó hírt.
Annyira bennem volt a tudat, hogy Dave mást fog mondani. Hirtelen összeestem a szívemben érzett fájdalomtól és sírógörcsben törtem ki. Adam nyakát szorosan fogtam. Lepörgött előttem az egész életem. Aztán észhez tértem és megkérdeztem:
- Mi van?
- Kis Adam lesz! - BB hatalmas mosollyal nézett rám. Alig hittem el.
- Mindenre felkészültem, mindenre gondoltam, csak erre nem.
Még mindig sírtam, de már csak azért, mert hihetetlenül boldog voltam.
- Tudjátok mi a baj?  hónapja volt az a hatalmas buli, de te a második hónapban vagy.
- Hát, az úgy volt hogy a névnapomon unatkoztunk... - halk hangon mondtam. Letöröltem a könnyeket az arcomról és felálltam. Adam nyakába ugrottam és megkértem, hogy mondja el még egyszer, hogy mi is a bajom, aminek most ennyire örülök.
- Kisbabánk lesz, érted? Felesleges volt ennyit aggódnunk.
- Egész éjjel nem aludtam. Csak emiatt. Ma kialszom magam és huuh.
- Hagyom a fiatalokat. Úgy is mennem kell.
Dave elment, Adam pedig az ölébe kapott. Alig akart elereszteni. Ez életem legboldogabb napja.

27. rész - TJ

Reggel 6:25

Reggel arra ébredtem, hogy valaki köztem és Adam között fekszik, lent, a lábunknál. Elkezdtem rugdosni, mire Tommy kiabált, hogy fejezzem be. Ijedten felültem, ezzel Adam is felkelt. A keze még mindig a lábamon volt.
- Uram atyám, Tommy Joe Ratliff mi a frászt keresel te itt? - mérgesen kérdeztem.
- Hát nem tudom, de jó volt. - válaszolta.
- Nekem is tetszett. - nevetett Adam, mire Becky nyitott ránk. Bejött és megállt az ajtóba.
- Hmm... Hát ti? - kérdezte.
- Becky, elárulnád nekem hogy mi történt az éjjel?
- Hát Zoe, azt hallani kellett volna. Miután Tommy bejött ide, a hangok alapján elszabadult a pokol...
- Inkább nem akarom tudni. De már emlékszem. Hajajj. - komoly fejjel néztem Tommyra.
- Azt mondtad nem iszol több piát.
- De Tommy. Leitattál, ha még nem jöttél volna rá.
Mindenki elment felöltözni. Eléggé kiütöttük magunkat, még most is alig volt hangom.

Becky és Tommy a szobájukban, 6:41

- Tommy, elárulod mit műveltél az este?
- El, de miért beszélünk halkan?
- Mert ránk tartozik, nem pedig a vendégeidre, akiket nem is ismerünk.
- Ja, bocs. De nyugi, nem tennék olyat.
- Milyet? Ha Zoe terhes lesz, akkor két apa jelöltje lesz?
- Mondom, hogy nem! Becky, túlspilázod. Nem kell.
- Biztos?
- Tuti. Olyan hülye nem vagyok, épp nekik akarok jót.
Bementem hozzájuk, túl régóta beszélgettek.
- Nem megyünk haza? Fáj a fejem és összeesek. Ráadásul kaptam üzenetet, hogy nekem holnaptól rádiós promócióim lesznek. Össze kell szednem magam.

Röpke három óra alatt hazaértünk, tíz percenként meg kellett állnunk valahol. Valaki mindig rosszul lett. - Általában én.
- Mondtam, hogy nem bírom a sok alkoholt.
- Akkor miért ittál annyit? - kérdezte Becky és Tommy.
- Mert leitattatok. Már mondtam.
- És Adam?
- Ő magától rohanta le a bárpultot, nem kellett sokat biztatni. Csak szerintem van ilyen meleg? - kérdeztem.
- Hát nem tudom, ma csak 25 fok van, tegnap minimum 30 volt.
- Akkor csak nekem. Én itt maradok a kocsiba.
- Már hogy maradnál? Bejössz és alszunk. - mondta Adam.
- Igen? - visszakérdeztem.
- Igen! Gyere már.
- Na jó, de akkor ne keltsen fel senki.

Nem kellett sokat várni, alig hogy felmentem a hálószobába és leültem már aludtam is. Az az éjjeli három-négy óra alvás nekem nem volt elég. Elhatároztam, semmi se kelthet fel. Aztán mégis. Csörgött a telefonom. Legalább jó híreket kaptam. Két nap múlva megjelenik a lemez. Legalább is nagyon remélem...
- Nem tudok aludni. - fél órányi próbálkozás után kijelentettem és telefont ragadtam. Eszembe jutott Kevin, meg kell keresnem. Felhívtam Davet, hogy ma kimegyek hozzá a kórházba, így el tud vinni a mentősökhöz. Kicsit később Dave értem is jött.
- Nem lesz egy kicsit fura, hogy egyedül erre jársz? Amúgy elég rosszul nézel ki.
- Kösz. Alig aludtam. És a fejem is fáj, de már kijózanodtam.... nagyjából.
- Ó, tényleg. A buli. Nem tudtam menni, ügyeletes voltam.
Megálltam egy pillanatra, ránéztem Davere.
- Szerintem jobb is hogy nem jöttél. Nem tudod mik történtek. És még mielőtt megkérdeznéd: Nem, nem mondom el.
- De én nem is akartam megkérdezni.
- Persze.
- De tényleg. Eszembe se jutott, bár el tudom képzelni.
- Na jó, itt elég lesz.
- Oké. De itt vagyunk. Itt dolgozik Kevin. - Dave rám nézett, látta rajtam, hogy megrémültem. - Biztos ezt akarod?
- Igen.
- Hát akkor én itt is hagylak. Ott van a pultnál egy srác, tőle kérdezd meg merre van.
Dave azonnal el is ment. Amúgy is vége van a szünetének. Benyitottam az ajtón, a srác egyből megkérdezte kit keresek.
- Kevin Taylort. Nem tudod merre lehet?
- Kevin? Minek ő neked?
- Majd lehet, hogy megtudod.
- A folyosó végén a bal oldali ajtó. Ajánlom figyelmedbe, a kopogj feliratú táblát. Utálja ha váratlanul törünk rá, éjszakai műszakos volt az este.
- Vagyis alszik... köszi. És amúgy, mi van vele?
- Komoly lehet a dolog ha ilyet kérdezel.
- Igen, az is.
- Két éve jött ide, most mentőorvos. És körülbelül egy éve él itt, sose megy haza. Kirúgták a lakásából. De majd ő elmondja, mi történt vele.
Elindultam a folyosón, megtaláltam az ajtót, félve bekopogtam.
- Kevin Taylort keresem. - mondtam.
Kevin csak felszólalt, hogy 'Zoe Lambert ?!'.
- Öö... igen, de legyen inkább Zoe Taylor és beszélnünk kell.
Kevin egyik ott dolgozó barátja ajtót nyitott, majd rám nézett.
- Húha, mint két tojás. - megszólalt és elrohant.
Nem tudtam mit kezdjek, csak a szemeimet forgattam.
- Hát... ezt nem így akartam. Beszélnünk kell. - mondtam.
- Zoe?
- Igen.
- Miért hagytad, hogy elvigyen? Megígérted! - kiabált.
- Kevin. Hat éves voltam. Mit tehettem volna? Megfenyegetett minket, nem tudtunk csinálni semmit. Ő hol van?
- Hol van? Gőzöm sincs. Elment, itt hagyott. Ha azért kerestél meg, hogy te is itt hagyj akkor máris elmehetsz.
- Nem megyek nélküled sehova.
- Persze, csak mint régen. Ha a történteket akarod elmesélni, hogy mi van Lisával, akkor feleslegesen jöttél, mindent tudok. Rengeteg levelet küldött nekem emiatt.
- Ki? - kérdeztem.
- Akinek nem mondom ki a nevét. Kilenc évesen ott hagyott az utcán és soha többé nem láttam.
- Sajnálom.
- Ne sajnáld, te is otthagytál. Menj el. Most.
- Elmegyek, de itt a címem. Bármikor eljöhetsz. Hiányzol öcsikém. - megfordultam és egy könnycsepp hagyta el az arcomat. Fájó szívvel, de visszamentem a kocsihoz és ott vártam Davere, mivel nem vezethetek a sok pia miatt. A fejfájás mellett most már egy hülye érzés is bennem van. Lehet, hogy nem is kellett volna megkeresnem Kevint, és akkor most mind a kettőnknek jobb lenne. De akkor soha nem tudom meg mi van vele. Viszont nélkülem lehet boldogabb lenne.
- Nagyon gondolkozol. - jött Dave. - Hazamehetünk? Fáradtnak is tűnsz.
- Igen. Lehet, hogy rossz ötlet volt ez az egész.
- Mi történt?
- Ma reggel, vagy most? - hangosan nevettem, közben elindultunk hazafelé.
- Reggel és most.
- Kevin elküldött. Viszont reggel.. nem, nem mondom el. Ez csak az alkohol hatása. - röhögőgörccsel szenvedve próbáltam értelmesen mondani Davenek.
- Úgy se bírod ki, hogy ne mond el. Szóval... ki vele. - mosolygott a szőke fejével vezetés közben.
- Nem, nem mondom el. Ha nem bírom ki, még akkor se.
- De akkor már elmondtad.
- Ja, tényleg.
- Tudod mikor láttalak így legutóbb? - kérdezte.
- Mikor?
- Két éve, Becky szülinapján.
- Ne emlékeztess. Nagyon nagy volt, mikor TJ-t ma reggel az ágyunkból szedtük ki. - már sírva röhögtem és valószínűnek tartom, hogy az utcán lévő emberek teljesen hülyének néztek.
- Mit keresett ott? Mondjuk el tudom képzelni...
- Leitatott, jó? És csak arra emlékeztem, hogy este csatlakozott hozzánk egy harmadik személy is.
- Ne fojtasd!
- Te akartad megtudni, mi történt az éjjel. Hát tessék. Aztán azon kaptam magam, hogy TJ az ágy szélén és a lábam fogja. Én meg Adam mellett voltam. És képzeld el azt az arcot, ahogy kimászott mellőlünk és azt mondta jó reggelt.
- Inkább nem képzelem. Ha hazaértünk fürödj le és menj aludni. Rád fér.
Fél óra múlva otthon is voltunk, csodálkozva néztem a többiekre. Mindenki észnél volt rajtam kívül.
- Csak én nem bírom ennyire az alkoholt, vagy ezt is csak halucinálom? - kérdeztem.
- Csak te nem, épp ezért is volt jó az éjjel. - kuncogta TJ.
- Felmegyek. Iszok egy kis sütit és eszek mellé kólát.
- Nem fordítva? - kérdezte Adam.
- Miért, mit mondtam?
- Semmit. - nevettek.
- Legközelebb nem itatlak le. - vigyorgott Tommy a szőke fejével.
- Azt díjaznám.
- Felkísérlek, nehogy legurulj a lépcsőről.
- Hahaha. Ha találkoztok egy szőke sráccal, aki nagyon hasonlít rám, ne zavard el Adam.
A sikeres zuhany után lefeküdtem aludni, hátha a holnapi rádiós fellépésre józanul fogok megérkezni. A fejem még mindig nagyon fájt és Kevinen is sokat gondolkoztam.

26. Rész - Buli

Hazamentem és elkezdődött a nagy faggatózás. Tommy volt a legkíváncsibb, szerintem sejtett valamit. Legalább azt nem, hogy mit vettem neki. Mikor TJ végre leszállt a témáról, elküldtem kutyát sétáltatni, hogy elmondhassam Adamnek és Beckynek Tommy meglepetését. Szerintük is jó ötlet, csak véletlenül el ne mondjam neki, akkor oda a meglepetés.

Másnap bementem a stúdióba Adammel, összepakoltuk a dalokat. Összesen tizenkilenc. Kaptam egy ajánlatot, egy rövid, két hónapig tartó turnéra, itt Amerikában és pár európai országban. Azonnal igent mondtam. Egy ilyen ajánlatra nem lehet nemet mondani. Így az album kiadása után két hónappal irány világot látni. Két hónapig nem lesz megállás. Egyre jobban közeledik a nap, még két hét és a kezemben tarthatom az első saját lemezem. Már rengetegen várják. Otthon aggódok végig minden napot, hogy vajon hogyan halad a munka. Adam mindig mondja, hogy minden oké lesz.
- Nem akarunk elmenni valahova? Csak itthon punnyadunk. - mondtam.
- Pihenünk kicsi Zoe! - jelentette ki Ad. - Egy hét múlva egy hétig kell nélkülöznöd. Várnak rám a promóciós fellépések.
- Mi? Nem is mondtad. Mit csinálok én addig?
- Elmehetnénk vásárolni meg bulizni... - mondta Becky.
- A bulit hagyjuk, egy kortyot se iszok.
- A bulimon se? - kérdezte TJ.
- Hát persze hogy nem. De nyugi, ott igen. Arra tartogatom az erőmet, nem szeretnék hülyeséget csinálni.
- Nem fogsz. Legalább is egyedül nem, csak velem. - nyugtatott meg Adam.
- Hűű, Adam tervezget. - kiabálta Beck.
- Becky! - rászóltam.
- Mi van? Bocs.
- Szerintem nagy buli lesz, meglepetéssel... már ha úgy lesz ahogy tervezem. - mondta Tommy.
- Mit tervezel?
Tommy és Becky elvonultak dumcsizni, biztos beavatta Beck-et a tervébe. Míg ők nagyba trécseltek én elmentem futni Adammel.

Tommy és Becky beszélgetése

- Mi a terved? - kíváncsian kérdezte Becky Tommytól, kint a medence mellett.
- Még jobban össze akarom őket hozni. A legjobb alkalom erre a buli.
- Még jobban?
- Aha. Fülig szerelmesek egymásba, tervezhetnének előre egy kicsit. Hátha megjön előbb az eszük, de nem hiszem. Ezért segítek.
- És mégis hogy segítesz ezzel?
- Azt mondták, hogy a bulin ők is inni fognak. Egy szálloda üres emelete van kibérelve, és hát... Majd meglátod. Lényeg a lényeg. Azt csinálnak egész éjjel amit akarnak....
- Értem ám. Kis sunyi. És úgy gondolod, hogy mind a ketten eleget fognak inni ahhoz, hogy ne tudják mit csinálnak?
- Nem gondolom, tudom! Mert addig nem paterolom ki őket. - nevetett Tommy.
- Zé irtó jó ajándékot ve... semmi. Nem hallottad. - Beck felpattant.
- Oké, elfelejtem. Legalább is megpróbálom. Nem lenne fer, ha elmondanád....
- Hát nem. Szóval csak nagyon jó és örülni fogsz neki.

Adam és Zoe futás közben

- Nem bírok tovább futni. - mondogattam, majd még mielőtt összeestem volna leültem egy fa alá.
- Mégsem akarsz eljönni a Hollywood felirathoz? - kérdezte Adam.
- Az tudod, hogy nagyon messze van? Még legalább kétszer ennyi. Szó sincs róla. Eszedbe ne jusson, inkább bicikliznék.
- De a futás egészségesebb mint a biciklizés.
- Adam... két órája jöttünk el. Szerintem eleget futottunk, menjünk haza.
- Jó, de futunk. - mondta Adam. Visszafordult és elkezdett futni. Felálltam és a fejemet fogtam. Mormogtam magamban, hogy hogy bírhat ennyit futni. Már régen indultunk és még mindig a két lábán áll. Lassan sétáltam mögötte, mikor megállt.
- Ennyire elfáradtál? - kérdezte.
- Szerinted? Csak nézz rám, de már mondtam. De neked most mondhatnám is, csak futnál előre. - odébb sétáltam.
- Jajj, Zé. Ne haragudj, még nem vagyok fáradt.
- Otthon van a futópad. Ha tényleg nem lennél még fáradt.
- Csajszi, ne csináld.
- Jól van na. Nincs semmi, de nem igaz, hogy még mennél tovább.
Ekkor megszólalt a telefonom. Mark szólt bele, késik a kiadás két hetet, mert a kiadónak fontosabb ügyfele van. 'Fraancba!' Kiabáltam. Szuper.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Csak a kiadás késik. Fontosabb dolguk van... Na nem baj. Az a két hét semmiség lesz.
- Nyugi. Taxi vagy gyalog?
- Ez most komoly? Taxi. - nevettem.
Beszálltunk a kocsiba, alig tudtunk beszélgetni, a sofőr odáig volt értünk. Ha valamit ki kotyogunk, akkor mindenkinek megy tovább a hír. Csak csendben üldögéltünk. Szerencsére alig negyed óra alatt már az utca sarkában voltunk, ott ki is szálltunk. Összeszedtem a maradék erőm és elfutottunk a házig. Zokny a kerítés előtt ült, ott várt minket. Bementünk a lakásba, Becky és Tommy sehol. Hangosan üvöltöztek, hogy a medencében vannak.
- Na végre, hogy sikerült hazaérnetek. Remélem kifutottátok magatokat, holnap bulizunk! - mondta TJ.
- Ki, nyugi. El is fáradtam. Lezuhanyzok.
- Menj csak, én utánad megyek.
- Én is így gondoltam. - válaszoltam vissza Adamnek.
Zuhanyzás után alig vártam már, hogy ledőljek egy kicsit pihenni. Eszembe jutott, hogy holnap el kell hoznom a gitárt. Szerencsére csak holnap. Megfordultam és aludtam.

Délelőtt 10:30

Ijedten felébredtem, felpattantam az ágyból. Adam mellettem ült, laptoppal az ölében.
- Hány óra? Hány óra? - kérdezgettem.
- Fél tizenegy...
- Mi? Miért nem keltettél fel? Még dolgom van! El kell mennem TJ ajándékáért.
- Mit vettél neki? - kérdezte Adam.
- Majd meglátod. Annyit mondok: Neked is jó lesz.
Kirohantam a szobából, felöltöztem és összeszedtem magam. Beültem az autóba és újabb egy órás kocsikázás után sikerült eljutnom a bolthoz. Kifizettem, elhoztam és hazamentem. A gitárt a kocsiban hagytam, arra Tommy úgysincs itthon. Egész úton egy kérdés jár a fejemben és nem tudom, hogy honnan jött az ötlet. Eddig hallani se akartam róla, most meg.
- Adam, gondolkoztam. - mondtam és leültem mellé a kanapéra.
- Igen? És mégis min?
- Még mikor megismertelek, beszéltem neked a rég nem látott apámról és az öcsémről, akit anno látni se akartam.
- Megkeresed őket? - kérdezte.
- Őket? Őt. Az öcsémet. Nem jó nekem ez így. Legutóbb hat éves koromban láttam, de akkor ő még öt éves volt. De nem tudom, hogy hogyan fogadná.
- De nem is te tehetsz róla, hogy elvitte tőletek az apád.
- Tudom... Meglátjuk.
Elővettem a laptopot, hátha írnak róla valamit az interneten, vagy fent van valamelyik közösségi oldalon. Kis kutakodás után két Kevin Taylor-hoz tartozó profilt találtam. Mind a kettő Los Angelesben él.
- Lehet, hogy megtaláltam! A szőke hajú lesz! - kiabáltam Adamnek.
- Na, most már érdekel. - Adam idejött hozzám és megnézte a képét.
- Cuki a srác. - mondta. - De honnan tudod?
- Csak óvatosan. Mindig is szőke volt. A kórházban dolgozik, mentős. Lehet, hogy Dave ismeri. Meg is kérdezem. Úristen. Mit fog mondani, hogy mondjam meg neki? - kérdezgettem, majd Adam kivette a telefont a kezemből.
- Hagyd most. Öltözz át, Tommy már vár.
- Jól van, majd holnap. - húztam a szám és átöltöztem. A szokásos: farmer rövid nadrág, tornacipő és ujjatlan felső. Még nincs bulizós hangulatom, csak Kevin érdekel. Gyorsan be a kocsiba, a gitár kivéve és elrejtve TJ szobájában, hogy majd reggel - talán már józanon - mikor valahogyan hazakeveredünk ott legyen előtte. Megérkeztünk. Egy szálloda üres terme és az első emelete. Csak a miénk. Bementünk a terembe, zene és fények mindenütt. Becky és Tommy már vártak minket. Kezdődhet a buli.
- Zoe, gyere a pulthoz. Iszunk egy kicsikét. - parancsolta Becky.
- Megyek már. Puszi Adam, majd találkozunk.
- Azt meghiszem, hogy találkoztok. - mondta halkan Tommy.
- Szia cica.
Hajnali fél egykor még mindig a bárpultnál 'iszogattunk' Adammel és Tommyval kiegészülve. Nevetgéltünk és örjöngtünk.
- Zé, nem lesz elég a sok piából? - kérdezte Beck. - És neked Adam?
- Lehet.
- Menjünk fel, álmos vagyok.
- Vá-várj. Még ezzel az egy pohárral. - felemeltem és megittam. Már alig álltam a lábamon, Adambe kapaszkodtam ő meg Tommyba és Beckybe hátha sikerül állva maradnunk. Az egész folyosón énekeltünk a maradék, rekedt hangunkkal. TJ és Beck külön-külön szobába - ami a miénk mellett van - vonultak. Nagy nehezen sikerült beesnünk az ágyba, hátamra fordultam és csak nevettem. Miután Adam is felszenvedte magát mellém, átkarolt és megcsókolt. Jött aminek jönnie kellett.

25. Rész - Új családtag

Másnap reggel görcsben állt a gyomrom, a stúdió előtt a kocsiban vitatkoztam Becky-vel.
- És ha ő is ott van? - kérdeztem.
- Akkor ott van.
- De-de...
- Zoe, nincs vita. Ez életed lehetősége, hogy megmutasd magad, de te egy hülye és irigy nő miatt eldobod magadtól? Nem vagy normális. Kiszállás! Megmondtam, hogy veled leszek és nem hagylak egyedül. Legalább végre hallhatom azokat a csodás dalokat.
- De akkor egy percre se mész el. Nem engedem.
- Nyugi már.
Kiszálltunk a kocsiból, ma Katy Perryvel stúdiózok. Bemutattam Mark-nak és Josh-nak Beckyt. Beck persze majdnem elájult, hogy a kedvenc énekesnője áll előtte. Az arca már nagyon vörös volt, mikor váratlan vendég érkezett. Benyitott az ajtón, mikor meglátott csak annyit mondott:
- Hát te meg hogy a fenébe kerülsz ide? Nem lemondtátok?
Becky felállt a székből, odament hozzá.
- Te lennél Lady Gaga? - kérdezte Beck.
- Igen, kell egy autogram?
- Hmm... még sose hallottam rólad. Mondanál dalokat? Hátha ismerős lesz valamelyik..
Gaga olyan mérges lett, hogy pöffeszkedve fogta magát és kisétált a szobából.
- Mondtam, hogy elintézem. - nevetett Beky.
- Úgy is visszajön, nem adja fel ennyivel. - mondtam.
Neki is álltunk a munkának. Katy-nek megmutattam egy csomó dalt, hogy szerinte mit lenne érdemes feltenni a lemezre. Gyorsan eltelt az idő, már mindenkinek megvan a személyes kedvence. Miután végeztünk, kiültünk a várakozóba beszélgetni, szép nagy helyiség.
- Köszönöm, hogy eljöttél ma velünk stúdiózni.
- Ugyan már. Szívesen jöttem, úgy sincs dolgom mostanában.
- Becky, mennünk kéne.
- Kár. Holnap is jöhetek?
- Én megyek is. Sziasztok, Zoe neked meg sok sikert. - köszönt el Katy.
- Szia. Nem, holnap én se jövök. Ma hazaviszem az anyagot és kikérem Adam véleményét. Aztán összerakom a dalokat és egy hét múlva újra itt. Ez a terv.
Beültünk a kocsiba és hazamentünk. Otthon Adam szülei fogadtak minket, jó volt újra látni őket. Leila mindig nagyon jól néz ki, Neil meg hozta a szokásos felnőtt gyerek formáját.
- Igazából azért jöttünk, mert hoztam neked valamit Zoe. - mondta Leila.
- És én örülni fogok neki? - kérdezte Ad.
- Ha már beszéltetek róla és igent mondtál, akkor biztosan.
- És mit? - kérdezgettem.
Leila kikísért a kocsihoz és a hátsó ülésről kivett egy nagy dobozt, amiben egy takaróba bugyolált kutya volt. Egy husky, pont amilyet szerettem volna. Szegényt az utcán találták tegnap este. Még mindig félt és reszketett szegény. bevittem a lakásba, a fiúk pedig kíváncsian kérdezgettek. A dobozt letettem a földre és kivettem belőle a drágát.
- Zokny lesz a neve. - mondtam.
- Aranyos. Gondolom meg is akarod tartani. szólt hozzá Ad.
- Még szép. És te is meg akarod tartani. Meg Tommy is. De főleg én. Most pedig mehetünk a boltba.
- Legyetek jók, sziasztok. - Leiláék el is mentek.
Zokny megrázta magát és körbefutotta az egész nappalit. Fürgén rohangált ide-oda, mire el tudtam kapni, el is fáradtam.

19:36

Hazaértünk, rengeteg dolgot vettünk a kutyának. Indulás előtt fürdésre nem volt idő, így most felmentünk a fürdőbe és lezuhanyzott végre. Csupa sár és kosz volt. Lent Ad és Tommy kipakoltak, Zokny úgy ette a kajáját mintha életében először enne ilyet. Jó volt látni, hogy tetszik az új helye. Fél óra múlva már szunyókált a helyén. Fél tizenkettő. Eszembe jutott, hogy a kádat ki kéne mosni. Majd reggel. Leültem Zokny mellé, neki dőltem a falnak és elaludtam. Hajnali háromkor Tommy sétált le az emeletről, észrevette hogy égve maradt a villany a nappaliban. Szétnézett a szobában, mikor észrevett hozott egy takarót és betakart vele. Lekapcsolta a villanyt majd visszament.

Reggel 8:00

Felébredtem. Tommy előttem ült, Zokny pedig Adam ölében volt, kint a medence mellett.
- Jó reggelt. - köszönt TJ.
- Ömm... neked is. Kényelmetlen itt. Áh, elültem a lábam. Itt se alszok többet. - panaszoltam.
- Hát, tudod fel akartalak vinni, de olyan aranyosan aludtál itt. Nem akartalak felébreszteni.
- Pedig igazán felkelthettél volna. Most egész nap szenvedni fogok. Becky merre van?
- Alig tíz perce ment el.
- Hova? - kérdeztem.
- Nem tudom. Már hetek óta eljár ide-oda. Majd meglátjuk.
- Fel kéne állni. Még két hónap a szülinapodig és egy hónap az albumomig.
- Ó, igen! Hatalmas buli lesz.
Felálltam a földről, felmentem és felöltöztem. Rövid farmernadrág és pántos felső. Meleg nap van. Kimentem Adamhez. Egész jól elszórakozott Zoknyval, vicces volt nézni ahogy a medence körül szaladgált. Fél óra múlva betoppant Becky.
- Hol jártál? - kérdeztem.
- Ó, csak...
- Csak?
- Hát, tudod van egy srác.
- Aha.
- Ne izélj már, örülj.
- Örülök. Tudod. Megvan!
- Mi? Mi van meg? - kérdezte Tommy.
- Ha elmondanám nem lenne meglepetés.
- De nekem elmondod, ugye? - könyörgött Beck.
- Neked igen. Még szép, veled megyek el majd megvenni. Csak azt nem tudom, hogy honnan szerzem meg...
- Most már egyre jobban érdekel. - mondta Tommy.
- Még vársz. Még két hónap, tudod. - mosolyogtam. - Adam, gyere!
- Mimi? Hova? Minek? - értetlenkedett. Szegényt fél álmából keltettem fel.
- Meghallgatsz úgy... harmincöt dalt.
Felmentünk, vittem magammal a laptopot és a fülest. Kicsivel több, mint négy órán át csak a lemez zenéit hallgattuk és mindről elmondta a véleményét. A végére tizenhat dal maradt és 3 bónusz dal. A legjobbakat válogattuk ki, ütős lesz. És még csak délután három óra. Holnap újra vár a stúdió, remélhetőleg Gaga nélkül. Viszont jön Adam is. Neki álltam kutatni a neten Tommy szülinapi ajándékának, mikor találtam egy profi kis gitár boltot, ráadásul itt van a városban. Összeszedtem a cuccom és mindent magam után hagytam, lerohantam a lécsőn a garázsba és elviharzottam. Alig egy óra múlva már a város másik végén voltam. Tommy nem kaphat akármilyen gitárt, neki a legjobb jár. Bementem a boltba, mindenhol csak gitárok. Mindenféle. Az eladó srác megkérdezte, hogy kinek lesz, mire mondtam, hogy: Tommy Joe Ratliffnek kell. Azonnal odavitt a legjobbakhoz. Röpke másfél óra alatt ki is választottam a megfelelőt, már csak egy kis extrával kéne feldobni.
- Arra gondoltam, valahogy jelezni kéne, hogy ez csak az övé.
- Mondjuk bele lehetne gravírozni a nevét. Az jó lesz? - kérdezte.
- Kitűnő.
- Akkor gyere, megmutatom.
A gravírozás is könnyen ment. Megbeszéltem a sráccal, hogy itt hagyhassam. Lehet, hogy túl korán szereztem be ezt a gitárt, két hónap alatt TJ simán megtalálná a lakásban.

24. Rész

A hangos kiabálást a hatalmas csend követte. Én csak hátradőltem a kádban, már teljesen eláztam. Hirtelen elfordult a zár és kinyílt az ajtó. Adamnek van pótkulcsa. Gondolhattam volna erre is, most egyedül akarok lenni. Adam belépett és visszazárta maga után az ajtót. Rám nézett és nem szólt semmit, én pedig csak előre bambultam, néztem magamat a tükörben. Lejátszottam magam előtt, amit Gaga mondott, amit tett. Lehet tényleg nincs helyem közöttük, pedig mindennél jobban akarom. Adam fogott egy széket és odarakta mellém, majd leült. Még mindig nem szólt semmit, arra várt, hogy magamtól mondjam el mi a baj, amit meg is tettem, mert nem bírtam tovább. Egyszerűen csak elhadartam neki mindent, ami délután történt. Olyan vidáman indultam el és most így vagyok itt, egy kádnyi jéghideg vízben. Miután elmeséltem neki mi történt, fogta magát és a drága Rick Owens csizmájába beült a kádba, velem szembe.
- Örülök, hogy magadtól elmondtad. Vedd le a kapucnid.
- Ahogy akarod...
Ahogy levettem, rádöbbentem hogy miért piros egy kicsit a víz. Valószínűleg azért látszott Adam arcán rémület, mikor belépett. A drága hölgy gyűrűje egy szép hosszú vágást hagyott nyomul az arcomon, a-mellet hogy a keze nyoma is gyönyörűen ragyog ott.
- Nem megyünk ki? - kérdezte Adam. - Hideg a víz. Nagyon.
- Nekem mondod? Itt ücsörgök több mint egy órája és fáj ez a hülyeség az arcomon. Fázok is. És én nem vagyok sziklából, hogy...
- Hogy ne törj össze, hanem egy érzékeny lelkű lány vagy, akinek ez a gyenge pontja. Tudom, pedig soha nem beszéltél erről. - folytatta Adam a félbehagyott mondatomat. Adam szemébe néztem.
- Mondtam már, hogy szeretlek? Nem is tudnám, mi lenne velem nélküled. Még mindig a farmon rostokolnék és idegbetegként rongálnám a kerítést, csak azért, mert nem bírnám tovább az életem. Te itt vagy nekem és segítesz. Szeretlek. - bőgtem el magam, majd oda mentem hozzá és megöleltem. Egyre jobban fáztam, már remegtem. Adam kiszállt a kádból, kinyitotta az ajtót. Csak annyit mondott, ne aggódjak, túl leszek rajta és mindenkinél jobb leszek. Odajött, felemelt és bevitt a szobába. Átöltöztem és rettenetesen rázott a hideg, belázasodtam. Adam megnézte az arcomon lévő - szerintem kicsi - karcolást. Rakott rá egy szép nagy sebtapaszt is, Tommy pedig csinált teát. Ad mellettem ült a sötét szobában, már majdnem aludtam.
- Látod, te kis buta? Ezt teszi egy kád hideg víz. - mondta, majd ideadta a gyógyszert.
- Látom.
- Legközelebb csak mond el, mi a baj és megoldjuk. Ne csinálj ilyen butaságokat, kérlek. Ígért meg.
- Megígérem.
- És most mit akarsz? Mit csináljunk? - kérdezte.
- Semmit nem tudunk tenni, senki nem hinne nekem. Csak be tudom bizonyítani, hogy igen is, ott a helyem. De inkább hagyjuk, most nem érdekel, csak az, hogy az a nő, hogyan lehet ilyen....
- Nem hagyhatod úgy és nem hagyhatod abba most.
- De-de.... nincs rosszabb ennél.
- Kell neked egy kis önbizalom, meg egy nagy alvás. Nem te mondtad, hogy be akarod bizonyítani?
- Mit? - kérdeztem.
- Hogy jobb vagy nála és mindenkinél. Bízz magadban, tudom, hogy sikerül. Neked is tudnod kell. Holnap pedig majd beszélek Mark-al.
- Ahogy gondolod, de akkor megint jönni fog, hogy veled intéztetem el a dolgot és még sorolhatnám...
- Aludj! - parancsolta Ad, miközben mutogatta nekem azt az aranyos kis arcocskáját. Nem lehet neki ellenállni, úgy is álmos voltam. Na meg ideges. Adam mellém feküdt, felé fordultam és megöleltem. A lázam szerencsére hamar lement, majd meglátjuk mi lesz belőle holnap. Egész éjjel csak gondolkoztam. Több mint öt hónapja, minden nap stúdióba járok, rengeteg anyag lett felvéve, csak össze kell rakni és ki kell adni a lemezt. Miért adnám fel egy irigy nő miatt az álmom?

Reggel 8:30

Felkeltem, kinyitottam a szemem és Adam kukucskált rám. Oldalra fordulva, fejét a kezével támasztotta. Ahogy megláttam, majdnem elolvadtam. Nincsenek rá szavak, hogy milyen fejet vágott.
- Mi,mi az? - kérdeztem.
- Semmi. - húzta a száját,majd válaszolt. - Gyönyörű vagy.
- Ohh, persze. Ne túlozzunk.
- Ahogy akarod, akkor is szép vagy. Én már csak tudom.
- Jól van, akkor neked elhiszem. Nem megyünk le? Forró teát akarok.
Felöltöztem, a lázam is lement szerencsére. Adam előre ment, én pedig tettem egy kis kitérőt a fürdőszobába. Beléptem és elő akartam szedni a pult fiókjából a hajgumikat. Meg is találtam egy nagy kígyó kíséretében. Csak sikítottam egy nagyot, mire Tommy felrohant.
- Mi a baj? Mi lett az arcoddal? Azért még nem kell sikítani, csak egy kis vágás. - motyogta.
- Nem Tommy, nem azzal van a baj, hanem azzal, hogy egy nagy zöld kígyó van a fiókban.
- Ó, hát megvan. Köszi. Gyere kicsikém. - Tommy megfogta a kígyót és kisétált vele, közbe agyon puszilgatta.
- Hát jól van Tommy... - morogtam. Rendbe tettem a hajam, lementem enni. Várt a forró tea és a gyógyszer. Ki kell kúrálnom magam holnapra ha stúdióba akarok menni. Már pedig megyek, engem senki nem fog visszatartani. Lent Becky kezdte el a faggatózást, hogy mi történt az este.
- Semmi különös. Egy idegbeteg és irigy Gaga nevezetű hölgy rontotta el a napom, a hülyeségeivel. Akkor sem hagyom abba amit csinálok, élvezni fogom amit művelni fog, ahogy látja majd hogy építem a karrierem. Ö, remélem.
- Hé csajszi, sikerülni fog, nyugi. A drága Adamed is segít mindenben, tudod. Én pedig mindig veled leszek, ha van valami.
- Segíthetsz. Holnap gyere velem stúdiózni, megmutatom a dolgokat. Biztos tetszeni fog. Ráadásul találkozhatsz Gagával is...
- Hát, ezek alapján kihagynám a lehetőséget, de majd nem hagylak egyedül és megvédelek!
- Vegyétek fel videóra mikor Becky letépi Gaga ruháját és kitépi a haját! - szólt közbe Tommy.
- Jó, majd viszem a kamerát. - nevettem. Felvidították a reggelem. Mostantól csakis a dolgok jó oldalát nézem és azt, hogy mennyien szeretik azt, amit csinálok.
Szépen lassan elterelődött a téma, Tommy közelgő születésnapjára. Még három hónap.
- Tudjátok mit akarok szülinapomra? - kérdezte Tommy.
- Nem. Mit kérsz? - kérdezte Beck.
- Tőlem azt kapod, hogy a zöld kígyó a lakásban maradhat, és a szobádból nem teheti ki a lábát! - mondtam.

- Nincs is lába..

- Akkor a... francba. Ha még egyszer találkozok vele a fürdőben, akkor nagyon mérges leszek.
- Tényleg... holnap vennem kell neki egereket, hogy megehesse.
- Na most fejezd be. Mit is akarsz a szülinapodra?
- Egy nagy tortát. Olyan emeleteset és egy gitárt. Ja, meg egy nagy bulit az egyik szórakozóhelyen.
- Megoldható. - mondta Ad.
- Tényleg?? Köszi cukorborsó. - mondta Tommy.
Értelmetlenül néztem rájuk.
- Szerintem elég lesz. Nem megyünk el biciklizni? Egy kis zsírégetés. - kérdeztem.
- Mehetünk, de nem is vagyok duci. - mondta Ad, miközben magát nézegette. Mire mindenkinek sikerült átöltöznie egy sportosabb ruhába, eléggé eltelt az idő. Elvileg ilyenkor, délután a legjobb biciklizni menni, a nap se süt annyira. Neki is indultunk így négyen. Körbe a városi parkon, megálltunk sütizni is, majd rátaláltunk az állatkertre. Adamék nem akartak bejönni, - nekik már 'unalmas' - de én és Beck teljesen bezsongtunk. Mivel biciklivel is be lehet menni, semmi akadálya nem volt, hogy be ne guruljunk. Nehezen rávettem a fiúkat is, hogy jöjjenek be. Ennek az ára a kedvenc csokis sütiük volt, amit csinálni szoktam. Nem probléma, fél óra alatt összedobom nekik. Meglátogattuk a zsiráfokat és a majmokat is, őket meg is etettük. Jött Tommy kedvence, a pókház. Míg a srácok bent időztek, addig mi visszamentünk a kis majmokhoz. Ekkor jött a durranás. Telefon csak Adamnél, senki másnál. És eltűntek. Végigtekertem Beckyvel az egész állatkerten de sehol nem találtuk őket. Besötétedett és sehol se találtuk őket. Arra jutottunk, hogy szólunk az ott dolgozó embereknek. Ők se találták meg, pedig a hangos bemondóba is szóltak, hogy keressük Adamet és Tommyt. A fiúk helyett egy tucat rajongót kaptam. Szép.
- Nekem most Adam és Tommy kell, nem pedig ők. - mondtam Beckynek, miután kiszabadultunk a nagy tömegből.
- Lehet, hogy hazamentek. Legközelebb hozzunk telefont is.
- És ha nem? Nem igaz, hogy sose jön össze semmi.
- Nyugi, túl ideges vagy. Ha nincsenek otthon, akkor felhívjuk őket.
- Ajánlom, hogy otthon legyenek.
Fél óra alatt hazatekertünk. Nagyon elfáradtunk én pedig ideges voltam. Megálltunk a ház előtt, ég a villany. Leraktuk a biciklit és bementünk a konyhába.
- Adam Mitchel Lambert! - kiabáltam.
- I-itt vagyok. - mondta Ad vörös fejjel.
- Hát a barátod? - kérdezte Beck.
- Alszik. Mi a baj? - kérdezte.
- Tudod, hogy mindenhol kerestünk és nem találtunk? Mondtuk, hogy hol leszünk de nem jöttetek oda. Miért kellett elmennetek? Halára aggódtam magam, telefonom meg nem volt.
- TJ rosszul lett. Ezért alszik most is, alig állt a lábán már. Nem akartam hogy ez legyen, ne haragudjatok de ha beájul ott nekem, akkor nem tudok vele mit kezdeni. Így is taxival jöttünk.
- Oké, nincs probléma. Viszont végig tekertünk a fél városon és fáradtak vagyunk, ezért ma egész éjjel szunyókálás lesz. - mondta Beck.
- Még Zoenak is? - kérdezett vissza Adam.
- Neki is!
- Ne már... akkor ma Twitter Partyzok.
- Bocsi. - mondtam.
A hosszú zuhany után alig vártam, hogy végre aludhassak. Adam is feljött, hozta magával a laptopot. Most még a billentyűk hangja se zavart, ahogy lefeküdtem már aludtam is.